Újra úton volt a RovasVoyage! Ezúttal Campaniát, vagyis Dél-Olaszország egy részét jártuk be: Nápolyt, Pompejit, megmásztuk a Vezúvot, majd Capri volt  a fő cél,  de nem hagytuk ki Herculaneumot, Sorrentót, a Volcano Solfatarát vagy Paestumot sem. Az utinaplóban beszámolunk mindenről.

Pompeji (Pompeii)

Kedden este hat óra körül indultunk Kassáról egy kilencszemélyes Ford típusú kisbusszal és egy BMW X5-össel, és 17 óra kényelmes, bár hosszú utazás után másnap dél körül értünk szálláshelyünkre, Pompejibe. Éppen a romváros szomszédságában állt a szállodánk, ott, ahol a régészek is megszállni szoktak az ásatások idején. Egy kis úszás és felfrissülés után első utunk természetesen a romvárosba vezetett. 

Pompeji (és Herculaneum), ez a két ókori város a Vezúv Kr. u. 79. augusztus 24-én történt kitörése során pusztult el. Pompejit 7–8 méter magas hamu- és lapilliréteg (a tűzhányóból kihányt apró kődarabok) temette maga alá. Pompeji első romjaira a XVI. században véletlenül bukkantak rá, de a hivatalos ásatások csak 1748-ban kezdődtek el.

Pompeji kilenc kilométerre délkeletre terül el a Vezúv lábánál. A város lakói jólétben éltek az ókorban, számos vagyonos római vásárolt nyaralót a vidéken. Az ásatások helyszíne 1763 óta látogatható. Mára Pompeji közel kétharmadát sikerült feltárni. A vastag hamurétegnek köszönhetően ma szinte tökéletesen rekonstruálható az ókori élet egy szeletkéje. A forró hamuréteg alatt elporladt emberi testek helyén maradt üreget – mint amikor a bronzot a szoborformába öntik – szintén kiöntötték, és néhány így keletkezett szobrot is láthattunk azokról a pompejiekről, akik a haláluk pillanatában megmerevedtek. Sok feltárt mozaik, falfestmény és számtalan felbecsülhetetlen értékű lelet a nápolyi régészeti múzeumban látható. 1997 óta Pompeji, Herculaneum és Torre Annunziata az UNESCO Világörökségi listáján szerepelnek. 

Az ókoriak nagyszerű építészek voltak. Nemcsak hogy szegélyezett és kikövezett utcák vezetnek a házak között, hanem még magasított átkelőhelyek, a mai értelemben vett zebrák is segítették az átkelést. A házfalak vakolata díszes, méhkaptár-szerű, amelyekre még márványlapokat erősítettek. A régészeknek helyenként a belső falfestmények színes maradványait is sikerült feltárniuk. Néhány, szinte teljes egészében megőrződött mozaikdíszítést is felfedezhettünk a padlózatban.

A romok között különös hatású volt Igor Mitoraj óriásszobrainak kiállítása. Itáliai tartózkodásunk utolsó estéjén néhányan egy éjszakai sétát is tettek Pompeji kivilágított romjai között, amely felemelő élményben részesítette őket. 

Az aznapi hosszú utazást és a romvárosban tett sétát egy finom, de drága vacsorával koronáztuk meg: mi mást ettünk volna, mint pizzát (merthogy Nápoly a hazája) és megkóstoltuk a Krisztus könnye nevű bort, amelyet a vulkanikus talajon termelt szőlőből nyernek. 

Kovács Ágnes

Fotók: Kovács Ágnes, Szabó Ottó

Még több fotó itt található: www.rovart.com/hu/pompeji-idill_3522