Mircea Eliade könyve a szent és a profán fogalmáról, értékeiről és világról alkotott elképzeléseiről fontos állomása életemnek. Olvasása közben "déja vu" érzésem volt számtalanszor, mintha titkok tárultak volna fel előttem létezésem egy korábbi szakaszából.
Négy évszázaddal ezelőtt halt meg Felső-Magyarország nevelője, iskolaigazgató, Kassa város fő bírája, költő, diplomata – Bocatius János, eredeti nevén Hans Bock, egyes helyeken Bogáthy János.
Elgondolkodtató az is, hogy a műkincsek egy része 1938-ban Prágában, a szlovákiai művészetet bemutató kiállításon volt kiállítva. Ezzel talán jobban felhívva magára az „érdeklődők” figyelmét.
„Nem temetés volt ez, hanem a leggyönyörűbb fölmagasztalás. Nem sírba tétel, hanem oltárra helyezés. Bár halottakat hoztunk haza, a tömegek ugyan gyászszertartásra gyűltek egybe, mégis a temetettek példája, hős életük útmutatása, ünneppé varázsolta az eseményeket”.
Bővebben: 115 éve temették újra II. Rákóczi Ferenc fejedelmet Kassán
Aki a támadást elrendelte, annak mindenképp számolni kellett azzal, hogy a gép le is zuhanhat. Ez a légitámadások velejárója. Tehát a felségjelek hiánya mindenképp valamilyen titkos szándékra utal. Amennyiben gép marad a helyszínen, a roncsot nyilván könnyedén lehet azonosítani. Nagyobb baj, a kilétét titkolni akaró támadó számára, ha a repülő személyzetből túléli valaki a lezuhanást. Itt már nagyobb az esély, hogy kiderül a turpisság. Tehát ki lehetett az a bombázó, aki el akarta titkolni kilétét, ugyanakkor olyan fontos céljai voltak, hogy vállalta a könnyen előforduló lebukás kockázatát?
1941. június 26-án kezdődött talán történelmünk, de minden bizonnyal a Magyar Honvédség legtragikusabb eseménysorozata. A bombatámadás 32 emberéletet követelt közvetlenül, civileket és katonákat. Súlyosan sebesült a források alapján 60 fő, könnyebben 220 fő. A háború későbbi poklából nézve ezek elenyésző adatok, de 1941-ben ezek az számok érthető módon megdöbbentették a közvéleményt.