Az álnév választás részletezése fontos. Eleve egy hős neve kiemelt figyelmet érdemel kritikai olvasatnál. Azáltal pedig, hogy a szöveg közli, hogy igazából álnévről van szó, még hangsúlyosabbá válik.

A mítoszi hős

A Szindbád-történetek olvasása során több alkalommal is szembesül az olvasó azzal, hogy Szindbád nem egy mindennapi ember. Az első utalás rögtön a névvel, illetve az Első utazás címével történik: Szindbád, a hajós. A cím egyértelműen az Ezeregyéjszaka meséi című könyv mesehősét idézi fel, akinek csodálatos hajóutazásokban volt része. Az első mondat első felével pedig ezt az asszociációt még inkább felerősíti: „Szindbád, az ezeregyéjszakabeli hajós történetünk előtt huszonöt esztendővel…” A mondat-folytatás azonban hirtelen hatalmas távlatot nyit Krúdy Szindbádja és az ezeregyéjszakabeli hajós személye között: „…kis diák volt a határszéki algimnáziumban, a Kárpát alatt, valamint a legjobb valcer-táncos a városka tánciskolájában.” Az esetleg felmerülő kérdésekre, hogy miként lehetséges, hogy Szindbád, a hajós egy Kárpát alatti gimnázium kisdiákja volt, és a legjobb valcer-táncos a következő bekezdés ad magyarázatot: „Szindbád – akinek ez az álneve még abból az időből eredt, midőn az algimnázium növendékei az ezeregyéjszaka tündérmeséit olvasgatták, és maguknak hősöket választottak a rege alakjaiból.” (kiemelés: M. I.). A történet során azonban az a tény, hogy a főhős esetében álnévről van szó, szinte teljesen a háttérbe szorul, hisz az álnevet választó személy már mint diák Szindbádként azonosítja magát, a fogadós Szindbádként szólítja meg és az elbeszélő végig Szindbádnak nevezi. (Arra, hogy a Szindbád név csak álnév, a további történetekben is nagyon ritkán történik utalás.)

Azt, hogy a főhős már diák korában is Szindbádként azonosítja magát, jól mutatja a szövegben szereplő névaláírásra tett három utalás, melyet Gintli Tibor is kiemel az Emlékezetmodellek és személyiségelbeszélés tanulmányában. Gintli a három névaláírás kapcsán arra hívja fel a figyelmet, hogy Szindbád első alkalommal konkrétan meghatározza, hogy hol található a neve, – mégpedig a torony falán. Másodszor azonban már bizonytalanabbnak tűnik Szindbád emlékeit illetően, és részben módosítja a helyet is, ahol a név található: 

„a toronyban, ahol harangozott, bizonyára megtalálná a nevét valamelyik korhadt gerendán vagy a mennyezeten: Szindbád, a hajós…” 

Harmadszor viszont úgy tűnik, mintha teljesen elbizonytalanodna afelől, hogy hova is írta fel a nevét. Egy teljesen más, harmadik helyet jelöl meg: 

„A kerekes kúton, a piac közepén bizonyosan ott van valahol a neve felírva: Itt járt Szindbád, a hajós.” 

Érdemes azonban megvizsgálni magát a feliratot is. Első alkalommal nincs meghatározva konkrétan, hogy mit is írt a torony falára. Sőt, ezután következik az a bekezdés, amikor a Szindbád név, mint álnév határozódik meg. Ennek fényében azonban akár az az elképzelés is megállná a helyét, hogy a falra nem az álnév lett felírva. Másodszor azonban, mint ahogy az idézetből is látható, már megjelenik a felírt szöveg a történetben, mely a címmel azonos: „Szindbád, a hajós…”. A bizonytalanságot csupán a három pont sugallja a mondat végén. Teret enged például egy olyan következtetésnek, mintha még folytatódna az írás és más is van azon gerendán vagy mennyezeten, csak épp nem tudja már mi vagy nem tartja fontosnak, hogy „befejezze”. Harmadszor pedig teljesen biztos a felirat szövegében, amit a mondat kijelentő modalitása is mutat: „Itt járt Szindbád, a hajós.” Ha ezeket a megállapításokat összevonjuk Gintli észrevételével, egy olyan összefüggés rajzolódik ki, amit a matematikában fordított arányosságnak neveznénk. Szindbád minél bizonytalanabb abban, hogy hova is írta fel a nevét, annál biztosabban emlékszik arra, hogy mit írt fel, vagyis Szindbád minél bizonytalanabbá válik az emlékképek felidézése során, annál erősebben jelentkezik benne az a múltbeli ön/azonosulás, hogy ő Szindbád, a hajós. Az olvasó számára pedig a szöveg címe és az a tény, hogy ebben a konkrét szövegben a második bekezdést követően nincs utalás az álnévre vagy egy lehetséges „valódi” névre, szintén ezt az azonosulást erősíti. 

Az álnév választás részletezése fontos. Eleve egy hős neve kiemelt figyelmet érdemel kritikai olvasatnál. Azáltal pedig, hogy a szöveg közli, hogy igazából álnévről van szó, még hangsúlyosabbá válik. A történetben a „névtelen” hős választja a Szindbád nevet, és ezáltal mintha sorsát is megválasztaná. Egy olyan személlyé kíván válni, akit körbeövez az állandó kaland és utazás, a misztikum, a fantasztikus mesei vagy épp a mítoszi világ. A hős egy mese hősével azonosítja önmagát, egy mítoszi hőssel.

Major Imre

RovArt archívum