Jü Hua Testvérek-je nyomon követi Kína történelmét a huszadik század derekától az ezredfordulóig. A szalmakutyától a csillogó-villogó bóvliig – a nyilvános latrinától a magán aranyozott vécéig. Mindvégig kedélyesen fecseg. Összefecseg hétszáz oldalt.
Hiába a patkány éve, a kacsafalatkák tojásos sült rizzsel és édes-savanyú mártással, a feng shui, a panda, a madzsong, a kungfu, illetve Vuhan - mégis megdöbbentően keveset tudunk Kínáról. A kortárs kínai irodalomról már nem is beszélve!
Noha az elmúlt húsz évben két Nobel-díjasuk is lett (Kao Hszing-csien 2000-ben; Mo Jen 2012-ben), náluk jóval ismertebb a nyugati világban Jü Hua, akinek Élni! című kisregényéből Cannes-i nagydíjas film is készült, Testvérek című nagyregénye pedig nemzetközi sikert aratott.
Kopasz Li és Szung Kang valójában nem is testvérek, csak egyikük özvegy anyja összeházasodott másikuk özvegy apjával, amikor még mindketten kicsik voltak. Viszont a vérségi köteléknél is erősebb kapcsolat alakul ki közöttük, amely kibírja a szerelmi rivalizálást, átvészeli a történelem viharos fordulatait, megmarad minden körülmények között, pedig még a jellemük is homlokegyenest ellentétes.
Kopasz Li bátor, erős, leleményes – Szung Kang becsületes, szorgos és élhetetlen. Mindkettőjük élete olyan, mint az óriáskerék: egyszer fent, egyszer lent. De végül persze, aki a jég hátán is megél, az multimilliomos lesz, a naiv viszont a vesztesek oldalára kerül.
Jü Hua jóízűen mesél. A több száz oldalon kanyargó történet alapvetően kalandregényszerű. Úgy kezdődik, mintha egy csehszlovák vígjátékba csöppentünk volna, a cselekmény ugyanis sokáig egy latrinán meglesett női fenék körül forog. Az a szerencsés ember (Kopasz Li), aki látta a város legszebb lányának fenekét, jól megél ebből, ugyanis kézről kézre adják, valósággal versengenek, hogy – cserébe az elbűvölő hátsó leírásáért – ebédet fizethessenek neki.
A mulatságos, egyszersmind képtelen sztori vágányt vált, vigasztalan kor- és kórdokumentum lesz belőle, az úgynevezett kulturális forradalom időszakának iszonyatáról, az éhezésről, a besúgásról, a bebörtönzésekről, a terrorról.
Újabb éles kanyar után a vadkapitalizmus diadalmenetéről olvashatunk, a mese ezúttal olyan, mint egy maffiatörténet. Mindent megtudunk az üzleti életről, a szolid szélhámosságtól kezdve a pénzügyi bűvészkedésen át a hajmeresztően hülye ötletekig. Kiderül, hogy a szemét-biznisz sikerágazat. Soha nem látott módon gyümölcsöző megrendezni az Első Országos Szűzszépségversenyt. Ez aztán beindítja a szűzhártya-marketinget. A piackutatóknál meg a reklámszakembereknél csak a plasztikai sebészek kaszálnak többet.
A regényben érzelmes, szívfacsaró jelenetek váltakoznak groteszk szituációkkal és burleszk elemekkel. Egyik kedvencem a két nyomorékból, négy vakból, öt süketből és három gyengeelméjűből álló udvarlóbrigád, amint a hősszerelmes úgy vezényli őket, mint egy Karajan, a kórus pedig üvöltve kántálja a szeretett nő nevét…
A fivérek sorsfordulatainak résztvevői a regény állandó anekdotafigurái: Fogtépő Jü, Költő Csao, Kovács Tung, Fagylaltos Vang, Szabó Csang, Öregolló Kuan és Író (a későbbiekben Píár) Liu. A meg nem nevezett narrátor maga is a város lakója, ismeri a felsorolt hangulatos légkörű, festeni való hősöket, csakúgy, mint a főszereplő testvéreket. Az elbeszélő hol pletykás, hol szentimentális, hol vitriolos hangú, időnként morbid, időnként vaskos a humora.
Jü Hua Testvérek-je nyomon követi Kína történelmét a huszadik század derekától az ezredfordulóig. A szalmakutyától a csillogó-villogó bóvliig – a nyilvános latrinától a magán aranyozott vécéig. Mindvégig kedélyesen fecseg. Összefecseg hétszáz oldalt.
Veress Zsuzsa