Az Isteni Mátyás termete a közepesnél valamivel magasabb volt; alakja daliás, megjelenése nemes és lelki nagyságot sugárzó.

Arca piros volt, haja szőke, és ezt szépen kiemelte sűrű szemöldöke, élénk, sötéten csillogó szeme, és különösen tetszetőssé tette szabályos orra. Tekintete nyílt volt és egyenes; mint az oroszlánnak, szeme sem rezdült, ha nézett valamit. Helyeslését mindig hosszan tartó pillantással jelezte, de ha görbén nézett valakire, ezzel kimutatta, hogy haragszik rá. Nyaka és álla előreállt, szája kissé kiszélesedett. Feje arányos volt, mivel sem nagynak, sem kicsinek nem tűnt, homloka viszont egy kissé kiemelkedett. Izmos végtagjai arányosan illettek egymáshoz: karja kerek, keze hosszúkás, válla széles, mellkasa tágas volt. Lábszára viszont kissé meghajlott, ami igen alkalmassá tette a lovaglásra. Egyszóval délceg testű volt, pirosas fehér bőréből időnként csodálatos jó illat áradt, ahogy ezt Nagy Sándorról mondják. De hozzá, akit mindig élete mintaképének tekintett, hasonlított szeme vágása és mozgékonysága is - így ír Antonio Bonfini Mátyásról.

Hunyadi Mátyás. Furcsa, sokat vitatott, meg nem értett, nagyformátumú király. Az utolsó magyar származású uralkodó Magyarországon, ha Szapolyai János "kétkirályos" időszakát nem számítjuk. 1458. január 24-én, a Duna jegén választották meg. Alig tizenöt esztendősen. 1490. április 6-án hunyta le szemét örökre, s vele sírba szállt Magyarország nagysága, nagyhatalmi státusza, s az igazság, a magyarok igazsága.  A török világhatalmat féken tartó bástya leomlott a Duna medencéjében, s Magyarország Európa nagy politikai játszmáiban Mátyás után már nem tudott aktív, meghatározó tényező lenni. Néhány ígéretes felemelkedésünket leszámítva, pl.: a dualista időszak, másod, harmadrangú szereplővé, földrajzi fogalommá váltunk Európa térképén. Egészen napjainkig.

Mátyás apja, a törökverő Hunyadi János, Zsigmond királyunk idején emelkedett az ország főurai közé. Két fiát, Lászlót és Mátyást, a kor nemesi hagyományaival szemben gondosan, kiemelkedő figyelemmel nevelte, így mindketten széleskörű műveltségre, olvasottságra tettek szert. Az udvari életben való mozgáson, a hadászati ismereteken kívül olvastak antik szerzőket, jártasak lettek a tudományokban, táncoltak, több nyelvet kitűnően beszéltek. Itáliai követek meg is jegyezték meglepve Mátyásról, tökéletesen beszélt velük olaszul, latinul. A középkorban a nemesség, a király, az utódlási hagyományok miatt elsősorban az elsőszülött fiút taníttatta, képezte, hogy apja örökébe tudjon majd lépni. Hunyadi János nem így tett. Mátyás ugyan másodszülött fia volt, de ugyanolyan kiváló nevelést kapott, mint bátyja, László. Az apa csak a magas gyermek, s felnőtt halandóság miatt tett így, vagy talán érezte, hogy szükség lesz rá? Nem tudjuk, de a szokásoktól eltérő nevelési elvével egy nagyformátumú, a korszakban ritka műveltségű uralkodót adott az országnak és a világnak. A szellem mellett a test edzését sem hanyagolta el az öreg Hunyadi. Mátyásról feljegyezték, már kisgyermek korában át tudott úszni bármilyen folyót. Azt is tudjuk, hogy királyként is részt vett lovagi tornákon, s kérte, a küzdelemben tekintsenek el uralkodói voltától.

1453-ban Hunyadi János, minden hatásvadászat nélkül mondhatjuk, világraszóló győzelmet aratott a törökön. Pedig az országot már ekkor is pártharcok gyengítették. De a nagy hadvezér a temetetlen hullahegyek miatt kitört pestisbe belehalt. Azonnal kiújultak a pártharcok. A nándorfehérvári diadalt követően a szembenálló ligák (Garai-Cillei, Hunyadi-Szilágyi) polgárháborúba döntötték a Magyar királyságot. A kölcsönös szószegések, kivégzések (Cillei Ulrik, Hunyadi László), s a harc, kimerítették az ellenfeleket. V. László gyermekkirály halála kiegyezésre sarkallta őket. Megfelelő biztosítékok mellett a Garai-liga hozzájárult ahhoz, hogy az ellenfél náluk, Prágában raboskodó fia, Hunyadi Mátyás legyen a király. Mátyást, bátyja, László lefejezése után a bosszútól félő Cillei-liga Prágába hurcolta túszként. Tehát egy ritka politikai kompromisszumnak vagyunk tanúi. Magyarok egyeztek meg magyarokkal. Szilágyi Mihály, Nándorfehérvár védője, Mátyás nagybátyja azért 15 ezer katonával érkezett a királyválasztásra, biztos, ami biztos. És hát az egyezmény értelmében Szilágyi lett a kiskorú király mellett 5 évre a kormányzó.

Mátyás viszont mindenkit meglepett. Művelt, energikus fiatalember volt, aki szinte azonnal magához ragadta a tényleges hatalmat. Valószínű, nem ez volt a ligák terve. 16 évesen gyakorlatilag uralta az országot (!!!).  Új embereket emelt maga mellé, s még Szilágyi gyámkodásától is megszabadult 1460-ban. (Háziőrizetben tartotta Világos várában, majd kegyesen megengedte neki a török elleni harcot. Fogságba esett, de becsületére legyen szólva, nem lett áruló, ezért a török kivégeztette Szilágyit, Magyarország 2. kormányzóját.) Hogyan tudta egy gyerek, mert Mátyás uralma kezdetén az volt, a hatalmas főúri ligák mellett, ellenében ténylegesen magához ragadni a hatalmat? Elgondolkodtató. Részben lehet a ligák kimerülésével, elvérzésével magyarázni, s talán azzal, hogy az egyik liga éppen az ő családja, de mindez kevés lett volna. Már ekkor megmutatkozott kimagasló egyénisége, műveltsége, „nagykirály”-i attitűdje.

Európa nagyhatalmai ekkor már, különböző mértékben, de a török elleni harc lázában éltek. Mindannyian várakozással nézték a magyar eseményeket. Már többé-kevésbé kialakult a kereszténység utolsó védőbástyája-mítosz, s a nagyhatalmaknak érdeke volt egy erős magyar királyi uralom, mely meg tudja akadályozni, hogy a pogány török betörjön Európa szívébe. Nem utolsó sorban ezzel le is vegye a vállukról a hadakozás terhét. Különösen érdekelt volt a török visszaszorításában, feltartóztatásában Itália (Velence, a pápaság), melyet a legközvetlenebbül fenyegetett a török. Az egyház sugalmazására feléledt Európában a keresztes háborúk szelleme. Mindezért a nagyhatalmak többsége azonnal elismerte, támogatta Mátyás királyságát, annak ellenére, hogy ő nem származott királyi dinasztiából. Mátyás a pápa, a nagyhatalmak szándékait azonnal felismerte, és remekül kihasználta. Már uralma kezdetén a hit védelmezőjévé, igazi keresztes lovaggá, Európa megmentőjévé magasztosult. Ez nem utólagos tulajdonság tulajdonítás, dokumentumok bizonyítják, már a korszakban az öreg kontinens egyik legnagyobb királyának tartották. Mondhatnánk, Európa szeme ekkor tényleg Magyarországon volt. Elismertségünk és megbecsültségünk Mátyásnak köszönhetően olyan fókuszba helyezte az országot, mely történelmünk során elsőként, és eleddig utoljára fordult elő.

Mátyás és uralmának külföldi megítélése nem kap túl nagy szerepet a magyar történetírásban. Talán a belénk ivódott „merjünk kicsik lenni” elvtől még mindig nehéz szabadulni.

Mátyás uralmát érdemes az Európában kibontakozó humanizmus eszmerendszerébe ágyazva is elemezni. Mindenki tudja, hogy támogatta az irodalmat, költészetet, a művészeteket. Udvarát reneszánsz mintára építette ki Visegrádon, a külföldiek ámulatára. És ki ne hallott volna a híres corvinákról. Kevesebben tudják viszont, hogy a reneszánsszal kezdődött az igazi írás is, a modern sajtó, vagy legalábbis annak elődje. Mátyás, talán a világon elsőként, felismerte az ebben rejlő lehetőségeket. A szó szoros értelmében íratott magáról, tetteiről. Gondoskodott róla, hogy a közvéleményben, politikában milyen kép alakuljon ki róla, az országról. Maga is kiterjedt levelezést folytatott. Konfliktuskerülő, problémákat megoldó, nagyvonalú politikus volt. Jelezte a világnak, tudja, ismeri a vele szemben támasztott elvárásokat, ezzel azonosul, s mindent megtesz, hogy ezeknek eleget tegyen. Lásd a török ellenes harc. Gondja volt rá, hogy kisebb török ellenes győzelmét is felnagyítsa. Csalt? Nem. Tudta, hogy a török fölötti végső győzelemhez Magyarország ereje már kevés. A nyugati hatalmak viszont, a díszes szólamokon kívül az ügyhöz, ami Mátyás szerint közös volt, a keresztény világ megvédése, nemigen adtak segítséget (a pápa és Velence kivételével). Győzelmei felnagyításával akarta elérni, hogyha a nyugat harcolni nem is akar velünk, legalább nyúljon a zsebébe, mert érdemes, nem vesztett ügyet támogatnának. Ez nem csalás, csak úgy hívják, politika.    

Mátyás uralkodása kezdetén a Nyugat-Európában is fénykorát élő rendi-monarchia elvei szerint kormányzott. Összehívta, összehívogatta az országgyűlést, meghallgatta a nemesség véleményét, jóllehet maga döntött. 1464-ben viszont csillagászati összegért visszaszerezte a Szent Koronát örök ellenlábasától, III. Frigyestől. A koronának már akkor is szinte kultikus jelentősége volt. Mátyás, így megerősítve magát, változtatott belpolitikáján. A Szent Koronával történt megkoronázás után már senki nem kérdőjelezhette meg uralmát, felhagyott az óvatossággal. Nem hívta többé össze az országgyűlést, átszervezte a közigazgatást, bíráskodást. Mellőzte a bárókat. Sokszor alacsonysorból felemelt (polgár, jobbágy) személyekkel töltötte meg a hivatalokat, akik ezért feltétel nélkül szolgálták. (A jobbágy származású Bakócz Tamás Mátyás idején kezdte pályafutását, s az esztergomi érsekségig vitte. Az egyetlen magyar ember, aki "majdnem" pápa lett.) Nem támaszkodott a nemességre, mellőzte őket az ország tényleges irányításából. Ezért a nemesség fokozatosan elhidegült tőle. Nem támaszkodott a nemesi bandériumokra, helyettük létrehozta a csak neki engedelmeskedő zsoldossereget (későbbi nevén Fekete Sereg). Tehát a hadászatban sem volt már feltétlenül szüksége a nemességre. Mátyás tetteit az uralkodó és nemessége közötti szokásos hatalmi torzsalkodásként kell értékelnünk? Semmiképp. Az országért, a Magyar Királyság megerősítéséért tette mindezt. Tudta, hogy szakképzett hivatalnokok jobban tudnak irányítani egy országot, mint azok a nemesek, akik csak rangjuk miatt kapják a méltóságokat. Tudta, hogy a török hatalmas katonai veszélyt jelent, s ez ellen a hagyományos nemesi bandériumok nem sokat érnek. Nem vakította el a nándorfehérvári győzelem, látta, hogy a török nincs legyőzve, sőt, egyre erősödik. Ázsiai államként már az európai nagypolitika aktív szereplője. Ez ellen csak korszerű, jól kiképzett, fegyelmezett haderő léphet fel eredményesen, egy állandóan fegyverben tartott zsoldossereg. Ez lett a Fekete Sereg

Mit jelentett mindezen uralkodói gyakorlat? Mátyás, saját korát úgy szűk 300 évvel megelőzve létrehozott egy új államformát, amit később úgy hívnak majd, abszolutizmus. Intézkedései a nemességet eltávolították tőle, érthető módon. Elestek zsíros hivataloktól, s a Fekete Sereg ellenük is bármikor bevethető volt. Meg is tette Mátyás, minden zendülést, pártütést csírájában fojtott el, azonnal ott termett. Viszont nem állt bosszút, nagyvonalú volt. Talán tudta, hogy kicsit kora előtt jár, s értette, hogy nem értik. Humanista volt.

A kortársak, s az utókor is szemére vetette, hogy nem folytatta a Hunyadiak hagyományos törökellenes politikáját.  Aktív védekezést folytatott, mert reálpolitikus volt, tudta, csak erre van erőnk. Egy furcsa macska-egér játék zajlott Mátyás és a török között. A török betört nyáron, Mátyás megbosszulta télen. A török télen inaktív, hadseregszervezése miatt. A hadserege zömét, a szpáhikat haza kell engedni, hogy kiteleljenek, nem tudja őket a szultán ellátni. Igaz, hogy komolyabb támadást nem vezetett Mátyás, de a török sem mert ellenünk. Pedig a török birodalom még mindig emelkedőben volt, növekvő anyagi forrásokkal, Mátyás pedig tudta, Magyarország elérte teljesítőképessége maximumát. (A szultán éves bevétele 1 800 ezer arany volt, Mátyásé 500-750 ezer, tehát nagyjából harmada). Mindazonáltal a két sereg döntő ütközete elmaradt Mátyás idején. Kicsit hasonlít ez a "kölcsönös elrettentés" hidegháborúban kreált kifejezésére. Viszont a még Zsigmond idején kialakított végvárrendszert tovább bővítette, s fenntartotta a délvidéken (csupán ez évi 200 ezer aranyat emésztett fel!).

Sok bírálat érte, éri Mátyást északi, nyugati hadjáratai miatt. Dinasztikus politikát folytatott? Nem valószínű, hiszen ilyen még nem is volt neki, bár törekedett rá. Félig elfoglalta Csehországot, majd Bécset, Ausztria hódolt előtte. Az látszik valószínűnek, hogy a Német-római császári címet akarta megszerezni, hogy ezáltal nálunknál gazdaságilag fejlettebb területek erőforrásaira tudjon támaszkodni a törökellenes harcban.

És honnan ered az "igazságos Mátyás" legenda? A nép, a jobbágyság őrizte ezt meg. Vajon miért? Mátyás minden korábbinál jóval nagyobb adókat varrt a jobbágyság nyakába. A Károly Róbert féle kapuadót füstpénzre változtatta. Károly Róbert törekvése az volt, hogy minden jobbágyot megadóztasson. Tehát telkenként, portánként, házanként vetette ki az adót. De ahogy az emberi természet ellenkezik az adózással szemben, s ez talán magyar hungaricum is, a jobbágyok megtalálták a módját, hogy csökkentsék ezt az adót. Az történt, hogy Mátyás koráig sok jobbágy család összeköltözött egy telekre, akár egy házba. Így ugyanazt az összeget két vagy akár több család fizette. Csökkent a királyi bevétel. Mátyás ezt látta. A családok azért külön éltek, külön is főztek az adott telken, tehát több „füst” volt egy jobbágyportán. Erre utal a füstadó elnevezés. Újra családonként kellett adózni a jobbágyoknak, az adó csökkentés lehetősége bezárult.

A legjelentősebb jobbágy adó mégsem ez lett, hanem a rendkívüli hadiadó. Bár elsőként ilyet Károly Róbert szedett, de rendszerességét Mátyáshoz köthetjük. A neve is mutatja, ezt a hadseregre, a török elleni védelemre fordította a király. Ezt elméletileg évente egyszer szedték, de Mátyás idején gyakran kétszer, sőt, arra is volt példa, hogy háromszor évente. Összege 1 arany forint volt. Nagyon nehéz ezt visszaszámolni, milyen összeg volt ez akkor, de tegyünk egy próbát. Egy aranyforintért lehetett akkor venni egy marhát, tehenet. Ez akkora érték lehetett akkor egy jobbágynak, mint egy mai családnak egy átlagos (inkább használt) autó, tehát kb.: 5 millió forint, azaz nagyjából 14 ezer euro. Az átszámítás nagyon esetleges, de biztos, hogy a hadiadó horribilis összeg lehetett a jobbágyság számára. Mégis igazságosként őrizték meg Mátyás emlékét.

Mert visszaszorította a helyi nemes önkényeskedését. Az adó nagyon magas volt, de kiszámítható. S az ország területének 90%-a békében, nyugalomban élt, soha nem látott törököt, ellenséget. Tanulság: adózunk szívesen, ha látjuk értelmét. Mire kellett Mátyásnak a hatalmas összeg? Miért adóztatta „agyon” a jobbágyokat? Sokat költött a visegrádi királyi palotára, igaz. A művészetek pártolására is, jóllehet a leírások azt mutatják, elég szerény volt az uralkodói pompában, étkezésben, egyéni szokásaiban. A pénz elsősorban a török elleni védelemre kellett. Maga a Fekete Sereg is felemésztette időnként a költségvetés 90%-át (!). 2-3-4 arany volt a havi fizetsége egy zsoldosnak, attól függően, könnyű, nehéz gyalogosként vagy lovasként szolgált. És békeidőben 10-14 ezer katona állt fegyverben, hadjáratok idején ezt felduzzasztották 30-40 ezerre. Tehát ez vitte el a pénzt. Mindezekből vannak, akik arra következtetnek, Mátyás tönkre tette az országot. Nem is értem ezt a logikát. Ha a török már Mátyás idején benyomul az országba jobb lett volna? Az 1541 utáni időszak nem bizonyítja Mátyás nagyságát?

Mátyást méltán nevezhetjük nagy királynak. Korát megelőzve erős, centralisztikus államot hozott létre, mely Európa nagyhatalmának számított. Fejlődött az ország. Bevételei megegyeztek az akkori Angliáéval. Csak a francia király és a török szultán tudott akkora sereget állandóan fegyverben tartani, mint őt. Mégsem érdemelte ki az utókortól a "Nagy" jelzőt.

A leginkább XIV. Lajos francia király (1643-1715), a Napkirály nevével fémjelzett abszolutista királyi hatalmat három ismérvvel szokás jellemezni: mellőzte a nemesi rendeket a kormányzásban, szakképzett hivatalnokokkal kormányzott és zsoldos sereget tartott fenn. Mindhárom megállapítás igaz Mátyás uralmára is. De ő ezt 1458 és 1490 között valósította meg. Korát meghaladva.

Mátyás humanista írókkal folytatott lejegyzett beszélgetései, levelezései is figyelemre méltóak. Sokat foglalkozott a hatalom kérdésével. Többre tartotta az abszolút (akkor még nem nevezték így) királyi hatalmat, mint a köztársaságot. Ma ezen nyilván sokan felszisszennek, érdemes érvelését meghallgatni. Egyébként ma is sok elismert, gazdag, demokratikusnak tartott ország államformája a királyság, igaz alkotmányos: Anglia, Hollandia, Belgium, Dánia, Japán, stb. Azt mondja tehát Mátyás: köztársaságban az állam vezetőit választják, meghatározott időre. A tisztség viselője nem tudhatja, újra választják-e, folyamatos bizonytalanságban él. Ezért az egyéni érdekeit a közösség, az állam érdekei elé helyezi, célja, hogy tisztsége alatt bebiztosítsa jövőjét, azaz meggazdagodjon. A pénz átvihető, a tisztség nem. A tisztségviselőt, ha gazdagodása biztosított, nem érdekli az állam sorsa, vagy csak annyiban, amennyire az neki is jó. A köztársaság tisztviselője nem feltétlen a leggazdagabb ember, vagy egyáltalán nem biztos, hogy gazdag, ezért ezekbe a társadalmi csoportokba akar feltörni, pozícióját felhasználva. Ezzel szemben a királyságban – érvel Mátyás - a király a leggazdagabb, így mentes a korrupciótól. Az országot minden király a fiára akarja hagyni, tehát érdeke, hogy erős, gazdag országot teremtsen, mert ez a fia, utódja érdeke is. Királyságban a király maga a törvény, a fölött áll, tehát pártatlanabbul tud ítélkezni, mint köztársaságban. Mátyás előtt nyilván a görög, római köztársaság mítoszokkal teli időszaka lehetett ismert, gyakorlatból csak a velencei köztársaságot ismerhette, mely mai értelmezésünkkel sokkal inkább volt királyság, egyeduralom, mint köztársaság, s erre a következtetésekre ő a XV. században jutott, de okfejtése figyelemre méltó akkor is, ha ebben a kérdésben a pro és kontra érvek ma is végeláthatatlanok.

Meghalt Mátyás, oda az igazság! Honnan ered ez a mondás? És mit is jelent pontosan? A szocialista időkben belénk nevelt, máig ható zsolozsma szerint ezt a szegény, elnyomott nép, a jobbágyság kreálta. Annyi igaz, hogy a néphagyomány is pozitívan őrizte meg Mátyás emlékét. Pedig ő mérhetetlen adókat rakott a nyakukba. De az adó – nagyjából - kiszámítható volt, s annyit elvett tőlük, hogy a helyi földesúr már nem nagyon tudott. Mátyás idején visszaszorult a helyi önkényeskedés. A „messianisztikus” eszme itt is működött: a király messze van, ő jó, de nem láthat mindenhová. A helyi földesúr a gonosz – őt mindennap látom, az elnyomatásomnak van kézzelfogható alanya. Ha ez az elnyomás gyengül, a távollévő úr felmagasztosul. Ráadásul Mátyás után jöttek a zavaros idők, a földesurak újra megerősödtek, a Dózsa-féle parasztfelkelés tovább rontott a helyzetükön – szabad költözés megvonása. Aztán jöttek a török idők, melyben érthető módon végképp misztifikálódott a Mátyás korabeli békés időszak.

De Mátyás igazságos uralma nem a néphagyományból ered. Sokkal korábbi. Meglepő módon a mellőzött nemességtől ered. Már halálos ágyánál sok magyar nemes, főúr siratta, akik korábban ellenszenvvel viseltettek iránta, esetleg szervezkedtek is ellene. Eluralkodott a „mi lesz most? hogyan tovább?”. Halálakor sokan rádöbbentek, hogy a stabilitást, a békét nem lesz, aki fenntartsa, nincs olyan formátumú ember, aki a helyébe lépjen. Az igazságos Mátyás, értsd igazságos, erős ország nagyon is megalapozott mítosza elsőként a nemesség körében kezdett terjedni. A török időkben ez újabb lendületet vett, amikor a zűrzavaros viszonyokban visszatekintettek Mátyás országára. Sok szempontból idealizált, de tényeken alapuló nézet alakult ki Magyarország fénykoráról, Hunyadi Mátyás államáról, példaként tekintettek rá. Méltán.    

Mátyás halála után 36 évvel ez az egykor erős állam mindössze egy huszáros rohamra volt képes 1526-ban Mohácsnál... 

Kiss László