a Rovás művészeti, kulturális
és művelődési lapja

 
 

A rímhányó Romhányi harmincnyolc éve nem köpködi már rímeit, sem más elmés szövegeit, de emléke örök, főleg azok körében, kiket ökörnek (bocs, öröknek) teremtett örömében. Megkérdeztem néhány lényét, teremtményét, mi lenne a vélemény a mesterről, ki nem restellett rímeket facsarni fecsegő figurái fejére. 

Márai Sándor munkásságával ma már könyvtárnyi irodalom foglalkozik, műveit ismerik szerte a világon. 1945 után azonban könyveit bezúzták, nevét elhallgatták, mivel a hivatalos irodalompolitika reakciós polgári írónak tartotta. A megmentett régi kiadványok évtizedeken át családi könyvtárak mélyén pihentek.

Katona József Bánk bán című drámájának ősbemutatójára 1833. február 15-én került sor Kassán a régi színházban, amely a mai, Láng Adolf tervezte színházépület helyén állt. 2013-ban, az ősbemutató 180. évfordulója emlékére február 15-ét a Csemadok Kassai Városi Választmánya a Kassai Magyar Kultúra és Történelem Napjává nyilvánította azzal a céllal, hogy ezen a napon megemlékezzünk városunk történelmének és irodalmi életének jeles eseményeiről és személyiségeiről. E jeles dátum alkalmából a RovArt az alábbi írással jelentkezik.

A Magyar Kultúra Napja alkalmából 

A Himnusz kiemelten fontos a Felvidéken, a Vajdaságban, Erdélyben, Kárpátalján…, de a magyarországi magyarok közül is sokan elérzékenyülnek tőle. Illetve, Magyarországon van egy komolytalanabb, megszokáson alapuló hozzáállás is, hiszen a sokadrangú iskolai ünnepélyek is mind ezzel kezdődnek. Elhangzik minden futballmeccs előtt, Szilveszter éjszakáján néha enyhén spicces társaságban énekeljük… Akár így, akár úgy, de mindenképpen érzelmi viszonyban vagyunk vele. Egyáltalán nem csábít arra, hogy gondolkodjunk rajta.