„Nem temetés volt ez, hanem a leggyönyörűbb fölmagasztalás. Nem sírba tétel, hanem oltárra helyezés. Bár halottakat hoztunk haza, a tömegek ugyan gyászszertartásra gyűltek egybe, mégis a temetettek példája, hős életük útmutatása, ünneppé varázsolta az eseményeket”.
1906-ban a Rákóczit ünneplők még nem sejthették, hogy a fejedelem és társai hamvai mindössze tizenhárom évig nyugodhatnak magyar földben. Mint tudjuk, nem a helyük változott meg, hanem az ország határai.
II. Rákóczi Ferenc fejedelem és társai földi maradványainak haza hozatala 2006 óta alkalom az emlékezésre a kassai magyarok körében. Idén a 115. évfordulóra emlékeztek egy kiállítással, amelyet a Henszlmann Imre Történelmi Társaság készített. A MaJel Rovás Központ FiguratiF Galériájában október 13-ig látható minden hétköznap 10 és 18 óra között. A közel 30 darabból álló, gazdag fényképes és dokumentációs anyaggal ellátott panel kiállítást Halász György, a társaság elnöke nyitotta meg:
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Engedjék meg, hogy mindenekelőtt megkülönböztetett tisztelettel köszöntsek minden itt megjelent érdeklődőt a Henszlmann Imre Történelmi Társaság, valamint a magam nevében is, egyúttal pedig megköszönjem azt a megtiszteltetést, hogy én nyithatom meg újból (2006. októbere után) II. Rákóczi Ferenc fejedelem 1906. évi újra temetésének 100. évfordulójához kötődő kiállítást. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy bár évforduló teremtett alkalmat a kiállítás létrehozására, az nem köthető pusztán a centenáriumhoz. II. Rákóczi Ferenc alakját, az általa vezetett szabadságharc emlékét nem pusztán egy ilyen megemlékezés teszi fontossá: annak jelentősége van és jelentősége is lesz mindig. Az évforduló egy alkalom arra, hogy fokozott figyelemmel legyünk az örök értékek iránt.
Maga a kiállítás négy téma csoportra osztható:
1. Rákóczi Ferenc életének rövid bemutatása születésétől a szatmári békekötésen át száműzetéséig.
2. A hamvak felkutatása, meglelése, ennek keretén belül a Kassára hozatal kérdése és miértje, majd az ehhez fűződő 1903-as kassai Rákóczi-ereklye kiállítás.
3. A hamvak hazahozatala s ebben a budapesti, kassai és késmárki temetés. Ez a tematikai kör foglalkozik még a Rákóczi sírbolttal és a Törökországból ideszállított, a kassai dómban lévő sírkövekkel.
4. A kassai temetés utáni évek, benne a lovasszobor-alap (1908), Rákóczi-freskó (1914) és a Rákóczi emlékmű leleplezése 1938-ban.
Remélem, hogy így mindenki egy áttekinthető képet kap az eseményekről. A kiállítás tehát a 115 évvel ezelőtti újra temetés legfontosabb eseményeit, mozzanatait mutatja be. Kérek mindenkit, hogy azzal a tisztelettel emlékezzen II. Rákóczi Ferencre és bujdosó társaira, amellyel a 115 évvel ezelőtt élt őseink is tekintettek a fejedelemre. Míg Thököly Imrével kapcsolatosan Késmárk és Lőcse vitában állt, hogy hol is nyugodjék, addig Rákóczival kapcsolatban kételynek nem volt helye: Kassa a fejedelem városa. Immár véglegesen itt nyugszik tehát az a férfi, aki szabadságharca után 315 évvel is elevenen él minden szabadságszerető ember emlékezetében.
Végezetül hadd helyezzek hangsúlyt arra, amit nagyon fontosnak tartok: ez a kiállítás egy példás nemzetközi együttműködés keretében jött annak idején létre: több intézmény, szlovákiai és magyarországi, kassai és budapesti közös munkája kellett ahhoz, hogy méltóképp emlékezhessünk.
Halász György
