a Rovás művészeti, kulturális
és művelődési lapja

 
 

Limes Galéria, Komárom

2018. április 20. - 2018. május 16.

Kovács Ágnes                Fotók: Felvidek.ma

2018. április 20-án nyílt a komáromi Limes Galériában a Nemzetközi Rovás Alkotóközösség (eNRA) csoportos kiállítása. Az eNRÁt a kassai Rovás Alkotóközösség alapította éppen 5 évvel ezelőtt. 

Jubileumi, 5. évébe lépett az eNRA, a Nemzetközi Rovás Alkotóközösség.  A csoportot a 24 éves múlttal rendelkező Rovás alapította 2012-ben, és azóta igyekszünk, sőt már ezt megelőzően is igyekeztünk minden évben felvonultatni a nyári alkotótáborok termését. A legutóbbi nyári tábor már a nyolcadik volt a sorban és csakúgy, mint a korábbi években, mindig három helyszínen, összesen 3 hétig tartott egy-két hét megszakítással. A táborok a Rovás alappillérét jelentik ezért törekeszünk arra, hogy minden körülmények között megszervezzük, mégpedig három helyszínen, Erdélyben, Magyarországon és idehaza.  Akkor is, ha szűk az esztendő.

Az eNRA megalakulását egy több éve összejáró csapat ösztönözte, amely évről évre, minden nyáron – tavaly már nyolcadszor – összejár a képzőművészeti táborokban, együtt alkot, beszélget, nézetet, gondolatot cserél és közösséget vállal a többiekkel. Az eNRÁnak tavaly nyárig 40 tagja volt, s a tagság folyamatosan bővül. Vannak köztük ismert és kevésbé ismert művészek, diákok is, pályakezdők. Szalon jellegű kiállításokon is bemutatkozunk, de tematikus, szűkebb csoportos kiállításokon is, mint ez a mai. Ehhez az alkotóközösséghez lehet csatlakozni a különböző helyszíneken, az erdélyin, a magyarországin és a hazain. Erre a csatlakozásra invitálunk folyamatosan újabb és újabb művészeket, így jött létre egy nemzetközinek mondható, bár zömében mégis magyar alkotóközösség, az eNRA. Az eNRA tagjai minden évben stílusában sokszínű, technikájában sokféle és tematikájában is rendkívül eltérő alkotásokkal jelentkeznek – és mégis összhangot teremtenek a kiállításaik, hiszen a közös nevező bennük az azonos hullámhossz és az összetartozás igénye.

Van egy már definíciónak számító jellemzésünk az eNRÁra, amit minden alkalommal elmondunk. Ez pedig így hangzik: az eNRA a szabad művészetet és a független kreativitást preferálja, amelyet nem befolyásolhatnak az éppen divatos trendek vagy a szaktudás hiánya. Szabad művészet alatt a semmivel nem korlátozott, független alkotótevékenységet értjük, amely nem bújik el a „kortárs művészet“ kifejezés mögé, és nem keres magának alibit a szubjektivizmusban. 

Jelen kiállításunk nem mindennapi. 12 művésztől láthatnak alkotásokat, akik között négy Munkácsy-díjas és egy Kossuth-díjas alkotó is vállalta a felkérést, így biztosítva a Rovást támogatásukról:

BARABÁS MÁRTON Munkácsy-díjas festőművész Budapestről, akinek itt látható munkáit talán háromdimenziós képszobroknak lehetne nevezni. Ezek alapanyagát főleg talált tárgyak jelentik, elsősorban hangszer-, többnyire zongoraalkatrészek.

A kassai BORISZA BORSÓ JÓZSEF festészete sok grafikus elemet tartalmaz, sokszor egyetlen képbe szeretné belesűríteni terjedelmes mondanivalóját olyannyira, hogy néhány képének egy-egy kisebb szelete önálló alkotásként is megállná a helyét.

DIENES ATTILA Munkácsy-díjas szobrászművész Magyarpolányból erősen stilizált, gyakran erotikus képzeletet keltő szobrokat hozott, amelyeknek felületi megmunkálását a tökéletességig vitte.

GAÁL TAMÁS budapesti Munkácsy-díjas szobrászművész alkotásai fémből, fából, kőből szerkesztett geometrikus-absztrakt kompozíciók. A többféle anyagból összeálló szobrok elemeit organikusan képes összekapcsolni.

JUHÁSZ VICA és ZEMAN ZOLTÁN tervezőgrafikusokat együtt említem, mert az életben is összetartoznak és az egri Eszterházy Károly Főiskolán tanítanak. Tipográfiájuk ugyanúgy megjelenik a funkcionális grafikában, mint az autonóm művészi kísérletekben. Mindkettőjükre jellemző az új technológiai újítások kutatása. Juhász Vica teljesen leegyszerűsített, elemi színekkel tagolt vektor-Vénuszaival eléri az erős vizuális hatást. Zeman Zoltán apró szilánkokra töredezett politikai portréi elsősorban üzenetet közvetítenek feje tetejére állt világunkról.   

KOREŇ ANDRÁS kassai fotóművész az emberi alakot és arcot szereti feketén-fehéren vagy éppen színesen. Műtermében leggyakrabban portrék születnek.

MATL PÉTER alapvetően szobrász, de emellett szívesen fest és grafikái is vannak. Legkedvesebb témája a család, valamint azoknak az ősi ornamentumoknak a megformálása, melyek szorosan kötődnek a magyarság kultúrájához. Ezeket a motívumokat tudatosan építi bele művészetébe.

NEMES LÁSZLÓ zalaegerszegi festőművész olajképei irodalmi élményeinek absztrakt és szürrealisztikus formában való kivetítései.

OROSZ ISTVÁN Kossuth-díjas grafikusművész Budapestről az anamorfózis vagyis átváltozás műfajának jelenkori átlényegítője. Grafikai stílusára jellemző a míves, vonalhálós rajz, amit optikai csalásokkal párosít. Mindezt fából készült szoborképeivel is megteszi.

SZABÓ OTTÓ kassai festőművész festményeiben is grafikus marad. Festészetének és grafikájának fő témája a XX. századi ember, a társadalom és egyén viszonya, a belső lelki vívódások.

SZURCSIK JÓZSEF budapesti Munkácsy-díjas festőművész, akinek festményein, grafikáin hatalmas, geometrikus agyú, monumentális és szürrealisztikus figurák jelennek meg, a személyiség és a tömegtársadalom, valamint a hatalom viszonyát boncolgatja.

A kiállításnak azt a címet adtuk, hogy: Miért . (pont) E kérdőszó végén tehát nem kérdőjel van, hanem pont. És hogy mire utal ez a kétértelmű pont? Arra, hogy a Rovást már sokszor megkérdőjelezték különböző viszonylatokban. Hogy miért pont a Rovás? Ez a kiállítás – az ezt megelőző Rozsnyóival, Kassaival együtt – választ ad a kérdésre, választ ad az értetlenkedőknek.