FiguraiF Galéria, MaJel Rovás Központ, Kassa, Erzsébet utca 42.
2020. január 23. - február 5.
Az itt kiállított festmények vadonatújak - talán még érezni rajtuk, illetve itt, a teremben a terpentin illatot. De újak azért is, mert egy új korszakot jelentenek Szabó Ottó művészetében. Az előző ciklussal, az Üvöltéssel lezárult egy korszak is. Jelenleg a létbevetettséget elemzi.
Azt mondja, hogy „Analizálok, ám az ízekre szedettet ismét összerakni már nem szeretném. Idáig tartott, hogy mások hibáit korrigáljam, hogy a megfelelő kifejezéssel kisegítsem a beszélőt aki, bár maradt volna csöndben... Hogy székbe segítsem azt, aki nem oda való, polcra tegyem azt, aminek nincs ott mit keresnie. Segítsem azt, aki nem kért segítséget, megoldjam mások konfliktusait, megmagyarázzam azt, amit nem nekem kellett volna, elnézést kérjek azért, mert ott vagyok, ahol...”
Ez a kertelés nélküli szókimondás, ez a nyíltság, ez a leplezetlenség, ez a fölösleges udvariaskodás nélküli megnyilatkozás Kierkegard hatására született benne. Olyan új észrevételek és számára is megdöbbentő tanulságok keletkeztek benne, amelyeket nem nagyon tud leírni mindig mondja is, hogy talán ezért lett belőle festő.
Nos, olyan elmélkedéseket lehet itt látni tizenvalahány képen-képben, amelyek újra aktualizálódtak és érvényesek ma is. Lehetett volna a cím akár az Update is (frissítés, aktualizálás), de inkább az Incognito (az ismeretlenség) mellett döntött. Vajon miért?
Kierkegard szerint minden ember egy zárt, külön világ, minden individuum örök inkognitóban él, ez az inkognitó tekinthető az emberi létezés egyik alapfogalmának. Szabó Ottó tökéletesen egyetért Kierkegard-ral. Mert az egész élet egy megismerési folyamat, amely magunkhoz visz közelebb, míg végül felfedezzük az átjárót legbelül. Mások csak a maszkot ismerik, az álruhát, amit hordunk. Ha annyira közel engedünk valakit, hogy a testünket is megismerheti, akkor is próbáljuk azt szépnek láttatni, izmosabbnak, mint amilyen, izgalmasabbnak és érzékibbnek de a valóból, az igazságból semmit sem fedünk fel. Meztelenül is inkognitóban maradunk. A kitárulkozás sem igazi kitárulkozás, itt is szerepet játszunk, ahogy a befogadáskor is és az egyesülésben is.
Ha az érzéseinket elmondjuk, akkor pedig fogalmazni próbálunk, mívesen kifejezni a gondolatainkat máris a saját nagyszerűségünkre vagy a különlegességünkre próbáljuk felhívni a figyelmet, ismételten megjátsszuk magunkat, csalunk. A másik ember sosem fog megismerni, akármilyen közel van, még ha belőlem van, akkor sem. Hát valami ilyesmi zsong benne és kívánkozott ki...
És van itt még egy Szabó Ottó számára fontos idézet Mahátma Gandhitól:
Először megtűrnek téged,
majd nevetnek rajtad.
Később harcolnak ellened,
majd győzöl.
Kovács Ágnes
