Nápolyban a Donnaregina templomot nem lehet az utcáról látni. A régi templomba a Santa Maria Donnaregina Nuova templomon keresztül, egy kis udvaron áthaladva lehet bejutni. Ami ott fogadott bennünket, magyarokat, az a szívünket megdobogtatta...
Első írásos emléke 780-ból származik – ekkor a város falaihoz közel lévő, San Pietro at Monte di Domina Regina nevű monostort említenek, amely nevét valószínűleg az alatta levő földterület birtokosa után kapta. A kolostort görög-olasz, majd bazilika rendi apácák lakták, a IX. században bencések, végül ferences apácák, akik a hagyomány szerint személyes kapcsolatban álltak Szent Klárával.
1293-ban egy erős földrengés romba döntötte a monostort, amely ezek után II. Anjou Károly felesége, Mária magyar hercegnő felügyelete alá került; ő volt a ferences rendbe belépett, Toulouse püspökévé kinevezett, 1317-ben szentté avatott Lajos, valamint az öccse helyett a nápolyi trónra lépő Róbert anyja.
1307-ben Mária királynő elrendelte a templom helyreállítását a gótikus divatnak megfelelően, ráadásul még ékszereket is ajándékozott a rendnek, valamint a Somma-i királyi szőlészetben készített görög bor eladásából származó bevételt. A munkák befejezése után, 1316-ban a királynő – Tino di Camaino és Gagliardo Primario sziénai szobrászokat megbízva – elrendelte, hogy síremlékét a templomban helyezzék el.
Az 1324-ben Nápolyba költöző szobrász egy évvel Mária halála után gyönyörű emlékművet készített, amely ma a templomhajó bal oldalfalán látható. A sírelmék, amely elegáns és arányos kidolgozásának köszönhetően az udvar leglátogatottabb síremléke lett, az Angevin királyi dinasztiát ünnepli Nápolyban. A királyné gótikus baldachin alatt, egy szarkofágon nyugszik, amelyet az erények alakjai tartanak. A ravatal alatt a kis boltívekben fiainak szobrai láthatóak. A síremlékkel szemben, a jobb oldali falból nyílik a Loffredo-kápolna a feszülettel, ill. Szent Ferenc és Szent János evangelista életét ábrázoló jelenetekkel, amelyek ismeretlen művész munkái a XIV. század első feléből. A templomhajó egyik térfelének négyívnyi nagyságát arányosan osztják a fából készült nyolcszögű oszlopok, amelyeken a karzat nyugszik. A hajó az épület másik felében a templom teljes belmagasságát kitöltve ötszögű szentélyben ér véget, magas, osztott ablakokkal és keresztboltozattal.
1390-ben villám csapott az épületbe, nagy tűz keletkezett, amely tönkretette a tetőt és megváltoztatta a külső lépcsőkről megközelíthető karzat freskóinak színeit. A freskóciklus, a tűz következtében keletkező vöröses színe ellenére, a legnagyobb kiterjedésű és legérdekesebb XIV. századi freskóciklus, amely Nápolyban fennmaradt. A freskót 1320-ban kezdték festeni. Pietro Cavallini iskolájának tulajdonítják, aki Róma Trastevere negyedében, a Santa Cecilia műhelyében tanult, ill. konkrétan néhány archaikus alakot, mint például az Ó- és Újtestamentum alakpárját, valamint a nézőben mély benyomást keltő Utolsó ítélet (Giudizio Universale) jelenetét a homlokzati fal belső oldalán a bal oldali falon lévő Passió (Storie della Passione) jeleneteivel együtt Filippo Rusuti mester munkájának tartják.
A Szent Ágnes és Szent Katalin történetei (Storie di Santa Agnese e di Santa Caterina) jelenetei a jobb oldalfalon és Szent Erzsébet (Santa Elisabetta) története a baloldali fal alsó részén a XIV. század harmincas éveiben keletkeztek, miután Giotto iskolája megkísérelte kiegészíteni a művet.
Cavallini 1308 táján jött Nápolyba, és Károly királynak, Mária férjének az udvarában dolgozott, amikor többek között a San Domenico Maggiore templom gyönyörű Brancaccio-kápolnáját készítette.
A freskókkal egyetemben a Donnaregina templom karzatán látható a fából készült kazettás mennyezet is, amelyet egy bergamoi szobrász, Pietro Belverte XVI. századi műve, a Szűz Mária megkoronázása (Incoronazione della Vergine) című műve díszít, valamint a szintén ebből az időből származó fapadokat, eredetileg Szt. Lőrinc (San Lorenzo) templomából. A templom a karzat alsó részében még ma is őrzi a reneszánsz freskókat, ill. a szentély boltívének két oldalán a két feszületet (Crocifissioni). A templomba egy kis udvaron áthaladva lehet bejutni, amelyet 1771-ben márvánnyal raktak ki.
Forrás: donnaregina