Megyeri-Horváth Gábor békéscsabai festőművész kiállításának címe Emléktöredékek.
FiguratiF Galéria, Kassa, Erzsébet utca 42.
Mielőtt méltatnám a művészt, hadd bocsátsam előre, hogy Megyeri-Horváth Gábor is azon pályázók között szerepelt, akik az aradi vértanúk portréjának megfestésére jelentkeztek. S bár nem került a nyertes pályázók közé, de szervezetünk, a Rovás úgy döntött, hogy ezen kiváló alkotók számára 2022-ben kiállítási alkalmat biztosít.
Nos, így került hozzánk Megyeri-Horváth Gábor, aki Szegeden született, majd a Budapesti Képzőművészeti Egyetem elvégzése és hosszas vívódás után visszaköltözött gyermekkora színhelyére, Békéscsabára, és azóta is ott él, tanít és alkot.
Az egyik alapító tagja a Sensaria Társaságnak, amely a Magyar Képzőművészeti Egyetem különböző évfolyamainak festő hallgatóiból, ma már végzett alkotókból szerveződött, s három évvel később (2003-ban) már intézményesült.
A Sensaria Társaság Tiziano műhelyének szellemteréből örökített tudásból keletkezett.
Megfogalmazott céljuk: olyan hagyományos, az egykori naturális és realista festészet elemeit felfrissítő, de törekvéseikben egyéni kifejezési formák kialakítását célzó alkotások létrehozása, amelyek – a festészeti korok (és mestereik) „örök értékű” művészetén (hagyományán) keresztül – az általuk élt kor társadalmi, kulturális és vizuális összefüggéseire reflektálnak.
A hagyomány iránti vonzódásuk egy alternatív válaszreakció is kíván lenni; különösen a látszatvalóságot kialakító tömegmédia és a valóságot a technika segítségével manipulálni akaró kortárs képzőművészettel szemben.
Értelmezésében a kortárs festészet elvesztette a múltját és alapvető kifejezési eszközeit. Helyette a civilizáció technikai és közvetítő eszközei, illetve filozófiai konceptusai kerültek előtérbe. Megyeri-Horváth számára viszont az akadémiai felkészültség igénye és követelménye a fontos.
Azért beszélek ennyit a Sensaria Társaságról, mert mivel Megyeri-Horváth Gábor is alapító tagja, ezért az ő művészetét is nagyban jellemzi és meghatározza a csoportban megfogalmazott magatartás. Másrészről pedig sokban hasonlít a Rovás Társulás és az általa alapított eNRA csoport magatartásához.
Megyeri-Horváth Gábor motívumai között kiemelten és újraértelmezett formában megjelenik a család, ami nála egy mély érzelmekkel átszőtt rendszer. A témát dokumentatív, szociografikus megjelenítési formában tárja elénk. A téma kivitelezésére jellemző a takarékos, monokróm színhasználat, valamint a sajátos komponálás, illetve a különös nézőpontválasztás. A család, a borbélyműhely, a disznóvágás vagy az összetartozás, a szeretet motívuma mind kimeríthetetlen hátországát adják Megyeri-Horváth Gábor festészetének. Valójában a családtörténeten keresztül belelátunk a történelmi idő által lerakott kultúrrétegekbe, amelyekből rekonstruálhatóvá válnak eltűnt korok értékei.
Nagy Gábor Munkácsy-díjas grafikus- és festőművész, aki a Képzőművészeti Egyetemen volt a mestere, és aki felismerte növendékében a képzőművészeti mesterség iránti elhivatottságot, a következőket mondta:
„Gábor szerencsére még az a festő, aki töretlenül hisz a vonalban rejlő végtelen kifejezés lehetőségében, a ragozott vonal erejében, a személyes és egyszeri nyomok hitelességében, a látomás fontosságában”.
Tehetségét az egyetemi évfolyamok, stúdiumok során elnyert díjak is igazolják.
A kiállítás a hétköznapi emberi viszonylatok ciklusa, amelyben életképeket, családjeleneteket, portrékat, eseményeket láthatunk.
„Döntések végeláthatatlan sorozatán keresztül próbálunk minél közelebb kerülni az igazsághoz, és otthont lelve megérkezni, megtelepedni a világban. Aztán egy bizonyos besűrűsödött, nevezetes pillanatban, tisztító szándéktól vezérelve, megpróbálunk rendet rakni dolgaink között, kitűzve a továbblépés lehetőségeit. Ilyen megjelölt időponthoz érkezett el kedves tanítványom, Megyeri-Horváth Gábor is”
- mondta Nagy Gábor festőművész, akitől az előbb is idéztem.
Megyeri-Horváth Gábor festészetében nem csupán az a figyelemre méltó, hogy magas szakmai minőséget teremt, még inkább az, hogy mesterségbeli tudásával és felkészültségével folytatja az európai (benne a magyar) festészeti hagyomány dialógusát.
Kovács Ágnes
