Volt egy úr, lakhelye Mozambik, / fenéken harapták a zombik. / Faggatták: „Nagyon fáj?” / Azt mondta: „Ugyanmár. / Eleve is volt már azon lik.” /Varró Dániel/
avagy (ARANY)KÖPÉSEK A PLAFONON
Félek az olyan emberektől, akiknek nincs humorérzékük. És tetszik a világhoz való pimasz, nonkonformista hozzáállás. Ebből a két premisszából levezethető az a konklúzió, hogy nagyon kedvelem a badar verseket, a nonszensz költészetet, a halandzsát.
Ennek az irodalmi játéknak egyik klasszikusa Edward Lear, a következő ötsoros szerzője:
Volt egy bácsi gyerekkoromba,
buszon utazott Badacsonyba.
Táblát betűzött ki:
„Tilos padlóra köpni!" -
ezért köpött hát a plafonra.
(Tótfalusi István fordítása)
A limerick (mely egy írországi városról kapta a nevét) kötött formájú, ötsoros vers, jellemzően abszurd, humoros vagy obszcén elemekkel. Rímképlete AABBA, a harmadik és negyedik sor általában rövidebb. A definícióban említett obszcén elemeket most kihagyva, csak a tipikus angol abszurd humor példáiból idézek néhányat a kedvenceim közül - szintén Edward Lear-től, Gergely Ágnes fordításában.
Egy madrasi télen-nyáron
ült egy krémszín szamárháton.
A szamárfül hossza
sodrából kihozta;
szörnyethalt a szamárháton.
Vagy:
Egy vénember azon mulat:
egészben nyeli a nyulat.
Eszi nyakló nélkül,
arca belekékül;
egyre nehezebben mulat.
És a harmadik:
Nézd ezt az öreg kamcsatkait:
ez minden macskát mancsatlanít.
Azt mondták: „Mit csinálsz!
Ez a macska kacsáz!"
S ez nem zavarta a kamcsatkait.
Természetesen régtől fogva születtek magyar limerickek is, de álljanak itt most egy kortárs költőnek, a szavakkal zsonglőrködő Varró Daninak a remeklései:
Volt egy úr, lakhelye Piripócs,
Fogkrémmel ette a pirítóst.
Rakott rá ribizlit,
Kérdezték: „hogy ízlik?”
Azt mondta: „finom, csak kicsit sós.”
Hát ehhez mit szóltok?:
Volt egy úr, lakhelye Mozambik,
fenéken harapták a zombik.
Faggatták: „Nagyon fáj?”
Azt mondta: „Ugyanmár.
Eleve is volt már azon lik.”
Christian Morgenstern német költő nagy formakultúrájú, érzékeny zeneiségű költészete magányt, szenvedést, hívő miszticizmust fogalmaz meg. Szemlélete Friedrich Nietzsche és Rudolf Steiner közvetlen hatását mutatja, utóbbinak barátja és tanítványa is volt. A sors iróniája, vagy inkább humora, hogy világhírűvé nem ezek a melankolikus bölcseleti versei tették, hanem az eredetileg saját és barátai szórakoztatására írt abszurd groteszkjei: Akasztófa-énekek című kötete magyarul is olvasható. Ebből származik az alábbi hülyeség:
A kihalt tengeri tehén
Egy este
A Müllerné őnagyságát kereste
Felírta egy cédulára halkan:
Én már régesrég kihaltam.
Ezt körbeadták szépen a terembe,
S a tengeri tehén elment merengve.
(Szabó Lőrinc fordítása)
A badarságok tekintetében azonban még tovább is lehet menni, hiszen ezekben a versekben a szavak külön-külön értelmesek, csak együtt, a mondatok, a szöveg szintjén jelentenek valami képtelenséget. Ám vannak olyan költemények is, melyek tökéletesen értelmetlen szavakból állnak, azaz halandzsa-versek. Maga a "halandzsa" szó Karinthy Frigyes leleménye, akinek a nyelvérzéke - amint azt mindannyian tudjuk - párját ritkítja a magyar irodalomban. Számos, illetve számtalan irodalmi tréfája közül a műfajszerű, felettébb harcias kuruc dal első versszaka így szól:
Doborza!
Huj, koszmabég, huj, kereki!
Vatykos csuhástok vereki!
Dengelegi!...
Ne mánd, ne mánd, a vereszt!
Lewis Carroll matematikusként csaknem harminc évig tanított Oxfordban. Két könyvet is írt logikai játékokról. Igen, igen, hölgyeim és uraim, az Alice Csodaországban írójáról van szó! A Jabberwocky című elévülhetetlen marhaság az Alice Tükörországban elnevezésű másik gyerekkönyvében szerepel. Tótfalusi István fordítása nem akármilyen bravúr:
Nézsonra járt, nyalkás brigyók
turboltak, purrtak a zepén,
nyamlongott mind a pirityók,
bröftyent a mamsi plény.
"Kerüld a Gruffacsórt, fiam,
a foga tép, a karma metsz!
Ne járj, hol grémmadár csuhan
s a bőszhedt Gyilkanyessz!"
...és így tovább. Amint látjuk, ez nem színtiszta halandzsázás, hisz kerültek bele értelmes szavak is, de ettől talán még csiklandósabb.
Magyar klasszikus szöveg is keletkezett ebben a nemben, éspedig Kálnoky László tollából. A XIX. Henrik a 19. századi Shakespeare-fordítások emelkedett, veretes nyelvének paródiája. Káprázatos gyöngyszem:
Harmadik felvonás, tizenötödik szín
(Henrik király, Lord Downtar, Anyakirályné, tombárok, pálhahordozók)
DOWNTAR:
Felség, a franc föld künyső parlatán
elült a hadvasak zadorlata.
Bék ül hevély-csornáló Mars helyén;
s a nép, a tél-túl potnát, csart, sugát,
pohontyot vesztő, nyögsanyarta nép
tallót subál, polyhót vet parlagon…
HENRIK:
Csitándiságomat csotválja még
e purhonya, ez a pöhös nyagóg!...
DOWNTAR:
Csáp cselkesiddel sunnyog és butog
a Vérgonyasztón…
ANYAKIRÁLYNÉ:
A Vérgonyasztón? Ó, süh! Pém! Piha!
Szotykon vatyorgó, páhás veckelem!...
Csorhózzék szik töpörré jonha, vetyke,
folyánk cihó duzzon rút harpocsán!...
(elhónyál)
Végezetül kanyarodjunk vissza az olyan abszurditásokhoz, melyek teljes egészében magyar nyelven íródtak. A mesterek mesterétől, Weöres Sándortól a beszédes című Marionett szabályosan lüktető ritmusa a hősköltemények nyelvi zenéjére emlékeztet:
Hűvös folyosón toronyóra szalad:
„Késő van, aludni, cselédek!
Bontsátok erős szép kontyotokat,
csattogjon a fogkefétek!”
Hogy hallja Irénke, a karcsu ladik,
már peng a cipője csatja;
de Rózsika még kicsit habozik,
mert karddal kergeti atyja.
Szöszkén lesik ágy mögül, asztal alól
utódai, nyolc zabigyermek.
Csönd van, csak a házi gorilla dalol
s a fák fütyörészve legelnek.
A matematikát a bölcsészek általában nem nagyon kedvelik, pedig micsoda játékokat lehet vele játszani! Ez egy kombinatorikus költemény, szintén a tündéri "Sanyimanó” költötte:
Téma és variációk
Ma szép nap van, csupa sugárzás, futkosnak a kutyák az árokszélen és mindenki remekül tölti az időt, még a rabkocsiból is nóta hangzik.
Ma szép sugárzás van, csupa idő, kutyáznak az árokszélek a futkosásban és a nap nótával tölt mindenkit, még a hangzásból is rabkocsi remekel.
Ma szép futkosás van, csupa mindenki, sugárzik az árokszél a kutyákra és az idő remekül tölti a napot, még a hangban is nóta rabkocsizik.
Ma szép kutya van, csupa futkosás, rabkocsi nótáz telten és mindenki hangosan remekel az árokszélen, még a napból is idő sugárzik.
Ma szép árokszél van, csupa nóta, remek hangzás a kutyákból és rabkocsiban tölti mindenki a napot, még az idő is sugarazva futkos.
Ma szép mindenki van, csupa remek, futkos a rabkocsi az árokszélen és a kutyák hangosan sugárzanak az időbe, még a nap is nótázva tölt.
Ma szép remek van, csupa hang, futkosás az árokszéli napon és idős rabkocsi sugárzik a kutyákra, még mindenki is töltésen nótázik.
Ma szép töltés van, csupa kutya, sugárzó nóta a napban és remekül időz mindenki a rabkocsiban, még a futkosás is hangosan árokszélezik.
Ma szép idő van, csupa rabkocsi, remek hang a futkosásban és kutyát tölt mindenki az árokszélen, még a nóta is sugárban napozik.
Ma szép rabkocsi van, csupa töltés, sugárzik a remek napba és kutyás árokszélek hangzanak a futkosásba, még az idő is nótázva mindenkizik.
Ma szép nóta van, csupa árokszél, kutyák remekelnek a töltésen és hangosan futkosva mindenki sugárzik, még a nap is rabkocsiban időz.
Ma szép hang van, csupa nap, futkos a nóta az árokszélen és remek rabkocsi sugárzik az időben, még a töltésen is mindenki kutyázik.
Egyszer egy matematika szakos kollégám nem volt rest kiszámítani, hogy permutációval (12!) összesen kilenc számjegyű eredmény jönne ki a tételként felállított mondatból, egészen pontosan 479001600 variáció de Weöres Sándor csak a legmulatságosabb 12 lehetőséggel élt...
Nos, ha nem is ugyanennyit, de rengeteg példát lehetne még idézni a badar versek halmazából, de nem élek több lehetőséggel, mert már fáj az oldalam a nevetéstől.
Veress Zsuzsa