Miután a görög kultúra kimerült, elfáradt és megöregedett, az Antik Szellem egy új népet keresett magának. Egy erősebbet, kegyetlenebbet, büszkébbet és harciasabbat. Termékenyebbet. Rómát. Nem Róma választotta Őt, Ő választotta a latinokat.

Az antik Róma és művészete

Róma időszámításunk előtt a III. és II. század folyamán meghódította az egész itáliai félszigetet, valamint a Földközi-tenger medencéjét.

Nagyhatalommá vált, azonban a történelmet formáló legfontosabb tényező mégis az, hogy egybeforrasztotta az e területen élő népek kultúráját – összefoglalva az antik világot egységes egésszé.

Időszámításunk előtt a II. században Görögország is római uralom alá került. A hódítókat lenyűgözte a hanyatlásában is csodálatra méltó görög szellem nagysága, és anélkül, hogy nemzeti érzéseiken csorba esett volna, beépítették azt saját kultúrájukba.
A görög művészet oly természetesen nőtt ki a görög szellemből, mint földből a fák; a római viszont céltudatos munka eredménye – írja Szerb Antal.

Az egész ókori világ vívmányai és észrevételei közül, amit nagyszerűnek, felemelőnek, kiemelkedőnek és tökéletesnek találtak, habozás nélkül beépítették épülő birodalmuk falába.
Nem tépelődtek régen megmagyarázott problémákon, hanem új kérdésekre keresték a választ.

Nem állíthatjuk azt, hogy csak utánozták a görögöket, hiszen annyi újat tettek hozzá, hogy őket tekinthetjük az antik szellem tovább vivőinek és tovább fejlesztőinek.

Időszámításunk előtt a II. században a görög világ hanyatlása megállíthatatlan tényező.
A művészet meghatározója a túldíszítettség, a megelégedettség azzal, ami van – a csendes, őszies – de színpompás haldoklás. Dekadencia.

A szellem, azonban új népet választott magának. Erőset, büszkét, nemeset. Erősebbet, büszkébbet és nemesebbet.

Róma által élte túl az antik szellem a krízist, amely Nagy Sándor halála után a görög világot érte. Róma, mint jogos örökös lépett fel, és a történelem őt igazolta.
Polükleitosz dárdavivője mint római másolat élte túl a későbbi évszázadok zűrzavarát, Praxitelész Knidoszi Afroditéja ugyanúgy. A görög festészet nagyságáról Pompeji romjai alatt talált padlómozaikok és falfestmények adnak tanúbizonyságot.

A római szobrászat – a görög példa látszata ellenére – mégiscsak más:

a római arcok portré-jellegűek, míg a görög arcok idealizáltak. (A görög szobrászatban is fellelhető a portré, azonban az idealizálástól nem nagyon tudtak elszakadni).
Rómába a görög kultúra etruszk közvetítéssel érkezett. Időszámításunk előtt a VI. században Rómában is etruszk királyok uralkodnak. A század folyamán elűzik az etruszkokat, ezután két konzul vezeti az államot a szenátusra támaszkodva. Létrejön a köztársaság, mint államforma.

Az i.e. IV.-II. század háborúi főleg a rabszolgaszerzés eszközéül szolgálnak. A gyarmatosító háborúk során meghódított egész Földközi-tengeri medence római provinciákká alakul, és megindul a zsákmányolt földi javak áradása Róma felé. A római világbirodalom terjeszkedésével mindazok az országok, amelyekben a hellén kultúra gyökeret vert, s hellén művészet virágzott, Róma fennhatósága alá kerültek. Római gyarmattá lett nemcsak a hellenizált Egyiptom és Kisázsia, de maga Görögország is. Most már Rómába is bevonul a görög műveltség és művészet. Nem szűz területet talált itt, hiszen Dél-Itália kultúrája mindig is görög volt, és az etruszk művészet, a rómaiak művészetének fő forrása, mindig erős görög függést mutatott.

Róma azt a formakincset, amelyet a görög művészettől kapott, a maga képére alakította át.

A legerősebben ez az építészetben nyilvánul meg, amely a nagy boltozatok megjelenésével lényegesen elhajlik a görög hagyományoktól.

Kevésbé éles a különbség a szobrászatban, bár annak egyes területein, főképp az arcképszobrászatban, a történelmi reliefben (dombormű) erőteljesen nemzeti stílus fedezhető fel.

A római művészet aranykora Octavianus Augustus császár hatalomra jutásával kezdődik. Róma ekkor már az egész akkori világ ura. Augustus befejezi azt, amit nagybátyja Julius Caesar elkezdett. Fenntartja még ugyan a köztársaság látszatát, azonban minden hatalmat a saját kezében összpontosít. Az új államformát Caesarról nevezi el császárságnak. Vergilius az Aeneasban összekapcsolja görög múltat a római jelennel. A császárság korára a legfontosabb műveltségi tényezővé válik a görög művészet és a filozófia.

Róma – bár átvette más népek kultúrájából azt, amit nemesnek és fenségesnek talált – a műveltség területén mégis nagyszerűt alkotott. Főleg az irodalom területén, az építészetben, de a gondolkodás területén is; a római jogrend a mai fejlett államok jogrendjébe épülve él tovább.

A római építészetben a görög hatás tovább fejlesztve, rómaivá alakítva születik újjá. Az oszlopok általában a korinthoszi és a ión stílus kombinációi. Az effajta összeötvözésre azt mondjuk, kompozit stílus.

A templomok külseje is sokban hasonlít a görög templomokhoz, azonban a mennyezetet sajátos módon oldották meg: megjelenik a téglák felhasználásával készült boltozat. Ez általában dongaboltozat – félhenger alakú. Később keresztboltozat, majd – főleg az időszámításunk utáni időben – megjelenik a kupola is. A kupola egy hatalmas félgömb az épület fala fölött. A félgömb másik fele a képzeletben az épület padlózatát érinti. Az első római kupolás épület a római Pantheon – minden isten dicsőségére építtette a II. században Hadrianus császár.

A görög mintától eltérnek a római színházak is – amelyek főleg arénák – küzdősportok, fogatversenyek és gladiátorviadalok helyszínei.

Míg a görög színház a szabad természetben, egy, a célra megfelelő völgyben épült, felhasználva a domboldalakat nézőtérnek, addig a rómaiak színházai – amfiteátrumai - külön épületek a városon belül.

Talán a legkiemelkedőbb római építészeti alkotás az Amphiteatrum Flavii – ismertebb nevén a Colosseum. Időszámításunk után az I. évszázadban (75) építtette Vespasianus császár.
A nem vallási jellegű építményeknél a legfontosabb szerkezeti elem a félköríves boltozat. Ilyenek kötik össze a vízvezetékek több szintű pillérsorait és tartják az emeleteket. Ilyen a csatornák boltozása, a hidak íve.

Félkörös boltozat, ún. dongaboltozat fedi a kereskedelmi csarnokok és tőzsdék – a bazilikák helyiségeit, a fürdők és egyéb középületek helyiségeit is.

További fontos építmények voltak a győztes csaták emlékére épült diadalívek. Két szép példájuk maradt Rómában. Az I. században épült Titus császár diadalíve a győztes jeruzsálemi hadjárat emlékére. A IV. századból való Constantinus-diadalív.

De ez már a birodalom alkonyát is jelzi egyben.

Nagy Constantinus 313-ban a kereszténységet államvallássá emelte (Milánói Edictum), ezzel véget vetett a több évszázados keresztényüldözéseknek.

A császár Bizáncot választja székhelyéül 330-ban és a városnak a Constantinopolis (Konstantinápoly) nevet adja.

Az évszázad végére I. Theodosius császár végleg két részre osztja a birodalmat (395) és Bizánc lesz a kelet-római rész fővárosa, az Új Róma. Innen indul ki a görög, majd a különböző nemzeti nyelvű ortodox kereszténység fejlődése.

Az egykori római birodalom területén megindul a barbár népek vándorlása.
476-ban a germánok elfoglalják Rómát, és ezzel a Nyugat-római Birodalom megszűnik létezni.

Constantinus császár és a frank Nagy Károly trónra lépése közötti időszakot – a műveltség és a művészet szemszögéből nézve – a legnagyobb dekadencia korszakának tartják.
Világtörténeti szempontból viszont ez a Krisztus utáni 313-768 közötti idő a legérdekesebbek egyike. A népek nagy hullámzásának, elhelyezkedésének, eltolódásainak

kora ez, a történelem nagy fordulója, amikor a haldokló antik kultúra a kereszt egyre erősödő fényében búcsúzik a világtól – írja Vill Durant. Kétségtelenül nagyon szépen fogalmaz, hatásos és drámai lefestése a pusztulás és a születés kontrasztjának, költői megközelítése egy bonyolult időszaknak, egyben a saját rajongásának.

Azóta már sokakban felmerült a gyanú a történelem meghamisításával kapcsolatban, Heribert Illig germanista író nyomán több kutató úgy véli, hogy 614 és 911 közötti időszak puszta kitaláció vagy időben eltolódva, máskor történt... Nagy Károly nem is létezett, így a karoling reneszánsz is fikció.

Összefoglalás

A birodalom bukása

Róma néhány évszázad alatt kis városállamból előbb az Itáliai-félsziget, majd a Földközi-tenger vezető hatalma lett, végül az akkori ismert világ korlátlan urává vált.
Fegyverrel kényszerítette a békét az egész akkor ismert világra.
A szimbiózis az antik istenek elképzelései és az emberi világ gyakorlata között szinte tökéletesen működött.

Aztán következett a baj – amit a jólét, a gazdagság, a puhányság ... okozott, de főleg az agyonkényeztetett, a tiszteletre viszont már nem tanított felelőtlen és könnyelmű „békegeneráció” ...

... A békegeneráció – akik már nem születtek háborús időszakban – kezdte meg a rombolást belülről. Róma először kirabolta a világot, majd miután már mérhetetlenül meggazdagodott, észrevette, hogy a pénz nem minden ... és felfedezte magának a humánumot.
Többnemzetű, nemzetiségű, etnikumú, vallású és felekezetű világbirodalmat csakis rend és fegyelem, szigorú törvények, egységes akarat, élő istenek tarthattak egyben, csakis Kozmosz és monarchia, mert a káosz és az anarchia apró részelemeire bontja az Egészet.
Jézus kereszthalálával és feltámadásával alapjaiban rengette meg a Római Világbirodalmat.
Hiába az akkori világ legjobban felszerelt és legütőképesebb hadserege, hiába a legjobban kiképzett katonák: a gondolat gyorsabb és pontosabb az acélhegyű nyílnál is, és nincs az a páncél, nincs az a pajzs, ami megvédene.

Róma – bár átvette más népek kultúrájából azt, amit nemesnek és fenségesnek talált – a műveltség területén mégis nagyszerűt alkotott. Főleg az irodalom területén, az építészetben, de a gondolkodás területén is; a római jogrend a mai fejlett államok jogrendjébe épülve él tovább.

Szabó Ottó