Megkérdeztem egy csomó embertől, hogy mit ünneplünk december 24-én, kapásból és gondolkodás nélkül vágták rá a feleletet: Jézus születésnapját. Ötvenegynéhány embert kérdeztem, főként gyerekeket, és csak ketten mondták, hogy a Télapót.

Azt, hogy december 25-e "a születés napja", senki sem tudta (születés = natalis, ebből a szóból származik a latin népek mindegyikének karácsony szava).

Szekularizált ünnep lett, hatalmas kereskedelmi haszonnal, reklámmal, marketinggel, jó előre kidolgozott logisztikai stratégiával, síppal, dobbal, nádihegedűvel... Csillogás, villogás, ajándékhegyek, pénzszórás, karácsonyi prémiumok, banki kölcsönök, amelyeket nem is kell kérned, csak úgy, megjelennek a számládon. Hogy aztán egy év alatt alig bírd vissza fizetni.

Karácsony.
Azt mondják a saját nyelvészeink – a fene sem érti, miért –, hogy a szláv kračun, átlépés szóból származik a mi karácsony kifejezésünk... De a szlávok mégsem így hívják a karácsonyt. Szláv közegben élőként állítom, hogy ez nem igaz. Kicsit sem érdekel, hogy ki milyen posztról és milyen titulus védelme alatt beszél hülyeségeket. Kráčanie, az valóban lépkedést jelent, de szerintem ennek semmi köze az ünnep elnevezéséhez.

A román crăciunnak nevezi, ez talán közelít a miénkhez vagy a miénk az övékhez, de a görög Christoúgenna (Χριστούγεννα) is hasonló. Bár lehet, hogy a görögök vették át a románoktól, hisz hallottam én már olyat, hogy az Iliászt is eredetileg románul írta Homérosz. Erre egy román szobrász ismerősöm meg is esküdött, hogy ő olvasta is. Ja, mondom neki, én meg magyarul olvastam... „Mit? Az Iliászt? Az nem létezik!” - mondta félrészegen. Hát igen. Józanul nem sokat beszélt, csendes, visszahúzódó ember benyomását keltette, részegen már beszélni se tudott, félrészegen viszont kiállhatatlan volt...

A japán Kurisumasunak monja (クリスマス - sövel, nem szövel).

A holland Kerstmis is érdekes.

Ilyen alapon viszont minden szavunkból ki lehetne ragadni bizonyos részeket és akár az inkával vagy a szuahélivel is rokonságba hozni...

Hagyjuk inkább, mert a végén a "bűnös nemzet", a "maroknyi magyar" és a "kis ország vagyunk" idétlenségeknél kötünk ki.

Szóval Karácsony.

Jézus, a hagyomány szerint a Hanuka idején született. Ez az időszak a héber Kiszlév 25-től Tévét 2-3-ig tart. Kiszlév körülbelül a december megfelelője.

Amikor Gábriel arkangyal megjelent Zakariás előtt, hogy közölje, fia fog születni, éppen a jeruzsálemi templom Szentélyébe tartott. Zakariás főpap volt, és ez az esemény csak a Jom Kippur idejére eshetett, mivel a Szentek Szentjébe évente csak egyszer és csakis a főpap léphetett be. A Jom Kippur ünnepén. Eszerint János fogantatása valamikor szeptember végén, és a születése június végén történhetett – a hagyomány szerint június 24-én. Az evangéliumok alapján az angyal három hónappal János fogantatása előtt jelent meg Szűz Máriának, hogy hírül vigye neki a Megváltó érkezését – ezek szerint március 25-én. Ha ehhez kilenc hónapot hozzászámolunk, december 25-ét kapunk.

A kereszténység előtt is ünnepeltek december 25-én, mégpedig a fény diadalát a halál és a sötétség felett.

A niceai zsinat is ezt a napot fogadta el Jézus születésének időpontjául, így lett a téli napforduló vagy a győzelem ünnepéből, a Megváltó születésének ünnepe. Az Üdvösség Ünnepe – Sol Salutis...

A téli napforduló az északi féltekén december 21–22-re esik (a déli féltekén pont fordítva, június 21-22), ekkor van az év leghosszabb éjszakája.

A XVI. században a reformáció új értelmet adott az addig liturgikus, kizárólag templomi ünnepnek: beköltözött a házakba. Az emberek Bibliát adtak és kaptak ajándékba, akár otthon is imádhatták Istent és Krisztust. Az ünnepek így hazakerültek, a család ünnepévé, személyes átéléssé váltak. Mindezekkel szorosan összefügg a karácsonyfa állításának német szokása az evangélikus környezetben. A XVIII. századra már Németország-szerte szokás volt karácsonyfát állítani. Innen jutott el a XIX. század folyamán egész Európába, majd a kivándorlókkal az Újvilágba.

Mára amerikai ünnepként tért vissza és – divatos kifejezéssel élve – átinstallálta az elavult régi programot. Átértelmezte és új ikonokkal látta el az eredetit, amely ezáltal könnyebben rácsatlakozhat a divat és szabadidő-reklám által irányított világra. Szuper.

Ady Endre már 1899. december 23-án ezt írja:

Ma tán a béke ünnepelne,
A Messiásnak volna napja,
Ma mennyé kén’ a földnek válni,
Hogy megváltóját béfogadja.
Ma úgy kén’, hogy egymást öleljék
Szívükre mind az emberek –
De nincs itt hála, nincs itt béke:
Beteg a világ, nagy beteg…

Kihült a szív, elszállt a lélek,
A vágy, a láng csupán a testé;
Heródes minden földi nagyság,
S minden igazság a kereszté…
Elvesztette magát az ember,
Mert lencsén nézi az eget,
Megátkozza világra jöttét –
Beteg a világ, nagy beteg…

Ember ember ellen csatázik,
Mi egyesítsen, nincsen eszme,
Rommá dőlt a Messiás háza,
Tanítása, erkölcse veszve…
Oh, de hogy állattá süllyedjen,
Kinek lelke volt, nem lehet!…
Hatalmas Ég, új Messiást küldj:
Beteg a világ, nagy beteg!…

 Szabó Ottó