a Rovás művészeti, kulturális
és művelődési lapja

 
 

Társadalom

1917. november 7-én tört ki a kommunista forradalom Oroszországban. Lenin győzelemre vitte, s létrejött a világ első szocialista-kommunista országa. Tanultuk, s ünnepeltük évtizedekig. Forradalom volt valójában? Nem. Pusztán egy puccs.

Sokan emlékszünk még, kisiskolás korunkban – talán még középiskolában is - tantermeink központi falán, a tanári asztal mögötti tábla (nem digitális) fölött, öles betűkkel, természetesen vörös kartonból kivágva virított ez a jelmondat. A kommunizmus, szocializmus betondogmája. Kikezdhetetlenül, megtámadhatatlanul függött szó szerint a fejünk felett, mintha a kisiskolásnak egyáltalán eszébe jutna ezt megkérdőjelezni, vagy akárha foglalkozni is ilyesmivel.

Egy évvel ezelőtt jelent meg a Történelmi Szemle 2019/4 számában Ondrej Ficeri szlovák történész Vállalni a felelősséget Trianonért című tanulmánya. A szerző négy pontba foglalta össze, mit ért a magyarok felelősségén. Ondrej Ficeri 4. pontja: végül (ha már egyszer így alakult) elmulasztották a nem asszimilált hazai, nemzetiségi ellen elitekkel való kiegyezést. Hogy hivatalos, állami szintű kiegyezés a nemzetiségekkel nem történt, az igaz. Ficeri mintegy gondolatai esszenciájaként állapítja meg ezt. Kérdés, hogy történhetett volna úgy? 

Egy évvel ezelőtt jelent meg a Történelmi Szemle 2019/4 számában Ondrej Ficeri szlovák történész Vállalni a felelősséget Trianonért című tanulmánya. A szerző négy pontba foglalta össze, mit ért a magyarok felelősségén, s megállapítja: „…a magyar történeti tudat Trianon kapcsán áldozatszerepbe manőverezte magát, és ez nem segíti a valós, saját történeti felelősség feltárását.” Ondrej Ficeri 3. pontja: Elmulasztották a nem domináns etnikai csoportok (erőszakos vagy természetes) asszimilálását. (Ebből a szempontból Magyarországon úgy maradt a latin 1844-ig országos igazgatási nyelv, hogy a szomszédos Csehországban a háborús leveretés következtében 1627-ben már a cseh rovására terjesztették ki a német nyelv jogait.)