Capri

Harmadnap Caprira kirándultunk. Nápoly partvidékén híresen szép üdülővárosok sorakoznak, mint Sorrento, Amalfi, Nisida, Capri, Ischia, Procida. Mi Capri szigetét választottuk. A komp Sorrentóból indult, egy nagyon szép, rendezett kisvárosból. Nápolyhoz képest kész felüdülést jelentett számunkra a rend és a tisztaság. A városban szebbnél szebb, buja növényzet között megbújó villák, kastélyok sorakoznak. 

Állítólag évente háromszor esik itt az eső, nos, mi kifogtuk az egyik alkalmat. Szerencsére, mire Capri szigetére ért a komp, addigra az eső elállt és a nap is kisütött, így teljes pompájában láthattuk a szigetet és onnan a kilátást a nápolyi öbölre. A hajóról rengeteg turista szállt ki, Caprira napi 50 ezren látogatnak el. Sok-sok lépcsőn kapaszkodtunk felfelé (persze, lehetett volna fogaskerekűvel is sorban állás után). Voltak köztünk, akik kismotort béreltek és azzal járták be a szigetet, de ketten például kishajót béreltek és fél napjukat a tengeren töltötték. A sziget egyik magaslatáról az öböl felett széttekintve nagyszerű látvány tárult elénk. Sétálgattunk Augustus kertjében és miközben a csodás panorámában gyönyörködtünk, ismét Borsó barátunk gondosan hidegen tartott borából kortyolgattunk. Caprin egyébként minden a limoncellóról szól. Finomak a citromos édességek, a parfümök és szépek a szandálok. Kisbusszal még feljebb kapaszkodtunk – félelmetes, amilyen bravúrosan veszik a kanyarokat a szűk utakon a sofőrök, ahogyan egymás mellett mindössze milliméterekre elhaladnak. Persze, egyik jármű sem mentes a súrlódásoktól. Lefelé menet taxisofőrünk sem volt ijedős típus, fél kézzel és lazán kormányozva szelte a kanyarokat. 

A visszafelé tartó hajót fontos volt elérnünk, hacsak nem szerettünk volna borsos áron megszállni Caprin. Furcsállottuk, hogy az utolsó hajó már délután négykor indult vissza. Aztán belegondolva (meg valahol olvastam is talán) a szigeten élőknek is kell egy kis nyugalom a szűnni nem akaró turisták hadától.  Gyakorlatilag nem tudnának hazajutni sem, mert alig lehet tenni egy lépést a nyüzsgő tömegtől. 

Visszatérve Sorrentóba, az egyik szabad strandon megmártóztunk a tengerben, majd a pompeji szállodánk medencéjében még egyszer.

Kovács Ágnes

Fotók: Kovács Ágnes, Bačo Ladislav

Még több fotó Capriról:

https://www.rovart.com/hu/capri-idill_3539