Négy évszázaddal ezelőtt halt meg Felső-Magyarország nevelője, iskolaigazgató, Kassa város fő bírája, költő, diplomata – Bocatius János, eredeti nevén Hans Bock, egyes helyeken Bogáthy János.
1569-ben született Lausitznak Wetzschau nevű községében. Ifjú éveiről annyit tudunk, hogy a jól szervezett szászországi iskolákat látogatta, ahol a költészetet és általában a tudományokat igen korán kezdte ápolni. Bél Mátyás szerint Bocatius egykori kedves tanítóját, Gäbel Miklóst, – akit a körmöcbányaiak tanítójuknak megválasztottak és akit Bocatius, mint kitűnő férfiút egyik költeményében meg is énekelt – követte Magyarországra.
Előbb a Szepességen több helyen működött, sőt hihetőleg Selmecbányán is, miután egyik értekezését a selmecbányai tanácsnak ajánlotta. 1594. január 20-án az eperjesi tanács őt ünnepélyesen meghívta az ottani collegium vezetésére. Itt rövid idő alatt nagy föltűnést keltett tudományos előadásaival; innen terjedt el rendkívüli tudományosságának híre az egész országban. Hírneve még inkább növekedett akkor, midőn 1596-ban Wittenbergben a bölcselettanból a mesteri fokozatot elnyerte, miután 48 társa között „ő állotta ki legjobban a szigorlatokat.”
Bocatius öt évig működött Eperjesen. Módszere abban állt, hogy nem az iskolának, hanem az életnek tanított és fő tekintettel volt azon dolgokra, melyek a polgároknak szükségesek, ha esetleg elöljárókká lesznek. Ezen nevelési elveiért Felső-Magyarország nevelőjének tartották. Miksa főherceggel, aki huzamosabb ideig ott tartózkodott, megismerkedett és ennek emlékét egy költeményben örökítette meg. Így jutott el híre a királyi udvarba is. Rudolf királytól „koszorús családi költő” címet és 1598. augusztus 12-én magyar nemességet nyert.
1599. május 11-én a kassai tanács hívta meg őt az ottani iskolák vezetésére s az ő igazgatása alatt érte el a kassai iskola virágzásának tetőpontját. 1603-ban a város bírájává választották meg, de ezentúl se mondott le igazgatói állásáról és neve alá ezt írta: Rector utriusque Reipublicae.
Bocatius a szent Erzsébet egyház elvételében erőszakot látván, 1604. január 9-én két tanácsossal Prágába indult Rudolf királyhoz, akitől azonban kihallgatást nem nyerhetett. Ez útjából tizenegy terjedelmes levelet írt német nyelven Kassa város tanácsához. Bocskay István előtt 1605. november 11-én Bocatius, mint főbíró megnyitotta Kassa városkapuit. Bocatius a polgárok élén a győztes vezért ünnepélyesen fogadta és ezen időtől fogva hű követője volt Bocskaynak.
Jelen volt az 1605. november 12-i rákosmezei találkozásnál, midőn Lala Mohamed nagyvezér a szultán megbízásából Bocskaynak koronát tett a fejére. Rákosról Bocskay Korponára ment, kíséretében volt Bocatius is, akit a korponai gyűlés után Bocskay a német birodalomba követségbe küldött, hogy a német protestáns fejedelmek szövetségét elnyerje. Mivel azonban a császártól útlevele nem volt, Henrik braunschweigi herceg, mint gyanús embert, elfogatta és a császáriaknak kiadta, akik őt a prágai várban élethossziglan börtönre ítélték. Fogságából regénybe illő módon lelkes neje szabadította ki, aki Prágába utazott, a várban cselédnek állt és kieszközölte, hogy egyszer a fogolynak maga vigyen enni. Ez alkalommal egy kötélhágcsót a tésztába gyúrt, azt kenyérbe sütötte s férjének kezébe juttatta, aki azon a következő éjjel leereszkedett, s hű társával öt évi fogság után szerencsésen Kassára ért.
A királytól bocsánatot nyerve, újból felkínálták neki a polgármesteri tisztséget, ő azonban ezt nem akarta elfogadni s kizárólag az iskolának élt. Bethlen Gábor fejedelem, mint a tudománynak nagy pártfogója, Bocatiust titkos tanácsosi ranggal a gyulafehérvári könyvtár őrévé tette. Több éven át működött új hivatalában és fontos ügyekben gyakran, mint követ fordult meg több külföldi udvarnál. Utolsó útját is ura érdekében tette, amikor a morvaországi Magyar-Brodban (Uherské Hradiště) 1621. október 31-én a halál utolérte.
(Forrás: arcanum.com)
A kassai Bocskai Keresztyén Társaság koszorúzással emlékezett Bocatius János költő, diplomata és történész kassai emléktáblája előtt. Az emléktábla a Fő utca 69. számú házon található (48° 43′ 21,47″ S, 21° 15′ 26,21″ V ). Balassa Zoltán kassai történésznek ebből az alkalomból írt beszédét a járványhelyzetre való tekintettel elektronikus úton tette közzé a szervezet.
A Bocskai Keresztyén Társaság (BKT) elnöke, Göőz László megpróbálta kideríteni, vajon van-e nyoma Bocatius morvaországi tartózkodásának. Az ottani Jan Amos Komensky Múzeum igazgató helyettese, Petr Zemek azonban nem tudott érdemleges információval szolgálni. A forrásokban nincs nyoma ottani tartózkodásának, mint ahogyan annak sem, hogy hol lehet eltemetve (vélhetően a brodi két templom valamelyikében). S mivel eddig senki sem foglalkozott a témával, azt sem lehet tudni, hogy a helyi levéltárban fellelhetők-e követi tárgyalásairól feljegyzések.
A BKT már 2020 decemberében megszólította Jaroslav Polaček főpolgármestert, hogy közösen Rudolf Schuster egykori főpolgármesterrel (aki színjátékot is írt Bocatiusról) legyenek fővédnökei a 400. évfordulóra tervezett ünnepségnek. A szervezet egyben a város segítségét kérte a tervekhez, egy emlékbélyeget kiadásához, pályázat kiírásához egy mellszobor elkészítésére, illetve nemzetközi konferencia rendezésére. Mivel a megszólításra válasz nem érkezett, a BKT idén szeptemberben is kapcsolatba lépett a város elöljárójával. Végül a nagyszabású megemlékezésből mindössze két helyen történő koszorúzás lett. A már említett fő utcai emléktábla mellett a köztemető nagy keresztjénél a város egy koszorút helyezett el Bernard Berberich vallásügyi bizottsági elnök, Jaroslav Polaček főpolgármester, Lucia Gurbálová főpolgármester helyettes és Göőz László a BKT elnöke jelenlétében, A képviselők és a 22 kassai városrész polgármesterei a járványhelyzetre való tekintettel nem lehettek jelen.
Kapcsolódó cikk:
https://felvidek.ma/2021/11/egy-magyar-hazafi-szlovak-emlektablaja-elott-kassan/?fbclid=IwAR34N9hWNF9LU9WWB2Lk1QObc-sOKLjAMHgPBiaHMDlHoPcUAXteib3kd9o
