Fényt, harmóniát keresek, legtöbbször zenére festek. A megélt, átélt tapasztalatok, látványok egyfajta esszenciája jelenik meg a festményeimen, arra törekszem, hogy nagyon letisztult világot teremtsek. Nem dokumentálni szeretnék, konkrét figurát ritkán ábrázolok.. Általában nem tervezem előre a mondanivalót, ezért nagyon ritkán készítek vázlatot, ha igen, azt is inkább emlékeztetőnek. Az eredeti vázlat legtöbbször felismerhetetlenné válik, hiszen a kép egy idő után belső vezérlésűvé válik, Általában nem szeretek címet adni, úgy érzem az leszűkíti az értelmezést, tapasztalatom szerint mindenki mást vesz észre a festményeken, így hiszem azt, hogy mindenkit különböző módon szólít meg a kép.

„Általában nem készítek vázlatokat, firkákat. Mindez a fejemben történik meg, így sokkal nagyobb a lehetőség a munka közben is alakítani a látványt mert nincs előre kőbe vésve. Gyakran több munkán is dolgozok párhuzamosan. Ez izgalmas dolog mert visszahatnak egymásra, olykor egyik munka ráébreszt arra, hogy az előzőn mit kell még megoldanom. Így születnek néha a sorozatok. Ezek jóformán lélekképek. Sikerült eljutnom arra a szintre, ahol megszabadulhattam a figuratívtól, vagy akár a realitás elemeitől, és a színek, formák együttese révén képes vagyok tömör érzelmi állapotokat kifejezni. Szerintem általában az a jó képem, amelyiket egy alkalommal megfestek. Ehhez nagyfokú koncentrálásra van szükség. Ilyenkor a külvilágot teljesen kizárom. Persze vannak alkotásaim, amelyekhez vissza visszatérek, de nem ez jellemez. Egy alkotás akkor lesz kész, amikor én elégedett vagyok vele. Ilyen egyszerű. Aztán aláírom.”

Botár László

Author's commentary:

 Alkotó tevékenységem, amely az utóbbi időkben térkonstrukciók és komputergrafikák révén testesül meg, természetes kiegészítője életemnek, amit a társművészetek iránti fogékonyság, a kutató-kísérletező szellem, a kritikus attitűd, a türelmes érzékenység és az érzelmeket mérséklő rend keresése egyaránt jellemez.

Föld és Ég között közlekedve, súlyos vagy emelkedett helyzetekben számtalan közölni való gondolat érlelődik, amelyeket a látvány nyelvén megosztani másokkal, eredendő indíttatásom.

Minőségit teremteni hétköznapokon és ünnepeken egyaránt kihívó, életre szóló feladatnak tűnik.

My name is Katarzyna Bieniasz, I come from Rzeszow, Poland. I graduated from the Lviv National Academy of Arts, faculty: Art Restoration 2014. Later on, in 2014 decided to further my education on Postgraduate Study of Conservation, Architectural and Interior Design of Sacral Buildings in Cracow. In 20xx I earned my master’s degree at Art Faculty of Rzeszow University with a major in graphic design and graphic techniques.

My passion for icon-painting was first sparked by artists from Lviv. They were the ones who introduced me to the fascinating art of icon painting. Initially, I was experimenting with copying the antique, 15/17 th century icons which belonged to the diversified collection of the Lviv National Museum. This exact experience initiated the great search for my own artistic style. Ever since then, the enchantment with icon painting was only growing. I’ve been researching technology and ancient Christian iconography, reproducing the old icons, exploring the nuances of composition and drawing. Moreover, besides cultivating an old art, I also work on modern interpretations of Eastern religious images in the technique of yolk tempera.

When it comes to my professional activity, since 2015 I’ve been successfully organizing and conducting icon painting workshops; it allowed me to re-discover and explore icon-painting from the position of a teacher as well as accepting commissions for paintings since 2010. Each order I treat as a new challenge and I approach it individually, even if my task is to repeat one of my previous icons. It gives me opportunity for growth, further exploration and as a result – creative fulfillment.

https://veraicon-workshop.com/

Az Én és a Transzcendencia viszonya, az Én és a Közösség viszonya foglalkoztat, a társadalom hozzáállása az értékekhez, a szubjeketív és az objektív nézőpontok... Az, hogy miként állok a világhoz én, a festő, a tanár, én az apa, én a felelős, én a felelőtlen, az erkölcseten, én az erkölcsös, a becsületes, a lavírozó, az igazságos, az igazságtalan, én, a hős, a gyáva, a rejtőzködő, a pellengérre állított..., - és hogy miként áll a világ hozzám. Hogyan viszonyulok a nőhöz, a szerelemhez, az áldozathozatalhoz, a bennem megfogalmazódott igazság kimondásához... Mit jelent számomra a barátság, hogy viselem az árulást, a csalást, a hazugságot, a kétszínűséget, hogyan reagálom le mindezeket... Nem objektív kérdésekre keresek általános érvényű válaszokat, hanem szubjektív útkeresés az én átkom. Nincsenek képletek, nincsenek szabályok sem törvényszerűségek, más emberek útja lehet ugyan példaértékű, de az én világomban nem feltétlenül érvényes... Az egyéni reakciók ugyanazokra a hatásokra másfélék, az én világom és a te világod hasonlíthat több vagy kevesebb ponton, de nem azonosak. Lehetnek ellentétei egymásnak, de több vagy kevesebb ponton mégis akár rokonok. Világok találkoznak, ha két ember találkozik.

Sorozatokban gondolkodom, egy-egy megfogalmazódott választ többféle megközelítésben is bemutatok; két állomás közé végtelen számú magyarázat elfér... Olyan ez, mint amikor a tanító felhoz egy példát, majd még egyet, hogy érthetőbb legyen... Aztán még jópár más megoldást is, hogy az igazságot közelebb hozza.