MaJel Rovás Központ, FiguratiF Galéria, Kassa, Erzsébet utca 42.
2018. március 22. -- április 16.
A Rovást már sokszor megkérdőjelezték különböző viszonylatokban. Hogy miért pont a Rovás? Ez a kiállítás – a rozsnyóival együtt – választ ad a kérdésre, választ ad az értetlenkedőknek.
Az alábbi beszéd a kassai kiállítás megnyitón hangzott el:
Jubileumi, 5. évébe lépett az eNRA, a Nemzetközi Rovás Alkotóközösség. A csoportot a 24 éves múlttal rendelkező Rovás alapította 2012-ben, és azóta, sőt már ezt megelőzően is igyekszünk minden évben felvonultatni a nyári alkotótáborok termését. A legutóbbi nyári tábor már a nyolcadik volt a sorban és csakúgy, mint a korábbi években, mindig három helyszínen, összesen 3 hétig tartott egy-két hét megszakítással. A táborok a Rovás alappillérét jelentik ezért törekeszünk arra, hogy minden körülmények között megszervezzük, mégpedig három helyszínen, Erdélyben, Magyarországon és idehaza. Akkor is, ha szűk az esztendő.
Az eNRA megalakulását egy több éve összejáró csapat ösztönözte, amely évről évre, minden nyáron – tavaly már nyolcadszor – összejár a képzőművészeti táborokban, együtt alkot, beszélget, nézetet, gondolatot cserél és közösséget vállal a többiekkel. Ehhez az alkotóközösséghez lehet csatlakozni a különböző helyszíneken, az erdélyin, a magyarországin és a hazain. Erre a csatlakozásra invitálunk folyamatosan újabb és újabb művészeket, így jött létre egy nemzetközinek mondható, bár zömében mégis magyar alkotóközösség, az eNRA. Az eNRA tagjai minden évben stílusában sokszínű, technikájában sokféle és tematikájában is rendkívül eltérő alkotásokkal jelentkeznek – és mégis összhangot teremtenek a kiállításaik, hiszen a közös nevező bennük az azonos hullámhossz és az összetartozás igénye.
Van egy már definíciónak számító jellemzésünk az eNRÁra, amit minden alkalommal elmondunk. Ez pedig így hangzik: az eNRA a szabad művészetet és a független kreativitást preferálja, amelyet nem befolyásolhatnak az éppen divatos trendek vagy a szaktudás hiánya. Szabad művészet alatt a semmivel nem korlátozott, független alkotótevékenységet értjük, amely nem bújik el a „kortárs művészet“ kifejezés mögé, és nem keres magának alibit a szubjektivizmusban.
Az itt látható kiállítás helyszűke miatt csak vékony szeletét mutatja a munkáknak, nagyobb része Rozsnyón maradt a Rozsnyói Bányászati Múzeum főtéri galériájában. Azért is hívom fel a figyelmet a rozsnyói tárlatra, mert ott 8 művész önálló kiállítására nyílt lehetőség. Közülük négy Munkácsy-díjas és egy Kossuth-díjas alkotó is örömest vállalta a közös szereplést, így biztosítva a Rovást támogatásukról. Szurcsik József festőművészről, Barabás Márton festőművészről, Dienes Attila szobrászművészről, Gál Tamás szobrászművészről és Orosz István grafikusművészről van szó.
Az itt látható anyag szintén Rozsnyón volt kiállítva, s azért hoztuk el, hogy a kassai közönségnek is megmutathassuk.
Az itt szereplő alkotók a következők:
Ágoston Lóránt festőművész Szegedről, Barabás Márton Munkácsy-díjas festőművész Budapestről, Bódis Barnabás festőművész Budapestről, Borisza Borsó József festőművész Kassáról, Boroszlói Andrea grafikus művész Budapestről, Dienes Attila Munkácsy-díjas szobrászművész és Dienes Kinga bőrművész Magyarpolányból, Gráf Dóra tervező grafikus Budapestről, Juhász Vica tervező grafikus Egerből, Kiss László grafikusművész Encsről, Kiss Maya festőművész Bősről, Koreň András fotóművész Kassáról, Nemes László festőművész Zalaegerszegről, Ponyiczki Szilvia festőművész Londonból, Szabó Ottó festőművész Kassáról, Zagiba Mátyás képzőművész Jólészről, Zeman Zoltán tervező grafikus Egerből.
A kiállításnak azt a címet adtuk, hogy: Miért . (pont) E kérdőszó végén tehát nem kérdőjel van, hanem pont.
És hogy mire utal? Arra, hogy a Rovást már sokszor megkérdőjelezték különböző viszonylatokban. Hogy miért pont a Rovás?
Ez a kiállítás – a rozsnyóival együtt – választ ad a kérdésre, választ ad az értetlenkedőknek.
Kovács Ágnes
