A 49. Kazinczy Napok előadásai
Fábry Zoltán szerint: „Minden rajtunk áll!” Amíg közösségünk egyik legjelesebbje gyakran értekezett az „otthonmagyarok”-ról (akik csak otthon merik használni anyanyelvüket), az utóbbi időben egyre többet hallunk „félmagyarok”-ról (akik félnek, hogy megtudják róluk, hogy magyarok).
1967. október 20-a jelentős nap volt a csehszlovákiai (szlovákiai, „szlovenszkói”, felvidéki) magyar közösség életében. Ekkor került sor az első Kazinczy Nyelvművelő Napok nyitónapjára Kassán.
Generációs élményt jelentett, hogy Kassán megindulhattak a magyar nyelvművelő napok, Kazinczy Ferenc szellemében.
Kisebbségi térfelünkről mindenki ott volt, aki számított: pedagógusok, írók, újságírók, hivatásos és amatőr nyelvészek, kassai polgárok. Telt házzal indult, a résztvevők jelentős részének nem jutott ülőhely.
Mondhatná a később születettek közül valaki: könnyű volt, mert felmenő ágon járt nemzeti közösségünk: a népszámlálási adatok állandó gyarapodásról szóltak, azokban az években járt legtöbb magyar gyerek magyar iskolába – százezer! – (alapiskolába 70 ezer, középiskolába 30 ezer), és már érezhető volt a közeledő prágai tavasz fuvallata, amikor egyszerre minket is megkérdeztek: mit szeretnénk, és egyszerre magyar is lehetett miniszter (Dobos László), a parlament alelnöke (dr. Szabó Rezső), járási és kerületi hivatalokba sok fontos képviselőnk kapott helyett. És törvénybe – alkotmánytörvénybe! – foglalták jogainkat! Ez volt az az emlékezetes 144/1968-as nemzetiségi alkotmánytörvény, amelyet, ha meghamisítottak is, és kevés pontja valósult is meg, a mai napig megmaradt egyedüli próbálkozásként helyzetünk törvényes rendezésére. (A rendszerváltást követően a szlovák politikai elit, közöttük volt koalíciós partnereink, még tárgyalni sem voltak hajlandóak egy hasonló dokumentum előkészítéséről és elfogadásáról!)
S ha már tanácskozásunkra a Thália Színház Márai Stúdió színpadának falai között kerül sor, akkor azt is el kell mondani, hogy az első Kazinczy Napok kezdeményezései között voltak ilyenek is: Magyar színházat és magyar hetilapot Kassának! Megindult az aláírásgyűjtés, pénzadományok gyűjtése Abaúj, Gömör, Zemplén és Ung megye vidékén, amikor az ottani termelőszövetkezetek öt-, tíz- húszezer koronás támogatásokat ajánlottak fel a kassai magyar színház javára, aminek eredményeként rövid idő alatt létrejött a mostani Kassai Thália Színház!
Sokan voltak a Kazinczy Napok elindítói, csak néhány név közülük: Fábry Zoltán, dr. Szabó Rezső, Dobos László, Jakab István és a legendás Kassai Batsányi Kör két oszlopos tagja: Béres József, Görcsös Mihály, az Eperjesi Kerületi Pedagógiai Intézetből Balogh Márta, később Kossuth János, majd Szatmáry József. A kezdetektől támogatta a rendezvényt a két kassai magyar iskola legendás igazgatója: Schulz György és Rácz Olivér.
A magyarországi nyelvészek közül már az elsőn ott volt Bárczi Géza akadémikus, Deme László, majd később Szathmári István, Bencédy József, Wacha Imre, Montágh Imre és mások; az irodalomtörténészek közül Czine Mihály, Pomogáts Béla, de a prágai Károly Egyetemről Rákos Péter, Bredár Gyula, Blaskovics József. A határon túli magyar közösségek nyelvészei közül először a vajdaságiak vettek részt, majd az erdélyiek, de jöttek később a muravidéki, a horvátországi, a kárpátaljai és a burgenlandi magyarok képviselői is.
Az első Kazinczy Nyelvművelő Napokon a 70 éves Fábry Zoltán újabb szívrohama miatt nem lehetett jelen, Kazinczy elkötelezettségében című tanulmányát felolvasták. Ebben többek között ezt írja:
„Erős várunk a nyelv! Erős lett, mert Kazinczyk építették. Tervet készítettek, alapoztak, téglát téglára raktak, falakat húztak, és tetőt boltoztak; várat építettek, időtállót, maradandót, erőset. Lakjuk-e, védjük-e? Lakói és őrei vagyunk-e tényleg?”
Majd néhány sorral lejjebb látnoki jövendölése:
„Mert kevesen vagyunk, és oldott kévét kell összetartanunk.”
A Kazinczy Napokon a kezdeti években a nyelvművelésen volt a hangsúly, amelyhez fokozatosan társult a nyelvvédelem, mint például 1984-ben a magyar iskolák megvédése. Kimondhatjuk: a rendszerváltás nem hozta el elvárásaink teljesülését, sőt fokozódott az asszimilációs nyomás közösségünkre. Példaként szolgálhat a szlovák nyelvtörvény, amely ellenünk és a magyar nyelv ellen született! A több mint 10 éves kormányzati jelenlétünk sem hozott megnyugtató eredményeket, mert veszteségeink – mintha sokszor szűk környezetünkben sem mernénk számba venni! – óriásiak, szinte hegyomlásnyiak. Húsz év alatt több mint százezerrel lettünk kevesebben, a magyar iskolába járó gyerekek száma a felével csökkent, intézményeink, egy – a komáromi Selye János Egyetem kivételével – nem gyarapodtak.
Ki kell mondani: a 20. században – a két világháború fájdalmas veszteségein túl – a magyarok száma a Kárpát-medencében több mint 2 millióval csökkent, a magyar nyelvhasználat tragikusan visszavonulóban van. A magyar nyelv veszélyeztetett nyelv lett a Felvidéken, Erdélyben, Kárpátalján, Kassa városában pedig a mellőzött nyelv sorsára jutott!
Megmaradásunk objektív feltételei: nemzetiségi törvény, kollektív jogok, a magyar nyelv regionális nyelvvé emelése, ami ugyan nem garancia, de elmaradhatatlan evidencia. No, és a szubjektívek, hiszen Fábry Zoltán szerint: „Minden rajtunk áll!” Amíg közösségünk egyik legjelesebbje gyakran értekezett az „otthonmagyarok”-ról (akik csak otthon merik használni anyanyelvüket), az utóbbi időben egyre többet hallunk „félmagyarok”-ról (akik félnek, hogy megtudják róluk, hogy magyarok).
Sok a kisebbségi sorsunkból (is) fakadt megosztottság, bizalmatlanság, egymásnak feszülés, gyűlölet, dermesztő önpusztítás. Itteni nemzeti közösségünk lemenő ágra került. Példa az idei megyei választások: Ettől már lejjebb nem lehet! Szakértők tudni vélik: változás állt be a szlovák kormány irányunkban folytatott stratégiájában. Amíg a Mečiar-kormányok eszeveszett magyargyűlölete és az első Fico-kormány agresszív asszimilációs politikája jégesőként suhogott felettünk, addig Fico utóbbi két kormánya látva önfeladásunk mértékét kivár, attól vezérelve: mi képesek vagyunk többet ártani önmagunknak bármilyen nacionalista kormánynál. S ehhez csatlakozik az utóbbi időben a szlovák–magyar viszonyt ferencjóskásan „minden szép, minden jó” értékelés, ami egy csalóka délibáb, mert naponta itt suhog felettünk a nyelvünket gúzsba kötő nyelvtörvény, az ellenünk született megalázó állampolgársági törvény, a dermesztő időket idéző Beneš-dekrétumok törvényben deklarált sérthetetlensége, és az ország szegényei továbbra is a magyar vidékek, és annak lakosai!
Az 50 évvel ezelőtti – most már elmenő – generáció irányjelzői 1956 és 1968 voltak. Minden generációnak szükséges megfogalmaznia önmagát – ezt kell tenni a 21. század első generációjának, a mostani 20–30 éveseknek is. 2018 – bibliai hasonlattal – babilóniai fogságunk századik esztendeje, a prágai tavasz ötvenedik éve, az 50. Kazinczy Napok arra kell, hogy sarkalljanak bennünket, hogy az asszimilációval szembe a disszimilációt állítsuk: a sorok kiszélesedését és gyarapítását, a családok, egyházi és civil közösségek, intézményeink erősödését. Meg kell találnunk a közömbösség és az egymás iránti bizalmatlanság ellenszerét, s valahogy úgy vezetni életünket, hogy ne okozzunk csalódást egymásnak, különösen azok ne okozzanak csalódást, akik közösségünk képviseletére vállalkoztak. Az önbizalom és önbecsülés növelése a feltétele annak, hogy a Németh László által megfogalmazott „emelkedő nemzet” útjára lépjünk.
A Kazinczy Napok esetében pedig nem szűkíteni az együttműködést – csak nem elzárkózni! –, hanem bővíteni kell tudományos intézmények, civil szervezetek irányába, új támogatókat, partnereket keresve.
Tanácskozásaink keretét a reformáció 500. évfordulója adja. Sok-sok példa szól majd anyanyelvhasználatról, emberi hűségről és helytállásokról. Erőinket megsokszorozza, szívünket és lelkünket égi magasságokba emeli a református énekeskönyv 370. dicsérete „Jövel, Szentlélek Úristen”, s annak olyan sora „egybegyűjtvén sok népeket”, vagy a 90. zsoltár sziklaszilárd hite: „Tebenned bíztunk eleitől fogva”, amelynek alapján az idei Kazinczy Napok üzenete is csak ez lehet: megmaradni – gyarapodni!
Máté László
/Megjelent a 49. Kazinczy Napok emlékkönyvében. Az előadások elektronikus közlése a Csemadok Kassai Városi Választmányával együttműködésben történik./
Kapcsolódó cikkek:
www.rovart.com/hu/a-49-kazinczy-napok-eladasai-kazinczy-uzenete-a-manak-_3971