a Rovás művészeti, kulturális
és művelődési lapja

 
 

Második felütés

A kép kicsit távolabbról nézve, mint óriás pupilla jelenik meg. A rálátás, reflexió, egyáltalán: a LÁTÁS intenzív sugárzásával.

A sötét kavargás-áramlás egy fókusz irányába fut: fény és dráma irtózatos erejű forgása. Kozmikus jelenség, vagyis: teremtett törvény. Rettenetes és gyönyörű, mint a csillagrendszerek és a szél és a vihar. Elemi. Riasztó, kivisz a komfort-zónából és megrendít, de magával is ragad: megmozdít, kiemel, felemel és megráz. A belsőnkben zajló harc, a sötét-világos, életet elvevő és elevenítő között megleli önmagát a képben, ráismer önmagára. Gnóthi sze authon! ismerj magadra, ismerd meg, ki vagy, ember! Döbbenj meg világodon, mely kint és bent azonos erők egymásnak feszülésében halad a messzi, rejtett középpont felé.

A kép kicsit távolabbról nézve, mint óriás pupilla jelenik meg. A rálátás, reflexió, egyáltalán: a LÁTÁS intenzív sugárzásával.

„Látja Isten, hogy állok napon.

Látja árnyam kövön és keritésen.

Lélekzet nélkül látja állani

árnyékomat a levegőtlen présben.”

Az 1952-ben született vers és az 1957-es kép két nagy erejű, érzékeny művész egymásról nem tudó találkozása.  Magányos gesztus, amellyel kiteszi magát az otthontalanság és hazavágyás fájdalmának, annak, amellyel az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és vajúdik. Ahogy Pilinszky írja az Apokrif keletkezéséről: mint egy diszkosz, szinte saját magát repítette ki a vers... De olvassuk el pontosan: „Az volt az érzésem, hogy fogok egy diszkoszt, és forgok vele, és már a karomat majd kiszakítja, de nem szabad elrepítenem, mert akkor kiszáll… A vers általában akkor jó, amikor, mint a diszkoszt, egyszerre elrepíted, és kiszáll a szabadságba. Itt viszont nem mertem elengedni; tartanom kellett a diszkoszt, és egyre vadabbul forogni vele – ezt éreztem. A vers egyetlen alapképlete, struktúrája, amely kezdetben ösztönös volt, később már éreztem is: a visszatartott diszkosz. Forgás.” Forogni, egyre vadabbul, és ugyanakkor visszatartani az egyre nehezebb súlyt.

A vers keletkezése a Rákosi-korszak mélyére visz, a Franciaországban született Dominancia központ című képsorozat e darabja is az ötvenes évek mélyére, a levert szabadságharc idejéhez kapcsolódik. amivel nem állítjuk, hogy bármi is tudatosan utalna erre. De olyan sűrű történelmi szövedékből erednek, amely immár nem ismeretlen számunkra sem.

Egy esendő ige, néhány szó, finom és egyben erőteljes ecsetvonások így jelenik meg bennük törékeny üzenet. Mégis, ezek adnak reményt, világosságot, fogódzót, hogy ne veszítsük el az irányt, hogy elérjünk Addig, Akitől ered és Akihez tart a világ.

Tornay Krisztina 

(Fotó a 2023/4-es műcsarnoki kiállításról, Tornay Krisztina)