Üzenet jött messze-messze földről, halványzöld-szín tábori levél. Aki írta, a szívéből írta, minden sora őszintén beszél. Sokkal jobban szeretlek, mint máskor, minden percben rád gondolok százszor, valahol Oroszországban...
Mindig a te leveledet várom,
Csak terólad álmodom az álmom.
Valahol Oroszországban...
S arra gondolok,
mikor a csillag rám ragyog,
hogy azt a csillagot
te otthon éppúgy láthatod...
Muszkaföldre lassan jár a posta
s alig várják már a válaszom.
Megkérem a rádiótól szépen,
közvetítsék kívánságdalom:
Sokkal jobban szeretlek mint máskor,
minden percben rád gondolok százszor,
valahol Magyarországon.
Sokkal jobban szeretlek mint máskor,
Csak terólad álmodom az álmom,
valahol Magyarországon
S arra gondolok,
mikor a csillag rám ragyog,
hogy azt a csillagot
te ott künn éppúgy láthatod...
Sokkal jobban szeretlek mint máskor,
minden percben rád gondolok százszor,
valahol Magyarországon...
Valahol Oroszországban...
Az eredeti felvételt itt hallgathatják meg Karádi Katalin érzelmes és érzelmeket felkavaró előadásában: https://www.rovart.com/zene/Valahol_Oroszorszagban.mp3
1943. január 12-én kezdődött a magyar csapatok elleni összevont szovjet támadás a Don-kanyarban.
A szovjet hadvezetés 1942 végén több támadó hadműveletet előkészített. Ezek közül a Voronyezsi Front osztrogorszk-rosszosi offenzívája a 2. magyar hadsereg megsemmisítését célozta.
A szovjet támadást 1943. január 12-én az urivi hídfőtől indított erős harcfelderítés vezette be a IV. hadtest 7. hadosztályának védőszakaszán.
A következő napon támadásra indult a szovjet 40. hadsereg, majd 14-én a scsucsjei hídfőtől a 3. harckocsihadsereg is. E napon az esti órákban már egy 50 kilométer széles és 17 kilométer mély rés tátongott a magyar védelemben. Az első napokban a magyar csapatok szívósan ellenálltak.
A katonák mindaddig kitartottak, amíg működött a vezetés, és volt mivel harcolni. Január 15-én azonban a szovjet támadó egységek elvágták a hadsereg többi erőitől a III. hadtestet. A nap estéjére az áttörés szélessége 100 kilométerre növekedett. A vezetés cselekvésképtelen volt, a páncélelhárítás gyenge, és a tüzérség kiesett.
Jány Gusztáv vezérezredes hadseregparancsnok január 16-án kiadta az előzetes intézkedést a VII. hadtest és az 1. páncéloshadosztály visszavonulására. A német B. hadseregcsoport azonban, amelynek alárendeltségébe a 2. magyar hadsereg tartozott, nem engedélyezte a visszavonulást. A 2. hadsereg részekre szakadt, és vezethetetlenné vált. Január 17-én végül mégis elrendelték a magyar csapatok kivonulását. Sikerült egy 8 kilométeres folyosót nyitva tartani. Január 24-én a 2. hadsereg maradványai kiváltak az arcvonalból. A parancsnok ekkor adta ki a csapatokat súlyosan sértő „...A 2. Magyar Hadsereg elvesztette a becsületét...” kezdetű hadparancsát, amit semmi nem indokolt.
Március 5-én a német parancsnokság elrendelte a 2. hadsereg alakulatainak sürgős hátra vonását a Dnyeper nyugati partjára. Április 24-től május elejéig tartott az alakulatok hazaszállítása.
Jány vezérezredest 1943. május 1-jén Kállay miniszterelnök ünnepélyesen fogadta a Keleti pályaudvaron.
A 2. hadsereg élelmezési létszáma 1943. január 1-jén 194 334 fő volt, míg március 1-jén 100 818 fő, a hiány 93516 fő. Kórházvonaton 28 044 sebesültet és beteget szállítottak haza, 28 ezer fő fogságba esett, a véres veszteség (elesettek és megfagyottak) 41 792 fő. A zsidó munkaszolgálatosok vesztesége a Keleti Fronton kb. 25 ezer fő, akik közül 15 ezer fő elesett.
Szabó Ottó