Rovás Akadémia, Kassa, Kmeť utca 34.
Nathalie épületeiben jó lenni – az ember igényeit nagyszerűen szolgálják, lelki világát felfrissítik és egy nagyszerű esztétikai élményben részesítik.
Egy dolog nagyon is egybeköt bennünket Nathalie Grekofskival – mindketten Makovecz tanítványok vagyunk. Én 1989-ben dolgoztam a Makonában, ő egy évvel később került Belgiumból Budapestre, ahol a mai napig él és dolgozik. Mindketten – egyértelműen – azért kerültünk a Mesterünk közelségébe, mert úgy éreztük, hogy abból az építészetből, ami bennünket körülvesz, valami hiányzik.
De lássuk csak, hogy is lett Nathalieból Makovecz Imre egyik legközelebbi munkatársa? 1989-ben diplomázott Brüsszelben. A diplomamunkája egy szellemi központ tervezéséről szólt. Röviden – egy szellemi folyamatnak a térbeli lenyomatát próbálta megrajzolni. Ezt egy 200 oldalas „A teremtő mozdulat“ című memorandummal egészítette ki, melyben megpróbálta „fokozatosan megközelíteni azt a pillanatot és megérteni annak teljes jelentőségét, amikor az építész ül az asztalnál egy üres skiccpausz előtt és elkezd tervezni: mi történik akkor, mi vagy ki van jelen, milyen erők mozgatják a kezét, hasonló-e ez a folyamat a költőnél, a szobrásznál, a festőnél vagy a matematikában, amikor egy ugrási pont jelenik meg a folyamatban? Mi rejlik ezekben a pillanatokban vagy éppen előtte, amikor még nincs semmi a papíron, de már elkezdődött valami, és a szabad kéz segítségével a teremtésnek a teljes szellemi szabadságát tapasztalhatja az építész?“
A diplomaszerzés utáni időszakban több brüsszeli irodában dolgozott, hétvégente azonban egy idős építésznek Jacques Gillet-nek segített tervezni és kivitelezni a saját házát Liége-ben. Tőle szerzett tudomást Makovecz Imre létezéséről és munkásságáról, a Kós Károly Egyesülésről és a Vándoriskoláról.
Budapestre érkezve megállapította, hogy: „Hasonló dolgokat kezdtem látni, amit Belgiumban magam próbáltam tervezni. Kiderült, hogy amit én csak sejtettem az építészetről, az létezik – nemcsak hogy megrajzolják ezeket a házakat, hanem fel is építik. És tényleg van bennük valami, ami sokkal több, mint egy épület.“
Megjegyzem, hogy ehhez hasonlóan hallottam annak idején nyilatkozni Paolo Portoghesi olasz építész professzort Budapesten, amikor meglátta a Kós Károly Egyesülés jubileumi kiállítását. Akkor úgy fogalmazott, hogy meglátta a jövő építészetét...
Makovecz Imre irodáján kívül Nathalie Grekofski dolgozott Dévényi Sándornál, Ekler Dezsőnél, később saját irodát alakított – az Archevilt, később 2005-től újra Makovecz Imrénél a Mester haláláig 2011-ben. Tagja a Magyar Építészkamarának, a Kós Károly Egyesülésnek, a Magyar Építőművészek Szövetségének és Budapest III. kerületi tervtanácsának.
Ӧnálló terveiből megemlíteném a magyarországi belga nagykövetség rekonstrukcióját és bővítését, ill. az alföldi Waldorf iskola tervét. Dévényi Sándorral közösen tervezték a Pécsi Bagolyvár panziót és éttermet. Makovecz Imrével közösen meg a felcsúti fedett tesztpályát, később meg az idáig meg nem valósult budapesti felső-krisztinavárosi Szent Mihály Arkangyal templom koncepcióján.
Nathalie épületeiben jó lenni – az ember igényeit nagyszerűen szolgálják, lelki világát felfrissítik és egy nagyszerű esztétikai élményben részesítik. Egy kiállítás nem biztos, hogy ezt a hangulatot százszázalékosan visszatükrözi, ezért kérem, fogadják a házak fotóit meghívásként a házak látogatásához. Őszintén remélem, hogy az eddigieket csakhamar további házak fogják követni!
Ha azonban jobban akarják megismerni Nathalie egyéniségét, ajánlom, hogy mélyedjenek el képzőművészeti alkotásaiba is.
De ma a legjobban annak örülök, hogy a rendkívül szerény művészbarátnőnk ma személyesen is jelen van itt Kassán. Kérem, fogadják szeretettel őt és a kiállítását. És remélem, hogy ilyen szép számban leszünk az október 5-i előadásán is, amelyen Nathalie – szerintem jogosan – a jövő építészet csíráiról fog beszélni...
Pásztor Péter építész, egyetemi tanár, az MMA rendes tagja
(Elhangzott Nathalie Grekofski kiállításának megnyitóján 2016. szeptember 8-án)
