December 7-én elhunyt Repiszky Tamás kassai származású történész, régész, muzeológus. 2018-ban, amikor a MaJel Rovás Központban Lesznai Anna konferenciát rendeztünk, megkért bennünket arra, közöljük írását a konferencia előestéjén. Most ennek az írásnak az újra közlésével tisztelgünk emléke előtt.

Pár éve születésének és halálának évfordulóján Lesznai Annát életmű kiállítással és konferenciával ünnepelték Budapesten. A Szlovákiai Magyarok Múzeumának köszönhetően a Felföld is méltón fogadta kevéssé ismert, de egyik legismertebbé varázsolandó képző- iparművész-, költő-, írónőnk sokszínű üzenetét, hagyatékát. Talán nem véletlen, hogy életében az egyetlen életmű-kiállítását a Kazinczy Társaság szervezte Kassán 1924-ben.  Pozsonyban, majd a nagymihályi Sztáray kastélyban (Zemplínske múzeum) is megnyílt egy „szűkített terces fotó emlékkiállítás”, melynek variánsa tovább vándorolt az alfához-omegához: a Zemplén-megyei Alsó-Körtvélyesre. Az időszakos kiállítás a kastély egyetlen erre az alkalomra rendbe hozott termében nyílt meg. Hatvanban egy remek állandó kiállítás kelti életre Lesznai Anna életművét. Időközben Alsó-Körtvélyes testvér-települési egyezményt írt alá Hatvannal, Lesznai szoborral bővült a hatvani Hatvany park, és megemlékezés zajlott Losoncon is.

„Eltévedt litániák”

Lesznai Anna az elmúlt évek során talán háromszor került a figyelemfelkeltő média fel-fellángoló palástjára. Először Barki Gergely ausztráliai útjának köszönhető, hogy Orbán Dezső meztelen (állítólag) Lesznai Annát megörökítő festményével tért haza, majd amikor az alsó-körtvélyesi magán-aukciósház felvette a Lesznai Anna Múzeum nevet, mint a "naša grófka" és ezt szlovák miniszteri megnyitó övezte, legutóbb pedig egy ismert divattervező hölgy elegyítette textilterveit Lesznai inspirálására a balatonfüredi Vaszary-villában. Minden esemény analízise, ismertetése egy külön "opus" lehetne, mert egy részüket hétköznapok rohamvilága eltiporta és számos adalék színesíthetné, pontosíthatná a Lesznait övező, - egyik versének címét idézve - "Köd előttem, köd mögöttem" idevágó üzenetét. Az alábbi írás alapjai egykoron együtt születtek a gömörológus B. Kovács István remek tudományos "regéjével", aki Lesznai családregényének Gömöry Olivérjét keltette életre.

A mostani előhang, cikk közlésének aktualitását a 2018. december 6-án Kassán tartandó Lesznai konferencia adja meg. Ez is, akárcsak minden, ami nem "lárpúrlár" prekoncepcióval született, lassan "torzuló" legendává halmozódhat, mert számos megválaszolatlan kérdés, túl sok csúsztatás, ferdítés és kisszerű lelkesedés terheli. Számos Lesznai alkotás publikálatlan, felkutatásra vár. Ezek közül tudunk néhányról Londonban, Torontóban, Washingtonban, Los Angelesben és Budapesten. Hogyan került egy budapesti múzeumba egy szerencsétlenül kimosott falvédő, mely egykoron kassai lakásunk falát díszítette és egy fotón gyermekként előtte ül édesanyám az öccsével? Tudtommal a mai napig Kassán lappang Máli (ahogyan családunk, barátai nevezték Lesznai Annát) nagyapjának nemesi kardja, melyet az öreg Andrássytól kapott 1867-ben. Nem tudom, hogy hol vannak a Csécsy Magdánál őrzött párnák? Hol van az egyik nagymihályi háziorvos Kassán élt lányának számos Lesznait érintő öröksége, hova tűntek egy kassai lakásból a Máli egyik menyénél őrzött párnák, hol van a szétrabolt kastély még fellelhető hagyatéka, mert csak egy töredék részét szolgáltatták be - nagyrészt a hetvenes években - a Zempléni Múzeumba. Máli elsőszülött fiának vagyont érő numizmatikai gyűjteményét vajon ki értékesítette? Hová lett a hatalmas Zsolnay porcelán kollekció? A rengeteg ezüst tárgy és étkészletek? (Bár egy Máli dédapjának, Moskovits Mórnak MM monogramos ezüsttálcája megmaradt, ez került Máli kassai menyéhez, és ez volt a szüleimnek szánt nászajándék 1956 januárjában.) Mi lett a kassai Hermann Weinberger hagyatékban őrzött Lesznai akvarellel, mi van Stószon, a Fábry-házban, ahol négy - kölcsönadott - tusrajz, akvarell ill. olajfestmény is Körtvélyest idézi? Az egyik például Tihanyi Lajos műve. Kettőt Frida Salvendy készített.

A körtvélyesi 6000 kötetes könyvtár, akárcsak a Máli születésekor ültetett hatalmas fenyősor túlélte a német, majd szovjet inváziót, és csak az ötvenes években lett a rablás és a kastélypark máglyájának martaléka. Egy korábbi polgármester gyermekként talicskázta a Kazinczy Gábor (és a Moskovitsok) könyvtárának unikális köteteit a tűzbe. A lángok kialudtak, a hamu emlékeztető humusszá lett. A kert megszűnt. A kastély egyik oldalán jelenleg egy szocreál kazánház díszeleg, a fák helyén az egykori óvoda rozsdásodó csúszdái és a gilisztatanyaként domboruló homokozója szomorúan fájlalják a múltat.

„…Vágyom haza, bár nincs is meg az otthon „

Lassan tíz éve, hogy nem járok Körtvélyesre, nem véletlen... Lelkem mélyén nem akartam többé szembesülni a valóval, hogy Máli néni családregényét parafrázissal magyarázzam: maradjon meg lelkemben a "Kezdetben volt a kert". A II. világháború után Jászi sem akarta Körtvélyest meglátogatni. 1947 szeptember végén nagyanyámék 20 kilós csomagjai már rég elő voltak készítve az áttelepítésre, miközben megjött Oszika (így nevezte nagyanyám), akivel Kassa utcáin angolul cseverésztek (németül és magyarul nem volt szabad). Az amerikai nagybácsit „valóságos bunkócsapásként éri az erőszakos szlovakizálás, a magyar kisebbségi nyomorúság számtalan kézzelfogható jele.

„A magyar kisebbség katasztrófájáról”

ír naplójában. 

„Tudtam róla, de mégis itt vált számomra valósággá.” „S bár illúziók nélkül jövök.” 

- írta nagyanyámnak Oszkár, aki a kassai döbbenet hatására naplóját magyarul folytatja a megszokott angol helyett. Nagyszüleimnél találkozik a „nem remete” stószi Fábryval is Jászi. Itt olvassa „A vádlott megszólal”- tat. Naplójában így emlékezik Fábryról: 

„a magyar kisebbség elszánt, de izolált védője… Magyarországra nem akar menni, itt pedig nincs sem írás, sem munkaalkalom. Egy igazi megölt lélek…”

Lesznai Anna, amikor halála előtt kétszer is Budapestre látogatott, szintén nem kívánt Körtvélyesre utazni, pedig bennfentesek (a Magyarok Világszövetsége) elintézték neki. Élete, boldogsága, a "kezdet" Körtvélyes volt és tudta, hogy nem szabad szembesülni "egy kastélynak nevezett kedves, öreg házzal, amely már akkor is kacsalábon forgott elavult illúziók kellős közepén…” Az Amerikába vándorolt Lesznai Anna nem tudta elképzelni,

„hogy mindaz, ami a számomra a biztonság a maradandóság, és a nyugalom jelképe volt kiskorom óta, összeomlott, hogy a kert nincs már, amiből minden versem kinőtt.” „…Vágyom haza, bár nincs is meg az otthon„ 

- írta Lesznai Anna Kassára Lili nagyanyámnak. Második férje, Jászi Oszkár 1945-ben még bizakodó:

 ”Az eljövendő Csehszlovákiában, előtted újra meg fog nyílni Körtvélyes, az a föld és ház, melyet legjobban szeretsz, még vissza fogja adni költészetedet.” 

Ez a bizakodás és hit illúzióvá alakult, mert a kert, a park eltűnt és a kastély is válságos állapotba került, így e mostani írás csak mementó és nosztalgiázó emlékidézés lehet.

Családtörténeti akvarell

Körtvélyes és Kassa korszakolható, rendszerváltós, határváltós, szellemi, földrajzi, csapongó "kapcsolat vándorlásait" Lesznai kapcsán tán Kassa egykori "gettófalvában", Rozgonyban kezdhetjük, hiszen Máli Dédanyám című versében apai dédanyját is megörökíti: 

„…Talán boldogasszony voltál, nyirkos sötét, kicsiny boltban / Éldegéltél liszt közt, bors közt, pántlikák közt, füstben, porban…”. 

A Moscovics (több írásmóddal lelhető fel vezetéknevük: leggyakrabban Moscovitz, másutt Moscowitz, Moscovits) dédanya alakja többször is megjelenik Máli családregényében: 

„…Terka mama réges-régen nyugszik a temetőben, szülőháza is porrá hamvadt, mikor a nagy tűz pusztított Rozgonyon. Mindezt megírta neki Áron unokaöccse. Azóta Áron is elkerült hazulról...” 

Moscovitz dédapát állítólag betyárok ölték meg - és a regény szerint - holttestét vándorlegények találták meg a dargói hágón. Rozgonyban csupán - borzalmas állapotban - egy tucat alig olvasható héber betűs sír árulkodik az egykori lakókról. Máli családregényéből tudhatjuk, hogy Mór Kassán járt iskolába, „itt indult el a gettóból.”

 „Az örökzöld közt sárga szemű kökörcsinek kandikálnak. Csak úgy, mint akkor, mikor az árva, 13 éves Jakoble (Mór) batyuval a hátán vándorolt erre, hogy felkeresse a távol Bécsben élő Simon bátyját, aki azt írta levelében, hogy saját posztókereskedése van már, és szívesen kitaníttatja öccsét…”. 

Lehet, hogy Simon a kassai Jakab apja? Mór gyászjelentéséből tudhatjuk, hogy volt egy Jakab nevű testvére is. A legtöbb szlovákiai lexikonban - minden bizonnyal hibásan - Mór fiaként, Geyza testvéreként emlegetik Jakabot, aki 1837-ben született a Rozgonytól ill. Varannótól nem messze lévő Szacsurovban. (Zárójelesen jegyzem meg, hogy Máli születésének helye is számos helyen hibásan Körtvélyes. Ő Budapesten született). Tény, hogy Rozgonyt és Szacsurovot csak "két domb" választja el gyalog, vagy lovaskocsival nem távolság. Hogy a Márai Lolájának Moskovics Izrael nevű dédapja távoli, vagy tán közelebbi rokon lehetett, ma még nem sejthetjük. Ötvös Anna erre eddig nem talált fellelhető írásos dokumentumot. Maradjon egyelőre talány.

Máli többször ír leveleiben egy kassai Moskovitz unokaöccsről, viszont Moskovicsokból csak Kassán volt vagy két tucat. A SOTE Zöld könyve szerint a 169. oldalon ott a nagyapa neve: „Moscovitz Maurcius, 23 év, Rozgonyból.” Moskovits Mór volt a 25. zsidó származású, akit Magyarországon orvosdoktorrá avattak. A további idézet Máli családregényéből: 

„Édesapám hamarosan Pestre került, Széchenyit is kezelte egy ideig." 

Máli nagyregényének első kötetében az alábbi mondat olvasható: 

„Apa ezt is tudta előre; megjósolta volt Világost. Bécs mellett, Döblingben, félig rabságban él egy szent ember, ahhoz is apa jár látogatóba.” 

Széchenyi Naplójában 1848-ban többször is emlegeti Moskovics doktort: 

„Egészen enerváltnak érzem magam. Hívatom Moskovicsot. A pesti politikai atmoszférát épp oly szörnyűnek látja… mint én. Konferencia Kossuthnál…” 

A szakirodalom az első 5-6 legismertebb homeopata orvos közt emlegeti Moskovitz Mórt, - aki a többiekhez hasonlóan, - az 1831-es kolera járvány idején sikeresen bizonyította módszerük hatásosságát. Az összesített adatok alapján egyébként, a homeopaták halálozási aránya 8 %, az allopaták halálozási aránya 66 % volt. Szinnyeitől is tudhatjuk, hogy "a későbbi kir. tanácsos, orvosdoktor … Utazásából hazatérve, Sátoralja-Ujhelyben telepedett le, mint gyakorló-orvos; 1846-ban Pestre tette át lakását és a legelőkelőbb családok, így Széchenyi, Andrássy, Lónyai, Kazinczy, Majláth és Kossuth családok orvosa volt..." A családregényben többször bukkan fel Kossuth is: 

„Együtt laktak Sátoraljaújhelyen, az még a nagy napok előtt volt. Később Kossuthné nagyasszony Berkovics doktor páciense lett, most is levelezik még vele a szomorú száműzetésből.” 

Vagy másutt: 

„Nézd meg jól ezt a karszéket, amelyen ülsz, meg a díványt. Kossuth Lajos ült rajtuk. Édesapám kezdő orvos korában közös lakást bérelt Kossuthtal, aki akkor még névtelen ügyvéd volt Sátoraljaújhelyen.”

Moskovitz Mór még az 1831-es kolerajárvány idején Zemplén vármegyében nagy dicsőséget és érdemeket szerzett a kór leküzdésében. A levéltári adatok ismeretében viszont ekkor doktorátusát még nem szerezte meg, így elképzelhető, hogy „gyakornok orvosként” került közvetlen kapcsolatba az Andrássy családdal (akárcsak Kossuth-tal), akiknek birtokai Zemplénben feküdtek, majd hamarosan háziorvosuk lett. Andrássy Gyula miniszterelnökké választásakor a család hálája jeléül Zempléni előnévvel nemességet adományozott a Moscovitzoknak, méghozzá 1867. június 29-én.

Az Andrássy-Moscovitz legendát most csak megemlítem. A mindkét családban élő szóbeszédet, mely szerint - egy angol nevelőnő szavaival - a családból „kilógó-kimagasodó” „diable à quatre” (ördögfióka) kis Duci, azaz ifj. Andrássy Gyula Moscovitz Mór természetes fia volt. 

„…Ők nem is titkolták…Geyzát és A. Gyulát tejtestvéreknek mondták…” 

- olvashatjuk Bauer Hilda (Balázs Béla testvére) emlékidézésében. Jó néhány Jászi-Károlyi levél is foglalkozik a témával. 

„Feleségemet még mindig irritálja az a bizonyos nagyapai levelezés…” 

– írja Oszkár 1922-ben Károlyihoz. Károlyi válaszol Málinak: 

„Sem én, sem feleségem soha egy pillanatig sem vettük komolyan vagy tragikusan azt, amit Simonyi összefirkált.” 

Egyébként Simonyi említett levele furcsamód eltűnt. Van még egy rejtélyes utalás 1924-ből, egy Károlyi Oszkárhoz írt levélben: 

„Mi történt azokkal az érdekes levelekkel, melyeket Anyósod olyan nagy gonddal őrzött? Volt alkalmad tartalmukat megismerni?” 

Oszkár válaszát nem ismerem. Tény, hogy Kassán is többször összetévesztették a "belovagló" ifjú Andrássyt Moskovitzzal és nem legenda, hogy az id. Andrássyné szobájában két szent díszítette a falat: egy feszület és Moskovitz Mór képe.

Moskovitz Mór remekül házasodott, mint ezt tudósításként a Honderű lapban megtalálta Máli unokatestvére, Hatvany Lajos. 

"...napokban egy fényes izraelita lakodalom ünnepeltetett meg a kis redont teremben. Nemcsak szépségére, hanem műveltségre is ritka jelességű fiatal ara, a tehetős Boskovitz J. L. 17 éves lánya volt, B. Amália kisasszony, ki valóban minden előnyökkel bír, melyek egy férfit tartósan boldogíthatnak." 

Máli is tőle kapta keresztnevét. Tudjuk, hogy Boscovitz dédapa 1789-ben született és Bécs mellett halt meg 1862 augusztusában. A Boscovitzok életútja 1784 tavaszától követhető biztos nyomon, ekkor alapítja gyárát Goldberger Ferenc, ill. bízza meg a gyáralapítással Boscovitzot és Wegweisert. 

„Később virágzó bankári s közismert nagykereskedői tevékenységüket itt, a textil manufaktúrában alapozták meg, s a híres bécsi bankár, Boscovitz József Löbl is innen indult útjára." 

Talán nem véletlen, hogy Máli több versében „kékítő lébe mártott hegyek” magaslanak. De ez egy hosszú és már Kassán túli történet.

Amália, Dr. Moscovitz Mór hitvese fiatalon halt meg, így Mór újraházasodott Miskolcon a kassai gyökerekkel bíró Hertz Babettével 1853-ban.

Máli családregénye alapján 

„…az édesapám, ő aztán a legvalóságosabb varázsló, de azt úgy imádom, hogy nem fogok róla írni tudni.”, 

Geyza és a születéskor meghalt ikertestvére Viktor, 1850. november 24-én Budapesten lettek anyakönyvezve. A felnőtt Geyza életéből sejthetjük: már gyermekként is kivételes természetű lehetett. A regényből megtudhatjuk, hogy 

„Berkovics doktor birtokot fog venni és nem nyugszik, míg olyan foglalkozást nem lel István (Geyza) számára, mely helyes mederbe tereli politikai aspirációit.” 

A birtokot 1872-ben vette Szirmayéktól és Geyza fia 1868-ban kezdi el jogi tanulmányait. A politika volt vágya, álma: 

„Szolgálni a hazát és megdicsőülni ebben a szolgálatban!” 

– ahogy ezt Máli írta. Bauer Hilda szerint. „rendkívül kedves nagy nőbarát… elegáns ember.” Az Apám dicsérete című vers alapján

„…Kedvedet vésted sok termékeny női alakba, / Kebleden érlelt szívek magba szöktek.”

A függetlenségi párti szimpatizáns és a Nemzeti Kaszinó tagja, akinek a szóbeszéd szerint nem volt gyakorlati kifogása az első éjszaka joga ellen sem. 

”Nagyanyámnak atyai jóbarátja, a helyi plebános úgy mutatta be neki a környéket, hogy elmesélte, hogyan gyakorolta főkegyúri jogait és hol és kivel hált a kastély egykori ura. Ez a helyi plébános Matuscsák János volt, aki 1924-ben egy ifjú párt esketett össze éppen Körtvélyesen, ők voltak a nagyszüleim, akik aztán ott töltötték mézesheteiket. Később nagyanyám többször kíséri Bécsbe Matuscsákot és Máli nénit, kinek ruháját hatalmas mellkereszt díszítette.” 

Moscovitz Geyza dzsentri allűrjeivel, a birtokon folyó gazdálkodás elmaradottságának fenntartásával (pl. villanyvilágítás és folyóvíz még a húszas évek végén sem volt a kúriában) és az úri virtusként űzött protezsálási passziójával nagyban hozzájárult a család jövedelmeinek megcsapolásához. Ez nemcsak a birtok bevételeit, de a felesége révén a Hatvany-Deutsch dinasztia által biztosított vagyont is veszélyeztette. Geyza, mint igazi társasági lény, híres volt jókedvű anekdotálásáról, latin közmondásokkal fűszerezte beszédét és rengeteget tréfált, nevetett. 

„Apám nem szerette a legújabb irodalmat. Rögtön összevesztek: a vita folyamán mérgezett nyilak és irodalmi teóriák helyett Ady- és Petőfi sorok ütköztek össze a sűrű dohányfüstben. Ady Adyért, apám Petőfiért harcolt: remekül mulattak, és egyikük sem kételkedett abban, hogy ki a győztes” 

- idézi Málit Vezér Erzsébet. 

„Moscovitz Geyza, délceg, szép nagybátyám, Ady Endrének kedves jóakarója, a legszeretetreméltóbb háziúr, aki a nála összegyűlt esti társaságban gyakran harsogta magát félkomolyan – féltréfásan Roi Soleinak vagy Napóleonnak, mert ennek a különös bizarrul érdekes embernek fejedelmi ideáljai voltak: XIV. Lajos és Napóleon; de még Nagy Napóleonnál is inkább III. Napóleon.” 

- írja Hatvany Lajos Adynak. A sírjánál elhangzott egyik halotti beszédet özvegye, Hermin jegyezte le: 

„...Úri alak volt ő, a mi közéletünkben, és még ennél is több: mert szolgája volt a közéletnek...”

„Sejtlit viselt a szépanyám, / Díszmagyart az édesapám, / Rokonságom pálinkát mért, / Bátyám meghalt a hazáért.” 

- írta Máli 1938-ban egyik versében. A báty: Moskovitz Iván. 

„…János fogékony eszű gyerek volt. Talán túl komoly a korához képest és nem is elég magabiztos. Mintha mindig keskeny pallón kellene járnia, amelyről nem szabad letérni.” 

- jellemzi Máli a családregényben Ivánt. 

"Sorsáról mindig csak apja dönt: „Ügyvéd lesz. Ez az a pálya, amelyről legkönnyebb áttérni a politikára” 

– mondta a regénybéli Berkovics István.

Vezér Erzsébet találóan jellemzi Ivánt: 

„különös, neuraszténiás alkat volt, túlzott érzékenységgel és túlzott kötelességérzettel. Benne valami tiszteletreméltó torzképpé alakult, ami apjában harmonikus egység volt.” 

Szerencsétlen házassága, illetve házasságai még inkább fokozták lelki meghasonlottságát. A regénybeli Vera alakja Iván két felesége, Lily és Róza egyvelegéből készülhetett. Első felesége a nagyváradi Brüll Lipót unokája, Ady Lédájának unokatestvére, Lily volt. Válásuk után Lily 1910-ben – a Körtvélyesen egykor szintén vendégeskedő - nagykászoni báró Bornemissza Lipót felesége lett. Ugyanebben az évben Máli bátyja szintén újraházasodik: 

„...Rózsikát október hó 24-én ½ 1 órakor vezeti oltárhoz Moskovitz Iván a Szent-István Bazilikában.”

„Iván bevonult, nem tudjuk, hol van. Anyókám aggódik szegényke, Oszi jelenleg a városban kóborol és ideges…” 

– írja Máli Adyhoz. Máli regényében hosszú-hosszú oldalakon ír részletesen és hitelesen szeretett bátyjának, a regénybeli Jánosnak utolsó hónapjairól, napjairól. 

„…Közben megjött a végső hír is. Megtalálták hóolvadás után..." 

Lesznai édesanyjának, Hermin mamának alakja, a regénybeli Klára bejegyzését idézve: 

”Ha Liszka nem lesz már Magyarország, úgy sem lesz többé a régi otthon, és Jánosunk hiába halt meg. Az engedély megjött. Sietni kell, mert a románok is mozognak megint. Miklós pap akart elkísérni szomorú utamon, de nem engedem. Miskával megyek, aki kiösmeri ott magát, és a derék Gottlieb doktorral (a nagymihályi Dr.Guttmann regénybéli neve), aki hála istennek itthon van már. …Válasszatok egy szép sírhelyet; fiam nem pihenhet édesapátokkal a Berkovics kriptában, mert katolikus. Istenem!" 

(A Kerepesi úti temetőben lévő síremlékét a családi barát, Vedres Márk tervezte). Ady az alábbiakat közli Hatvanyval: 

„Szegény Iván lesújtó halál hírének kellett megérkeznie, hogy győzzek akaratlanságomon, s írjak végre neked. Mint Málikának megírtam, hozzátok való, régi igaz ragaszkodásommal osztozom gyászotokban a túl derék, nagyszerű ember, a szerencsétlen Iván sorsa fölött. Kriptám ajtaján mostanában ez volt talán a legerősebb döngetés, holott úgy gondoltam, hogy már semmi se fájhat nagyon…”

„Pán Garaj”

„Barátok, kik rég elmentek” - ez olvasható egy hatalmas sárga amerikai borítékon Máli gömbölyded írásával rögzítve. A borítékban fényképek. Máli körtvélyesi környezetének meghatározó alakjai. Egy másik szakadt borítékon ez olvasható: „a vendégsereg”. Rájuk is kell emlékeznünk Kassán, és azokra is, akikről fénykép nem maradt fenn, vagy nem készült, de Körtvélyes és Máli varázsa egy életen át bűvkörbe ejtette őket. 

„…valamikor a középkorban kezdtem, elmaradt felvidéki faluban, Körtvélyesen.” 

Művészete elképzelhetetlen Körtvélyes nélkül s mindez fordítva is igaz. Amit Lesznai Anna íróként, költőként, képző- és iparművészként megörökített, elsőszülött fia, Károly a fényképezőgépe segítségével hagyományozott ránk. Fényképein ott kanyarog a zempléni hegyek közt a lustán folyó Ondava, a Szirmayéktól 1872-ben vásárolt elvarázsolt kastély és csodálatos parkja, az egykoron alig több, mint 1000 szlovák lélekszámú falu régi és új temploma. Mindketten adóztak a közeli kis Leszna falunak (Moscovitz Amáliaként született Lesznai Anna művésznevét, unokatestvére, Hatvany Lajos adományozta), de megörökítették Hrabócot, a kolcs-hosszúmezei búcsút, a nagymihályi vásárt. „Kari” fotózta a gyakori vendégsereget, a Lesznai-féle bruegheli kavargást, az ifjú menyecskéket és a ráncos öregeket, az aratást, a cséplést, kenderáztatást, a népviseletet, a falusi mulatságokat, táncokat, de megörökítette „Isten állatkáit” is. A szenvedélyes fényképész, aki mellesleg ügyesen gazdálkodott, lencsevégre varázsolta az ember harmonikus együttélését a természettel és egy mára kipusztult életforma minden rezdülését, egy babonákkal telített világot, a szegénységet és szenvedést, de az élet szeretetét is.

Az idős alsó-körtvélyesiek a mai napig szeretettel gondolnak „Pán Garaj”-ra, aki a Charmant Cég magyarországi igazgatójaként 1939-ben kint maradhatott volna Londonban, de szíve Körtvélyesre húzta. Később „próbál Dél-Amerika irányába orientálódni,” de ekkor már késő. 41 évesen 1944 decemberében a Varannó melletti Bystrében lőtték agyon a németek. A "háznép" hozta haza "Pán Garay" holttestét és temették el magyar feliratú sírjába 45 tavaszán.

Nemcsak Kari, de Lesznai Anna, azaz „Málika” a faluban a mai napig élő legenda. A „háznép” Mariskájának az unokája írja: 

„Málika néni állandóan él, mert ő volt az, aki átérezte az emberek örömét és bánatát, aki cukorkát osztogatott a gyerekeknek. A kert és benne a fenyőerdő TBC betegek gyógyítására is szolgált. Ha valaki a faluban tuberkulózist kapott, Málika asszony volt az, aki kiadós ételt biztosított neki és kötelezően a fenyők alatt kellett üldögélnie… Málika megtalálta az utat az egyszerű emberhez… A szeretet ajándéka a legnagyobb ajándék, amit Isten adott. Málika asszony Istennek ezt az ajándékát osztotta szét az emberek között… Munkássága, élete örök emlék.” 

Jó egy évtizede családunk költségén a ragaszkodó háznép leszármazottjaival felújíttattam Máli első fiának, Garay Károlynak a körtvélyesi sírját. A mai napig Mindenszentek tájékán élő virágokkal emlékeznek jóakaratú helyi emlékőrzők a sírnál.

„Halottak élén”

A konferencia előestéjén elméláztam, vajon, ha 50 évvel ezelőtt rendezik meg ezt az eseményt, milyen pezsgő, rezonáló visszhangja lehetett volna! Még rengetegen éltek, akik megoszthatták volna Lesznai Annával, azaz Málival kapcsolatos emlékeiket, mert Máli néni így, vagy úgy, mindenkit elvarázsolt. Izgalmas figurák nevei sorakoznak fel képzeletemben, és gyermekkorom-koraifjúságom, emlékképfoszlányai is előbukkannak. Már mindenki halott közülük. Raczko Gyula, „a háznép” Mariskájának veje is. Ő volt „Kari luxusautójának” sofőrje, Máli festőállványát cipelte, mint ezt egy korabeli fotón is láthatjuk. Gyula bácsi 1994 óta kinn nyugszik a körtvélyesi temetőben, akárcsak Mariska szakácsnő lánya. De előjönnek budapesti emlékképek is, így Komlós Aladár bácsi, aki egész életét legszívesebben 1913-ban élte volna le, és bűbájos felesége, Palotai Erzsi néni, akik egyszerre hullatták könnyeiket Kassa, Losonc, Körtvélyes, Máli és Oszkár neve hallatán. S megjelenik Ödönke, a Palasovszky, a meg nem értett avantgard művész, aki imádta a vörös bort (és a nőket is). Nálunk minden ágyneműtakaró akkoriban lilára lett festetve Kassán, mert Ödönke így kívánta. Felesége Mici néni - gyógytornász, keramikus, mozdulatművész, síoktató és alpinista, korábban a redőnygyáros Magaziner Pál felesége, szintén élő emlék képzeletemben. Mici néni, akit Máli őzike-szeműnek nevezett, kevésbé kedvesen jellemezte Lesznait:

„Máli szent, csak egy kicsit lefogyhatott volna”.

Felsejlik egy másik emlékkép is: a Fehérhajó utcában órákig állt egy hatalmas Volga taxi. Nagyanyámat várva, aki az egykori körtvélyesi vendégnél, a szintén kassai Palotai Borisnál kávézgatott. A taxi várt és az óra ketyegését egykoron a Šturova 7. szám alatti lakásunk vaskályhája mellett lógott egy szomorúnak ítélt Gulácsy képért kapott összeg állta. Már egyetemistaként kerestem fel Dr. Braun Pált, aki többek közt Horthy beteges Pauline lányát gyógyította, és aki Máliék háziorvosának, Dr. Guttmannak egyik lányát vette el, és aki órákig Tóniról mesélt, Tóni, Tóni… Csak jóval később esett le a tantusz: Tóni nem volt más, mint Szerb Antal. Fábry Zoltán egykori rozsnyói osztálytársa, a tornaljai származású Bö bácsi, azaz Dr. Bednár, szintén Guttmann lányt, Picurt vette feleségül. Guttmann bácsi halálakor Máli csodálatos verset írt, és Gottlieb néven a Kezdetben volt a kert című regényében is megjelenítette.

A Váci utca elején lakó Kovács Gyuri bácsi is felsejlik, aki Kozma Józseffel járt a Zeneakadémiára, és cipelte dédanyám iskolájába, hogy színházi előadásainak zeneszerzője lehessen. Talán ezeknek a szárnypróbálgatásoknak köszönhető a későbbi "hullófaleveles" sanzonos Joseph Kosma. Kovács Gyuri bácsi állítólag fogorvosként még Rákosi szájában is matatott, és a tüneményes, prágai német akcentussal beszélő Szofi néni, akárcsak a többiek, egykoron Máli vendégei voltak Körtvélyesen. Még tisztán emlékszem, hogy a kassai Gottwaldova 66. ablakainkat zörgetik, és hangos hellózással zavarják serdülős álmaim. Hamarosan berobogott Gergely Tibor (Máli harmadik férje), mert szerette volna látni néhány nálunk őrzött alkotását. Utána elviharzott... Felsejlik Kele, azaz Piki néni, aki Balassa Editként született, mint a kassai Ipariskola igazgatójának a lánya. Később szerencsétlen házasságot kötött a "teniszrajongó" Csinkkel, majd Máli egyik menye lett, élte életét a Fő utca egyik gangos és cigányoktól hangos házában. Kari halála után Özvegy Garay Károlynéként hivatalosította magát, mert, amint ezt Palotai Boris is megírta, 

„hasznosabb egy partizán özvegyének lenni, mint aktuális barátja által, bárónévá válni”.

Edit néni, Csinkné, Tomi és Todi anyja, Garainé (olykor y-nal) a Moskovitsoknak, és Hatvanyaknak Pikije, nekem Kele volt. Anyám nevezte el keresztanyját Kelének: Kele-keresztanya, keresztapja az avantgárd herceg, a már emlegetett költő Palasovszky volt. A keresztanyaságról jut eszembe, hogy nagyanyámmal közös lelki atyjuk volt Gábor Bertalan személyében. Egyéként gyermekként sokat kényszerültem Keléhez járni, hogy Máli festmények, falvédők és párnák oltalmában próbálja botfülem zongoratanárnőjeként "csiszolgatni". Igyekezete eredménytelen volt.

Gyermekként előjön 1968. szeptembere: Teichner Viera, a kedvenc, már nem tanít rajzra, tehetetlenül bóklászom. Anyám elárulja: emigrált. Viera gyermekkorom Vera nénije, Körtvélyes másik háziorvosának lánya, Auschwitz árvája volt. Nagybátyja, az alábbi táviratot küldi Málinak: 

„Kari Death. Nicolaus and Gabi too, Veronika is on life.” („Kari meghalt. Miklós és Gabi szintén. Veronika él.”)

1945. július 31-én érkezett távirat, a feladója: „Alexander Engel, Kosice, Mojmirova 8.” Kari halála után Máli naplója is megszakad. Az utolsó bejegyzés 45 augusztusából való: 

„Isten kegyelemezzen! Kari Istenáldásom! Add, Isten a túlvilágon viszontlátnom.” 

Garai Kari, Lesznai elsőszülött fia menti meg Veronika életét, aki először Hataléknál bujkál. Pár éve még élt Homonnán az az egykori leányka (tíz éve még találkoztam vele), akivel egy hatalmas dunyha alatt reszkettek a razziák alatt. Viera néni később a Körtvélyes-hű Mariska szolgáló szüleinél bujkált. Viera néni édesanyja, a festő és rajzoló Gabi, szintén Máli barátnője volt, Viera-Veronika pedig egypárszor rajzra tanított a kassai "vytvarnában". Ekkor már férjhez ment a remek gégespecialistához: Dr. Teichnerhez. Pár éve találkoztam „vytvarná skolai” időszakos rajztanárnőmmel, aki levélben is emlékezett Málira. Veronika levelében olvashatjuk: „1965-ben Budán volt a fő hadiszállása... Picur  volt a titkárnője, segítsége, ápolónője, "mädchen für alles"… A másik "Fräulein" egyébként az ipolysági-párkányi gyökerekkel rendelkező Földes Anna volt, Mihályi Gábor felesége, a Nők Lapjának szerkesztője. Földes Anna TSZ látogatásra is elvitte 1965-ben Málit, aki a Gellért szállóban volt megszállva, ahol, - hogy ismét Viera nénit idézzem: 

„…írók, költők köre vette körül nagy érdeklődéssel és kíváncsisággal. Igen komoly audienciák mentek végbe szüntelenül a szobákban, a teraszon. Máli néni - mint egy koronázott fej ült egy nagy karosszékben és örömmel fogadta a tiszteletet. Félig fekve a nagy termetű asszony, szürke hajjal egy kontyban, az örök cigaretta kezében füstölve, hallgatta a beszédeket, elveket, gondolatokat… Itt-ott beleszólt mély öblös hangon, cigaretta hamu potyogott a ruhájára, de ezt senki sem vette észre, mert sokkal fontosabb dolgokról volt szó. Művészetről, írásról, poéziáról…” 

Természetesen meglátogatta a kései hazalátogatót a szintén egykoron kassai, Palotai Erzsi is, aki így emlékezett: 

„…Nyolcvanévesen itt járt Budapesten. Örültem, ha vele lehettem, élveztem fáradhatatlan szellemét… Máliban még nyolcvanévesen is volt asszonyi varázs. Valami ősi erő. Maga volt a termő anyaföld. A terra mater.” 

„A valahai körtvélyesi szümpozion…”

A kert virágai, lombjai, a színes pillangók, az Ondova partján egyedül sütkérező Máli magányos volt, mert őt lényegében senki sem szocializálta intézményesen, óvoda és iskola nem zavarta meg lelki egyensúlyát, helyette Édesanyja és Matuscsák plébános egyengették az egykori gyermek indulását, hogy tizenévesen már megajándékozhassa kedvenc barátnőjét, unokatestvérét, Hatvany Irént szerelmes verscsokrával.

Máli másik énje családi örökségként is társaságkedvelő, társaságformáló lény volt, hiszen az anyai ág Deutsch-Hatvanyjai Aradon túli generációkra is visszamenőleg hatalmas társadalmi életet éltek, de az apai ág se különb. Moscovitz nagyapát, az Andrássy gyerekek nevelőnője szerint a miniszterelnök családja „prófétának tartott, mert nagyon sokat beszél, miközben beadja elenyésző mennyiségű adagjait,” - Mary Elisabeth Stevens szavaival az öreg homeopata, „sarlatán”, már csak hatalmas „betegseregének” és többek közt Nemzeti Kaszinó tagságának is köszönhető igen zsúfolt társadalmi élete. A gyermek, majd ifjú Máli, passzív résztvevője apja neves, „mérsékelten nemzeti liberális” Bálvány utcai „dzsungli - életének”, de eljár más közismert szalonba is. Jó néhány szalon-dzsungli és kávéház aktív és passzív szemlélőjeként Máli megérezte, hogy ezek – Ady szavaival élve az „európai oázisok a magyar-szaharán.”

Az egyik oázisról, a körtvélyesiről visszaemlékezésében Ritoók Emma is ír: 

„sok könyv és sok intellektuális beszélgetés, asszonyi dolgokban nyílt és okos felfogása – minden vonzó volt, amire emlékszem…” 

Madzsarné Jászi Alice így tudósítja legbensőbb barátját Szabó Ervint 1910-ben: 

„…Pompásan érzem itt magamat. Nem tudom, mikor találtam magamat valahol olyan jól. Málit még sokkal-sokkal jobban megszerettem, mint eddig, és ő is nagyon szeret engem…. 

– pár sorral később - 

Nagyon-nagyon sok vendég van mindig, többnyire dzsentrik, mágnások, fertálymágnások. Van köztük néhány érdekes és mulatságos ember. Most itt volt három napig két Bárczy fiú, az egyik nagyon érdekes, tehetséges, bár teljesen degenerált ember. Egy délutánra jöttek át, de olyan jól mulattak, hogy három napig maradtak, és holnap újra átjönnek… Tegnap itt volt ebédre Andrássy Géza gróf. Igen kedves, kellemes ember, igen jól mulattam vele… egy kicsit komikus, hogy bár rajtunk kívűl öt fiatal nő van a házban (a francia kisasszony, Somló Lily, Fogarassy Juliska, Kistenmacher Emmi és egy berlini asszony), mi Málival és a fiatal emberek mindég együtt vagyunk, és külön vannak a többi nők a fiatal emberek unalmasabb részével. Egy nagyon kedves, okos emberrel barátkoztam össze. Orbán Dezsővel, tinektek is tetszeni fog, ha megismeritek.”

A levélben emlegetett Somló Lily kíváló ceruzarajzzal örökíti meg Hermin mamát (Máli édesanyját), melyet a nagymihályi múzeum őriz, Orbán Dezső kastélykertet ábrázoló olajfestményt alkot, mely ma a Magyar Nemzeti Galériában látható. „Mindennél jobban vágyok festeni tanulni” – olvashatjuk egy 1907-es keltezésű levelében. Hamarosan teljesült óhaja Máli körtvélyesi birtokán, mint ezt egy szintén Szabó Ervinnek írott levelében írja dédanyám 1910-ben.

 „Máli fog festeni tanítani… tervezett néhány kanapé-párna mintát, az egyiket elkezdtem tegnap hímezni… készülünk a szomszéd faluba egy fazekashoz, aki mindenféle fazekat csinál, és próbálni fogunk mindenféle új formát és kifestjük. Máli le akar festeni, mihelyt jól leszek, ülök neki.”

A három évtizeddel későbbi időkre, az utolsó körtvélyesi békeévekre Dr. Engel (nagymihályi háziorvos) lánya, az emlegetett Viera néni egy kései torontói levelében így emlékszik: 

„Tudom, hogy igen szerette anyámat (Ő volt  Polacsek Gabi, aki szintén festőnő volt), akinek mielőtt apámhoz ment, nagyon udvarolt  Kari. Szüleim továbbra is jó barátok maradtak velük. Mint gyerek emlékszem, hogy sokszor voltunk Körtvélyesen, ahol mindenféle bohém jött össze. Nagy és érdekes társaság: zenészek, írók, költők - a kastély ilyen időben tele volt élettel.”

A zene elsősorban Berény Róbertéknek, Moussonéknak és a néhány éve 82 évesen Manhattanben elhalálozott bécsi Steiner trió alapítójának, Mocsányi Pálnénak, Edith Wachtelnek volt köszönhető. Ezekről az élettel teli időkről versek, novellák, regények, akvarellek, hímzések és remek fotók készültek. Mindenki alkotott, és munkáik egy részét Körtvélyesnek adományozták. Mousson az „aranysárga lesznai nedűt kortyolgatja” – mint ezt Fülep Lajoshoz írott leveléből is megtudhatjuk. A Jászi által többször Slávik és Ruman županoknál protezsált Mousson, - akinek „atelierhez” való jutásában szintén Jásziék segédkeztek, - lefesti többek közt, többször is a körtvélyesi templom bejáratát. Az egyik kép egy körtvélyesi magángyűjtőnél, egy másik variáns pedig a nagymihályi múzeumban található. Fenyő László csodálatos Körtvélyes című versével távozik, hogy Kassán nagyszüleimnél, majd Fábrynál Stószon előfizetőket gyűjtsön új kötetéhez. Körtvélyesen készült Rippl-Rónai ismert kastély képe, a bécsi iskolához tartozó Mayer-Márton György Szlovák tája és Körtvélyes című festménye, Kmetty falusi utcát ábrázoló ceruzarajza. Sejtelmes ceruzarajz-vonalakkal örökíti meg a kanapén fekvő Málit Vilt Tibor. A kép ott függ ebédlőnk falán. Hasonló technikával készült egy Tihanyi mű is. Ő egyébként pár évvel Rippl-Rónai után, 1913-ban járhatott Körtvélyesen. Nagyszüleim Mihályi Ödöntől vehették a később Fábrynak kölcsönadott Tihanyi-rajzot, mert mint azt Mihályi Ödön fia Gábor, Feltámasztom apámat című vallomásában megírta: 

„…Tihanyi Lajos, aki egész életében krajcáros gondokkal küzdött, képeit te is próbáltad eladni, ha a nem létező túlvilágon megtudja, mi történik idelent, most bosszankodhat, hogy képei milliókért kelnek el az aukciókon…„ 

Számos Salvendy kép is itt készült, melyekből néhány a mai napig „Mariska háznép” leszármazottainál és jó néhány kassai hagyatékban található meg. A vágújhelyi-bécsi származású Frida Salvendy egy évtizeden át Bécs – Körtvélyes – Kassa – Stósz – Pozsony - Trencsén között ingázott, hogy kényszerűségből, 38-39 tájékán Angliában kössön ki. Fábry is megbízta egy portré készítésével. Kontinensen túli aukciókon kelt el az elmúlt években az 1937-ben festett Nagymihályi vásár, valamint a varannói zsidókat ábrázoló képe.

Az egyik barnuló fotón a szomszéd birtokosok, Szirmay bácsi és Vladár Emil látható a Málival közel egyidős, egykori Kladzanyban felnőtt játszótárssal, a gyermek Vladár Erzsikével. Erzsikéből később Tomcsányiné lett. A férje, a Bethlen és Teleki-kormányok többszörös minisztere volt. A Barkóczyak, Oroszok, Soósok, Pintérek, Szirmayak, Péchyek, Wiczmándyak és Okolicsányiak mellett szintén a szomszédból, mégpedig Rakóczról érkezett Wengierska grófnő, aki macskahadat simogat a fényképeken. Erről a faluról is ír Máli naplójában: 

„Rákócz: veszekedő kis szomszéd és rokonság. Pipázgató agglegények, s kényelmesen terpeszkedő fák lakatlan kertben, melyet öreg bácsi ápol, s nem zsákmányol ki, gazdagít...” 

Jó néhány – néha német - levél bizonyítja, hogy a szomszéd kastély tulajdonosaival Mauksékkal is barátkoztak. De Tichy méltóságos asszony is szívesen látott vendég és a később horoszkópjairól, amatőr akvarelljeiről ismert, tíz nyelven beszélő, a második világháború utáni hadifogoly, majd Kassán raktáros és éjjeli őr: gróf Sztáray Antal is. Lesznai második férjének, Jászi Oszkár naplójából tudhatjuk, hogy: 

„…Biordi Virginia grófnő, finom és rokonszenves vénkisasszony, a rakovcei szomszédnő. - Este hazakísértem. - Gyönyörű este.”

Egy katonaruhás fotón a regénybéli Gottlieb doktor (Guttmann) látható az első világháború idejéből. Levelek alapján epicentrum volt a kastély 1920 tájékán is, mert Körtvélyesről irányítják nagyszüleim Máli segítségével Laci bá’, azaz Horváth Árpád, a későbbi Nemzeti Színház-i rendező, a még későbbi Neményi Lili-féle férj menekítését. Nagyszüleimnek köszönhető, hogy kassai társaságuk gyakorta megfordult Körtvélyesen, így nagyanyám első két gyógytorna növendéke, a már emlegetett: Palotai Boris és Erzsi, nagyapám Olga nevű betegének testvére Fábry Zoltán, Fazekas Sándor, az ekkor már Csehszlovákiában ügyvédeskedő, egykori Károlyi-kormánybéli kormánybiztos, az emigráns Károlyi titkára, aki magyar bevonuláskor 1938-ban öngyilkos lett. Nagyszüleim Pestről is importáltak-exportáltak vendégeket Palasovszky, Kovács György mellett a fotó- és művészettörténészt, Babits tanítványt, a Toldy Ferenc dédunokát: Hevesy Ivánt. Málit Márai sógornőjéhez a Krman - Puskin utcák sarkán lakó Jaquilinhoz baráti kapcsolat fűzi. Kassai kiállítását követően, 1924-ben a Matzner-Kertész ifjú házaspárt egy mai napig meglévő festménnyel ajándékozza meg. Ekkorra datálható a kassai Weinberger hagyatékban lévő tehénkés akvarell is.

A politikába keveredettek közül már szó esett Fazekasról, akivel Jászi is többször találkozik Körtvélyesen 1921-ben: 

„…Fazekas is itt volt egy napra, s Nemes is itt időz. A sok ember nagyon enervál…” 

Másnap már a neves közgazdásszal sétál, akinek hatalmas hagyatéka feldolgozatlanul egy angol kisfaluban várja kutatóját. Jászi Dániel Arnolddal sétál „…a birtokreform kilátásairól beszélgetve.” S ugyanaznap sétál a szintén ott vendégeskedő katolikus pappal, a Nemzeti Tanács egykori elnökével: 

„…Séta Hockal, elbeszélve neki életem utolsó éveinek történetét, nehogy itteni benyomásait és tapasztalatait félremagyarázza…” 

Egy másnapi bejegyzés szerint ismét: 

„…Séták Hock bácsival. Bőven kifejtette metafizikai elméletét a rosszról és a fátumról…” 

A Károlyi kormány pénzügyminisztere, Szende Pál is fordul egyet Máli bűvkörében, mint ezt Károlyihoz írott levele is alátámasztja: 

„Kedves elnököm, nagybecsű leveleidre csak most válaszolhatok, mert tíz napot Körtvélyesen Jászinénál töltöttem…” 

Angol nyelvű, kiadatatlan visszaemlékezéseiben frappánsan idézi Málit és Szendét Jászi egyik unokaöccse, Mencer Béla, akinek másik unokatestvére az eperjesi és pozsonyi felmenőkkel megáldott Demény Pál volt. 1920-ban a Markó utcában cellatársak voltak, majd Menczer Béla Illyés Gyula párizsi szobatársa lett, ezután az etióp császár titkára és De Gaulle bizalmasa volt. Megemlítendő Károlyi szárnysegédje is, akiről, így emlékszik meg Jászi a naplójában: 

„…Jeszenszky Imre meghívásomra szintén ott töltött 10 napot. Így a közelből még sokkal rokonszenvesebb. Nobilis középkori lovag ez a bolsevista dzsentri s grand seigneur. - Fogalma sincs a bolsevizmusról s az ő bolsevizmusa az a tiszta természetjog, mely minden nemesebb lélekben él. Máli is nagyon megszerette s nagyon félti őt, mert súlyos lelki krízisben emésztettnek látja őt...”

Úgyszintén a Jászi Naplót kell idéznünk, ha az egykor Iván és Oszkár egyetemi társát, a valamikori kassai alpolgármestert, a Huszadik Század cikkíróját, az eperjesi jogakadémiai tanárt és a Nemzeti Tanács Elnökét, 56 egyik hősének apját szeretnénk feleleveníteni: 

„…Maléter látogatása. Igen meleg és baráti. Debreceni egyetemen 1½ órát vallatták velem való viszonyáról s minthogy a barátságot nem tagadta, a venia legendit megvonták tőle… 

- írta Jászi Naplójába 1921. dec. 29 én. 1921-et írunk és ezekben az időkben, de később sem volt hasznos Ady szavaival a „jásziság”, mint „akart ideál”, nem hogy vezetéknevével élni, hiszen még a Máli Kezdetben volt című családregényében is szereplő, imádott édesanya: Jászi Ferencné (Lesznai Anna anyósa) is hosszú éveken át csak nagyanyám másik nagyanyjának, Madzsar Bélánénak az útlevelével utazott Bécsbe és Körtvélyesre, hogy szeretteivel találkozhasson. A két nagymama útlevélképe csak öregségükben hasonlított egymásra és Róza mamát soha nem kapták el a határokon. Politikum és barátság hajtja Körtvélyesre Vámbéry Rusztemet, Braun Róbertet és Antonín Palečeket is. Ez utóbbit „cseh sarlósként” tarjuk nyilván. 1924-ben Jászit hallgatta Oberlinben, hogy utána Adyt fordítson csehre, az YMCA-t vezesse Losoncon majd a prágai rádiónál találjon állást.

Legendák is keringenek a vendégseregről: Graber Médinek köszönhetően Adyról, aki nem járt Körtvélyesen, mások másokat emlegetnek. Sokszor keverednek az időskori emlékezésekben a helyszínek és személyek, a Csaba utca, vagy a Hatvanyak házai és a hatvani kastély Körtvélyessel. Talány Máli bátyja síremlékének alkotója is, Szabó Ervin unokatestvére, az ungvári születésű, Kossuth-díjas szobrász Vedres Márk, aki valószínűleg dédanyámhoz és Málihoz hasonlóan „agyagozhatott” a vidéken. Kérdésként előkerül Uitz Béla neve is, akinek bizalmi társa Mácza János volt, a moszkovita művészettörténész. A szomszéd község Alsóhrabóc szülöttje Uitz töretlen barátjaként az „ígéret földjére” való költözése előtt valóban lehetett Körtvélyes vendége. Mácza Jánoshoz vezető úton Kassák is ott van időszakosan. Kassák életregényében megírja a Körtvélyes melletti varannói emlékét: 

„…S ekkor az egyik este eljött hozzánk Mácza János, a MA munkatársa és meghívott bennünket Varannóra. Okos ember. Amellett, hogy ír, a patikus-segédet sem ütötte agyon magában s most a nyári hónapokra Varannón kapott kisegítői állást. Elfogadtuk a meghívást és rohanvást készülődtünk. Hármasban utazunk Jolánnal és Etivel…” 

Jó néhány évvel később Máli a Nyugat-Barátok Irodalmi szalonjában vezeti be Kassák szerzői estjét.

A száznál is több Körtvélyesen megforduló neves vendégről hosszú regény írható, most csak néhányukról, néhány szóval emlékeztünk. Tudjuk, hogy voltak olyanok is, akiket meghívtak, de nem tudtak eljönni. És bizonyára voltak olyanok is, akiket nem hívtak, mégis beállítottak.

Nagyanyám egyik leghűbb kassai barátnőjének, Palotai Erzsinek a soraival ismét a vendégsereget igyekszem életre kelteni: 

„…A tágas udvarházban – melyet a falusiak kastélynak tiszteltek – sejlő tehetségek hetekig, hónapokig együtt vendégeskedtek patinás művészekkel. A félkör alakú nagy, forró vizes vödrökben hordták a töméntelen lágy tojást a bőséges reggelihez. Napközben mindenki dolgozott, írt, festett, mintázott, muzsikált, vacsora után meg bemutatták a napi termést, megbírálták az alkotásokat, tanácsokat adtak egymásnak, viták parázslottak, összecsapások szikráztak. A valahai körtvélyesi szümpozion…”

Reménykedem, hogy a kassai konferenciához írott csöndes előhangom nem lesz „eltévedt litánia” és mindnyájan érezni fogják Radnóti Miklós Fannijának ide illő sorait Lesznai Annáról: 

„...Mi mindenhez ért, hogy meg tud tölteni mindent, amit a kezébe vesz, eleven, meleg élettel, kis faoltárokat fest, és párnákat hímez saját rajza után, és a képei egész külön dolog, meg a versei is. Nagyon szeretem, és valahogy egyre több lesz benne a transzcendentális... Máli néni olyan, mint egy Szibilla, drága, világos gyermekszemekkel, de minden szava súlyos, és mindent nagyon tudó és értő...”

Repiszky Tamás régész-főmuzeológus, Szentendrei Ferenczy Múzeum Centrum

 

A Felvidék.ma és az Ami Kassa portálokon az alábbi írás jelent meg, amely további adalékkal szolgálhat Repiszky Tamás portréjának megrajzolásához. 

https://felvidek.ma/2023/01/repiszky-tamas-is-elment/ 

https://amikassa.sk/vegso-bucsu-repiszky-tamastol/