István királyt 1001. január 1-jén koronázták királlyá Esztergomban. Koronát II. Szilveszter pápa küldött, ami azt jelentette, hogy őt független keresztény királynak ismerte el. Ezzel megalakult a keresztény, független Magyar Királyság.
István királyunk valószínűleg 975-ben Esztergomban született és 1038. augusztus 15-én Székesfehérvárott halt meg. Őt tekintjük az első keresztény magyar királynak és a keresztény magyar állam megalapítójának.
Apja, Géza fejedelem volt – egy határozott, erőskezű uralkodó, aki tisztán látta, hogy a magyarság számára egyetlen esély kínálkozik az Európában maradásra: a kereszténység felvétele. Erőszakkal kényszerítette rá magyarjaira az új hitet, bár ő maga haláláig megtartotta az ősi vallást. Még IV. Béla idején is éltek az országban régi hitvallású magyarok.
Anyja, az erdélyi Gyula vezér Sarolt nevű, mélyen vallásos leánya volt.
Gyula Horka vezér fia volt és unokája Erdély meghódítójának, Töhötömnek (Tétény vezérnek). Tétény szállásterülete a Kraszna folyó mentén volt...
Gyula 950 táján Konstantinápolyba utazott, itt megkeresztelkedett, patrícius lett és Konstantin császár barátjának számított. (Kedrénosz görög író Gulaznak, Anonymus Geulának nevezi őt). Hogy hazájában is terjessze a keresztény hitet, magával vitte Erdélybe Hierotheos szerzetest, akit Theophylaktos Magyarország („Turkia”) püspökévé szentelt.
István 970 körül született. Születésekor ugyan a Vajk nevet kapta, de a 972-es megkeresztelésekor az első keresztény vértanúról, Istvánról nevezték el.
996-ban vette feleségül Henrik bajor herceg leányát, a későbbi II. Szent Henrik német császár testvérét, Gizellát, akivel sok hittérítő és lovag jött Bajorországból.
Istvánt 997-ben, Géza fejedelem halála után választották meg fejedelemnek. Az ezredfordulón, 1000 karácsonyán – más értelmezések szerint 1001. január 1-jén – koronázták királlyá Esztergomban, a feltehetően II. Szilveszter pápa által küldött koronával, ami azt jelentette, hogy a pápa őt független keresztény királynak ismerte el. Ezzel megalakult a keresztény, független Magyar Királyság.
Uralkodása elején rokona, Koppány vezér, a szeniorátus és a levirátus jogára való hivatkozással fegyveresen kelt fel ellene, hogy a trónt elfoglalja és özvegy édesanyját, Saroltot feleségül vegye. A fiatal István győzelmet aratott a Veszprém melletti csatában és a harcban Vencellin, a sereg német származású vezére megölte Koppányt (a somogyi igricek szerint tőrbe csalták). István és Koppány harcában nemcsak az forgott kockán, hogy ki lesz a magyar nép uralkodója, hanem nagy valószínűséggel az is, hogy a magyar államiság fennmarad-e egyáltalán. Uralkodása éveiben több, központosított állama elleni lázadást is levert, például az erdélyi Gyuláét, aki anyjának, Saroltnak volt a testvére.
István a Kárpát-medence magyar törzseit vagy fegyverrel, vagy békés úton hajtotta uralma alá, a lázadásokat pedig leverte. Uralkodása alatt a magyar törzsek szövetségéből létrehozta az egész Kárpát-medencére kiterjedő keresztény magyar államot. Ennek területén királyi vármegyéket szervezett.
A puszta történelmi tények mellett vizsgáljunk meg a kereszténység felvételének egyéb aspektusait, vonatkozásait is Grandpierre Atilla kutatása nyomán (Grandpierre K. Endre – Grandpierre A. – Blaskovics J.: Tárih-i Üngürüsz a magyarok ősgesztája).
A magyarság esetében a kereszténységre való térítés és áttérés egy civilizációs vízválasztó, egy korszakváltás. De kettős korszakváltásról van szó, mert az új vallásra való kényszerítés mellett a háttérben, amit eddig rendszerint figyelmen kívül hagytak, a magyar jogrendről nyugati jogrendre kényszerítés is ekkor zajlott le. Nem egy jel arra utal, hogy a magyarságot a modernitást képviselő Nyugat alapvetően eltérő, idegen civilizáció képviselőjének tekintette és különös gondot fordított a magyarság leértékelésére és a magyarság minél teljesebb átformálására.
Krónikáink szövege egyértelműen tanúsítja, hogy Árpádtól Gézáig az egész magyar társadalom alapvetően más berendezkedésű volt, mint Gézát követően. A korszakváltás fémjelzői: érvényét vesztette a tisztségviselők leválthatóságának törvénye, törvényen kívülivé tették a szabad magyar közösség ősi nemzetgyűléseit, a szkíta törvényt és a magyar jogszokásokon alapuló közigazgatást, a magyar ősvallást, a magyar írást, a magyar király seregei nem hordozták többé Attila turulos címerét sem zászlókon, sem a pajzsokon. A Géza és I. István alatti fordulat után ezek a sajátosan magyar hagyományok üldözendőknek minősültek s így üldözés áldozatául esett a nemzet történelmi emlékezetének legtöbb formája, beleértve a szájhagyományt és az írásos hagyományt is. Például maguk a regösénekek beszélnek arról, hogy Szent István király üldözi őket. A regösök elmondják, hogy „egy hideg, havas országból érkeztek fagyosan haza, s hogy itthon Szent István király üldözi őket, mivel azt tartják róluk, hogy ördögök, holott ők a király szegény szolgáinak vallják magukat. A Pozsonyi Krónika is beszél olyan vándor énekmondókról, akiket Szent István király üldözött és az esztergomi lazarita lovagok felügyelete alá rendelt.” (Sebestyén Gyula, 1896).
rovart