Nehéz év áll mögöttünk! Az ukrán háború miatt a nyertes pályázataink kapcsán elnyert támogatások késtek, csak az év második felében, a harmadik negyedévben érkeztek meg: már ez elég lenne egy kezdő szervezetnek ahhoz, hogy bedőljön. De mi megmaradtunk, és 2024-ben 30 évesek lettünk!

Már napok óta folyamatosan elodázom az évértékelés megírását, pedig van mit mondanom, volna mit panaszkodni – de akár dicsekedni is...Van, hogy egy vagy több probléma gondot jelent, viszont kreatívvá is tesz, olyan folyamatokat indít be az emberben, olyan pozitív erőket szabadít fel, amelyekről sokszor azt sem tudjuk, hogy egyáltalán a rendelkezésünkre állnak...

Ismét megrostálódtunk, elmentek páran és érkeztek páran. De ez teljesen normális.

Nehéz év áll mögöttünk! Az ukrán háború miatt a nyertes pályázataink kapcsán elnyert támogatások késtek, csak az év második felében, a harmadik negyedévben érkeztek meg: már ez elég lenne egy kezdő szervezetnek ahhoz, hogy bedőljön. De mi megmaradtunk, és 2024-ben 30 évesek lettünk! Volt támogatás, amely december 23-án érkezett a számlánkra – de fő, hogy megérkezett.

Ha áttekintjük a múlt év történéseit, 2023-ban is több, mint 300 programot, csoportos és egyéni kiállítást, képzést, alkotó- és kézművesműhelyt, tanulmányi utat és kirándulást, szimpóziumot, alkotótábort, előadást, könyvbemutatót, filmvetítést, zenés szórakozást, megbeszélést, beszélgetést, kvízt, konferenciát és prezentációt valósítottunk meg, együttműködésben pedig még ennél is többet. A fentiek fényében a harmadik negyedévig minden támogatás nélkül!

Sokak szemében ez az aktivitás irigylésre ad okot, és ez a megmaradás elviselhetetlen és megbocsáthatatlan. Olyan ádáz ellenségek merültek fel a középszerből, hogy az elképesztő. Meg olyanok, akikről nem is tudtam, hogy léteznek, illetve, hogy az ellenségeink. Kegyelemdöfésre jöttek volna, de csalódniuk kellett: nemhogy a halálunkon nem voltunk, de megerősödve jöttünk ki a nagy problémahalmazból. Hm, pedig még el sem értük a krisztusi kort, és ők már temettek. Hiszen ők megmondták előre...

Megbocsáthatatlan!

2023-ban 12 kiállításunk volt és 2 egyhetes szimpóziumunk Kassán. A projekt címe „Összekented” volt, amelyre meghívtunk 5-6 művészt Lengyelországból, Magyarországról és Szlovákiából, nekik szállást és ellátást biztosítottunk. Közös témában dolgoztunk, egyiküknek pedig kiállítást nyitottunk meg.

Ezen kívül négy alkotótáborunk volt, kettő a mi művésztelepünkön, Debrődön, egy a Magyar Képzőművészeti Egyetem Tihanyi Művésztelepén, egy pedig a Gombaszögi nyári megatábor keretein belül, amelyet a felépült Rovás Pavilonban szerveztünk. A táborainkon részt vettek együttműködő partnereink a Rzeszówi Egyetemről, a Magyar Képzőművészeti Egyetemről, a Pécsi Egyetemről, a Kárpátaljai Képzőművészeti Szövetségtől, a Magyar Művészeti Akadémiáról; művészek Gdańskból, Przemyślből, Tarnówból, Debicából, Krakkóból, Wroclawból, Ungvárról, Munkácsról, Beregszászról, Nagyváradról, Csíkszeredából, Pécsről, Debrecenből, Miskolcról, a Szolnoki Művésztelepről, Etyekről, Kassáról, Komáromból, Rozsnyóról, Budapestről; továbbá diákok a Magyar Képzőművészeti Egyetemről, az Egri Egyetemről, a kassai Márai Gimiből és a Kassai Ipariból.

Tihany, 2023. június 26. - július 2.: igazi képzőművészeti szimpózium zajlott a Magyar Képzőművészeti Egyetem Művésztelepén, ahol a meghívott mesterek, lektorok – a Rzeszowi Egyetem művésztanárai – közös alkotótevékenysége, valamint a Rovás Esti Iskola intenzív festészeti és rajz kurzusai zajlottak. Az utolsó két napra az egyetem rektora is ellátogatott közénk és ott volt a táborzáró kiállításon is. Az alkotótevékenységen túl kirándulások, galéria- és műteremlátogatások, beszélgetések, prezentációk és fellépések tették színessé a tábor programjait.

A Gombaszögi Nyári Táboron belüli Rovás Alkotóműhely 2023. július 11-e és 16-a között volt: ez elsősorban a Rovás Esti Iskola és a Fiatal Alkotók Klubja számára volt érdekes. Részt vettek a Pécsi Egyetem, az Egri Egyetem és a Magyar Képzőművészeti Egyetem diákjai és tanárai, valamint a Szolnoki Művésztelep és az Etyeki Műhely vezetői. Vendégünk volt a Történelmi Íjász Szövetség két mestere, valamint az Eötvös Lóránt Tudományegyetem kohász-adjunktusa, aki az ősi buca-kovácsolást mutatta be, saját kezűleg, a helyszínen készített kohójában. Nagyszerű előadásokkal és beszélgetésekkel volt fűszerezve a Rovás Pavilon gombaszögi tevékenysége.

A Rovás Művésztelep debrődi első alkotótábora 2023. július 31-e és augusztus 6-a között volt, együttműködésben a MMA Miskolci Műhelyével és a Művészetelméleti és Módszertani Központjával: a Rovás művészein és meghívott barátain kívül részt vettek lengyel, ukrán, magyar és szlovák alkotók, valamint az MMA ösztöndíjasai.

Igazi összművészeti fesztivállá szélesedett az alkotótábor, mivel az MMA ösztöndíjasai itt mutatták be az egyéves, konkrét alkotótevékenységre megpályázott projektjük végeredményét. Volt itt profi táncos, opera szerző, operaénekes, író, festőművész, teoretikus, és részt vett az MMA Miskolci Műhelyének elnöke, a Tokaji Művésztelep és Népfőiskola vezetője, valamint az MMA-MMKI igazgatója.

Debrőd, augusztus 14–20.: a nagy túljelentkezés miatt 2023-ban is szerveztünk egy második tábort a faluban, amelyen ismét sok lengyel és ukrán kortárs művész és művésztanár vett részt, köztük a Tarnówi Egyetem Művészetelméleti Tanszékének vezetője, az Ukrán Képzőművészeti Unió két érdemes művésze, valamint szlovákiai és magyarországi művészek és diákok.

Alkotótáboraink mestertáborok, amelyekre neves művészeket hívtunk meg. A meghívott művészek delegálhattak további művészeket vagy magukkal hozhatták a diákjaikat is. Különféle kirándulásokkal, exkurziókkal, túrákkal, találkozókkal, kapcsolatépítéssel és szórakozással fűszerezett minden helyszín. Táboraink a szabad alkotásról, a művelődésről, nézetek és világképek konfrontációjáról és a kikapcsolódásról szólnak, nagyszerű tanulási lehetőséget biztosítanak a képzőművészet iránt elkötelezett fiatalok számára.

Minden héten minimum két program (sokszor több) várta a MaJel Rovás Központba az irodalom, a társadalom- és a természettudományok, valamint a művészetek szerelmeseit. Együttműködünk a Szlovák Tudományos Akadémiával, a Magyar Tudományos Akadémia Kassai és Miskolci Műhelyével, a Magyar Művészeti Akadémia Miskolci Műhelyével és Műelméleti és Módszertani Igazgatóságával, a sátoraljaújhelyi PIM - a Magyar Nyelv Múzeumával, a Rzeszówi Egyetemmel, a Rozsnyói Bányászati Múzeummal, a Szolnoki Művészteleppel, az Ukrán Képzőművészeti Unióval, a Pécsi Egyetemmel, a Magyar Képzőművészeti Egyetemmel, a Kőrös Körül Egyesülettel, az Etyeki Műhellyel, a MAMŰ-vel, a Kassai Polgári Klubbal, az tállyai Oroszlános Művészteleppel, a Mathias Corvinus Collegium Dunaszerdahelyi Képzési Központjával, önkormányzatokkal, galériákkal, szervezetekkel. Ezen együttműködéseknek köszönhetően tudtuk az éves tevékenységünket a pályázati források beérkezése nélkül is megvalósítani. Kultúrát bartellben. Kiépítettünk egy olyan működő modellt, amely példa értékű, amelyet, mint Rovás-modellt szívesen megosztunk mással is: ha a velünk való együttműködésre kötelezi el magát. Ez a modell csak addig működik, amíg szavahihető a partner, amíg hitelét nem veszti (itt a hitel nem jelent pénzt, sokkal többet jelent). Az együttműködő partnerek neve jelzi a hitelképességüket és nem az intrikus irigykedők kitalációi és thrillerjei.

Fantasztikus erőket szabadított fel bennünk a krízishelyzet: előbb a Covid-mizéria képében, majd az ukrán konfliktusba belekényszerített ország rezsiárainak háromszorosára történt felverése hatásaként. Ez utóbbi a magánszemélyeket épp csak érintette, de a kisvállalkozókat, akik közé, az Isten tudja miért, a nonprofit szervezeteket is berakták az urak – annál is inkább. A számunkra kifizethetetlennek látszó havi számlák rendezése miatt beraktuk minden személyes megtakarításunkat a közösbe, kiszámoltuk, hogy legföljebb októberig tudjuk fenntartani magunkat, ezért krízisbizottságot hoztunk létre. Ekkor, ahogyan az lenni NEM szokás, a Megoldás elküldte szakemberét egy barátom képében, aki már régóta a Rovás Holdudvarának a közeléből, de viszonylag távolról szemlélt minket, aztán a probléma okozta interferencia miatt jött közelebb, és vele a kiutat is megtaláltuk. Nincs még vége a gondoknak, de sikerült legyengíteni a hullámokat...

2023 legnagyobb vesztesége a Löffler-villa. Kassa-Óváros képviselő-testületével hiába tárgyaltunk, hiába próbálkoztunk, minden akarásunk megtört az előítéletek falán; kerestük a megoldást személyes találkozókkal, egy platformon lévő csoportok megszólításával is, de mindhiába. Amiben megegyeztünk szóban, az írásban már nem volt érvényes. Eljátszották, hogy biztosan nem értettük jól, amit mondtak – finoman célozva a magyarok nehéz felfogására – de ott volt velünk az ügyvédünk mindig (a fentebb említett barátom), aki két-három szót tud csak magyarul...

Eljátszották, hogy „pedig nekik nincs velünk semmi bajuk”, ahogyan azt is, hogy ők nagyra tartanak minket, eljátszották, hogy mennyire sajnálják, „pedig mennyi mindenben támogattak volna minket, de rossz volt a kommunikáció köztünk...”

Szinte kéthavonta küldtük a leveleinket, a közös megoldáskeresésre vonatkozó elképzeléseinket, a kérvényeinket – természetesen mindet az iktatón keresztül, hivatalos pecséttel ellátva – a polgármester helyettese és az elöljáró eljátszották, hogy semmiről nem tudnak... Hogy bizony, hozzájuk nem jutott el egyetlen levelünk sem...

Hivatalos levelek, az iktatón keresztül, nekik címezve, a másolatuk pedig lepecsételve, nálunk iktatva... Hogyan lehet az, hogy nem jutott el hozzájuk?! Eljátszották, hogy nem tudják...

Ettől függetlenül azonban tegyünk fel egy olyan kérdést is, hogy akkor az egyszerű kassai gyalogpolgár hiába folyamodik az önkormányzathoz ügyes-bajos dolgaival, az nem jut el a megfelelő ügyintézőhöz?

Augusztus elején beadtuk tehát a szerződésbontást, október 30-án lejárt a 3 hónapos felmondási határidő. Azt gondoltuk, addig majd megoldjuk közösen a 300%-kal megemelt rezsiköltségek problémájával a velünk szembeni konstans bizalmatlanságot, hiszen együttműködési memorandumot írtunk alá korábban Kassa-Óvárossal a Löffler Művésztelep közös létrehozására – de nem oldódott meg semmi. Egy munkaebéden találkoztunk a polgármesterrel, kedves mentorunk és jóbarátunk társaságában (akit minden kassai magyar ismer), hogy haladékot kérjünk november 30-ig. Sőt, hogy írjuk össze, mi mindent hagynánk a házban, ami beépített és aminek az Óváros is a hasznát venné. Adjuk be kérvény formájában hivatalosan, neki címezve és november 30-ig megadja a haladékot. Megadta, tanú előtt, ennek ellenére az elöljárója még aznap (ha utánaszámolok) bíróságra adott minket, mert nem fizettük ki az egész éves bérletet. Általában augusztusban, egy összegben szoktuk minden évben megtenni: az első félévet utólagosan, de a másodikat előre, megelőlegezve azt. Mivel augusztus elején beadtuk a szerződésbontást, a törvény értelmében október végén szűnik meg a szerződés, és akkor rendeztük is az éves bérleti díjat. De addigra már bírósági felszólítás is érkezett. Ha a november végéig adott haladékot vesszük, akkor pláne érthetetlen ez a „jóindulat”. És előbb egy felszólítást kellett volna küldeniük – az elsőt. A törzsük nyelvén ez „výzva na zaplatenie”, amelyet hivatalosan a slovensko.sk portálon kell küldeniük és amely átvételére a törvény 15 napot ír elő. Az átvételt követően további 15 nap áll rendelkezésre, hogy válaszoljunk. Az már egy hónap, mire a második „výzva”-t elküldik. Ebben az estben is megenged a törvény jó pár napot, hogy átvegyük. Majd ismét 15 nap múlva válaszolunk rá – és már december hónapban járunk. Még mindig hátra van a harmadik felszólítás és csak azután, újabb 15 nap múltán történhetett volna az, hogy bíróságra adnak minket (de ekkor is ott lehetett volna bennünk a „miért?!”, hiszen - ha olykor késve is - mindig fizettünk). Végül a bíróság sem küldi ki aznap a felszólítást, amikor kézhez kapja a panaszt, ekkor is eltelik néhány hét, mire lépnek... Nos, kérdem én, vajon milyen és mekkora jóindulat kellett ahhoz, hogy november 14-én már a bírósági felszólítás érkezzen?! Miközben addigra már rendeztük is a bérlet kifizetését... És a hab a tortán: visszamenőleg 2019-től felszámolták a késedelmi díjakat, holott mindig kérvényeztük, hogy később fizethessük ki a bérleti díjat és ezt mindig engedélyezték is. 

Mindezeket azért írom le, mert sokan nem értik, mi és miért történt úgy, ahogyan történt. Egyetlen meghívóra, egyetlen felkérésünkre sem jött el soha senki az Óváros részéről, a 10 év alatt, amíg a Löffler-villát béreltük, sőt, soha még csak nem is válaszoltak. Gondolom, egymerő jóindulatból és tapintatból, hogy ne kelljen csak miattuk tolmácsot is fizetnünk... 

Szóval, 13 év után felmondtuk a Löffler-villa bérleti szerződését és kiköltöztünk onnan. Ez volt 2023 egyik legnagyobb vesztesége nemcsak a Rovás számára, hanem a kassai magyar közösség számára is. Hiszen elvesztettünk egy fontos bástyát. Ám a mi lelkiismeretünk tiszta, mert évek óta erőn felül próbáltuk megtartani az épületet, olykor önmagunkkal szemben menve is.

A B!stRovásról néhány szót. Kassán nekünk van az egyik legjobb konyhánk. Ezt nem én állítom, hanem a Google és azok a turisták, akik megtalálnak minket Angliából, Spanyolországból, Németországból, Franciaországból, Dániából, Norvégiából és még sorolhatnám, pláne Magyarországról, és akiket mindig megkérdezünk, hogy hogyan találtak ránk? Mosolyogva mutatják a telefonjukat, hogy ebédelni akartak és ebbéli óhajukat beírták a Google keresőbe: általában az első helyen jövünk ki, néha lejjebb, de a legjobb 5 között folyamatosan ott vagyunk, maximális pontszámmal...

Mindezt azért írom le büszkén, mert úgy kerültünk a gasztró szakmába, mint Pilátus a krédóba.

Azért hoztuk létre a konyhát, mert tudjuk: az vagy, amit megeszel. Korábban ebédidőben folyton újabb és újabb éttermeket kerestünk, de mindegyikkel elégedetlenek voltunk, mert félkész alapanyagból főztek, gyanúsan olcsó volt az étel, a sütőolaj szagától pedig már émelygett a gyomrunk.  Sokat beszélgettünk arról, hogy úgy kellene főznünk, ahogyan a nagyszüleink főztek: minden nap friss ételt, lehetőleg egyszerű ételeket, minél kevesebb összetevővel és allergénnel, nem olajjal, hanem zsírral, figyelembe véve az évszakok változását. Akkor összehozott a Megoldás egy régi cimborámmal, egy igazi művész-szakáccsal, akinek éppen csődbe ment az étterme (nem a konyha, hanem más tényezők miatt). Megegyeztünk, hogy ő beindítja a konyhát, mi pedig, a szervezet elnöksége a tulajdonosai leszünk. Nem is akartuk kinyitni a nagyközönség számára, de fokozatosan olyan sokan érdeklődtek az ízeink iránt, hogy megtettük. Nem kezeljük üzleti vállalkozásként (bár jogilag kétségtelenül az), nekünk elég, ha önmagát fenn tudja tartani.

Nos, mára elértük, hogy az étterem lett a MaJel szíve, a központi egysége. Ha a B!stRovás nyitva van, a Ház is nyitva van. Az étterem pedig hétfőtől szerdáig délelőtt 10 órától este 20 óráig, csütörtökön és pénteken este 22 óráig tart nyitva. Szívesen keresnek bennünket különféle családi, céges vagy egyéb ünnepi rendezvények helyszínéül. Sok érettségi találkozót segítünk megvalósítani, a Petőfi Program révén a szolgálatát itt teljesítő ösztöndíjas pedig (szinte) minden pénteken élő jazz koncertet ad szaxofonján, s néha elhívja magához zenész barátait.

A bisztró sikeres projekt, ha hasznot nem is termel (boldogok vagyunk, hogy elérjük a 0-át), naponta átlagban minimum 50 látogatót biztosít. Ki kávézni, ki ebédelni vagy vacsorázni jön, vannak, akik a jó magyar borok és az igazi Gundel-palacsinta (ami igazából Márai-palacsinta) miatt, vagy a Rákóczi-túrós miatt (amelyet szlovák barátaink leegyszerűsítve csak Túrócinak hívnak) és amelyet pohár desszert formájában mi fejlesztettünk ki). A hely erőssége a rengeteg magyar könyv, amelyek társaságában kellemes és meghitt az ücsörgés. A galériánk aktuális kiállításából mintegy 10 alkotás az étterem falain is látható, hogy a vendégek kedvet kapjanak a kiállítás megtekintésére, amely a FiguratiF Galériánkban havonta megújul.

A Gondviselőnek hála, kialakult egy olyan réteg körülöttünk, amelyet mi Holdudvarnak nevezünk, amelynek tagjai rendszeresen eljárnak a kulturális, művészeti és szórakoztató programjainkra, akik támogatásával sikerült megharcolnunk ezt az évet. Akik anyagilag támogattak minket a Löffler-villából való kiköltözéskor, akik folyamatosan ott állnak körülöttünk, akik megvédik a Rovást. Akikkel szövetségben elmondhatom, ha Isten velünk, ugyan kicsoda ellenünk?!

Íme, az emberek abc-sorrendben, akik anyagiakkal és munkájukkal, támogattak minket a krízisben:

Balogh Erzsébet, Béres Erna, Bodonyi Csaba, Borisza József, Borszék György, Czimbalmosné Molnár Éva, Csáji Adél, Csáji Koppány László, Csáji Pál és Mária, Csízy László, Duncsák Oszkár, Fekete Ernő, Filipko József, Gergely László, Gergely Papp Adrianna, Gönnerth Andrea, Gyimesi György, Haltenberger Sarolt, Híres Oszkár és Ilona, Kiss Ernő, Koreň András, Kovács Ágnes, Kovács Oszkár, Kováts Marcell, Kuczik László, Kukoricás Róbert, Mankovits Tamás, Márton PéterAdam Faglio Mieczyslaw, Mohňánsky Csilla, Nagy Csaba, Orosz Anna és László, PásztorPéter, Perjéssy Péter, Potápi Árpád János, Elzbieta Slonina, Sterbinszky László, Szabó Pál, Katarzyna Tereszkiewicz, Tirpák László, Varga Geri, VargaTünde, Marián Vojčík.

 

Rovás Egyesület

Regisztráció szám (IČO):        312 98630

Adószám (DIČ):                     2021539102  

Számlaszám:                         SK05 0200 0000 0013 3636 5753

A SzK Belügyminisztériumában bejegyezve 1999. 05. 14-én a következő kóddal: VVS/1-900/90-15287 "Rovás" néven, mint egyesület

_________________________________________________________________

Elnöke: Mgr.art. Szabó Ottó festőművész, az eNRA (Nemzetközi Rovás Alkotóközösség) művészeti vezetője, a FiguratiF Galéria vezetője

Alelnöke: Mgr. Gergely Papp Adrianna (Kassa-megyei képviselő, Debrőd polgármestere

Gazdasági vezetője: JUDr. Marián Vojčík

A Rovás Akadémia igazgatója: Mgr. Kovács Ágnes, az eNRA kurátora, a RovArt főszerkesztője

A Rovás Akadémia az Egyesület szellemiségéért felel, összes rendezvényét, képzését egész kulturális, művészeti és edukációs tevékenységét koordinálja.

A Rovás tevékenységét tekintve a következő pillérekre épült:

Az ArtResidence program

különböző művészeknek kínál akár hosszabb időtartamra alkotói szabadságot „nyitott műhelyek“ formájában. A meghívott alkotók számára a program kiállítási lehetőséget, műtermeket és műhelyeket, szállást, étkezést, szórakozást biztosít, a nyitott műhely pedig azt jelenti, hogy bekapcsolódnak az Esti Iskola tehetséggondozó programjába valamint a szervezet életébe. Ezen program keretében működik a Rovás ArtCamp Kassán, Debrődön és Hidvégardóban (itt 2024-től) – amelynek átfedései vannak a többi programmal is. A Rovás ArtCamp a jövőben Bódvavendégiben is beindul, e célra jött létre az ArtColony egyesület.

A Rovás művésztelepeken, háromféle státuszban vehet részt egy-egy művész:

1. meghívott státusz: az Egyesület biztosítja az összes költségét
2. reciprok státusz: oda-vissza alapon, együttműködő szervezetek között
3. jelentkezői státusz: a művész saját pályázatból vagy egyénileg biztosítja a költségeit

A Rovás 2023-ban több helyszínen fejtett ki tevékenységet. Ezek:

• november végéig a Löffler ArtCamp, Kmeť utca 34. – itt voltak az egyesület műterem-apartmanjai, az Esti Iskola műhelyei, oktatótermei, stúdiói és klubkávézója. Mivel Kassa-Óváros Önkormányzatával az együttműködést megszakítottuk (a szlovákiai kormányválság, a kialakult rezsi áremelés és az általános gazdasági hanyatlás miatt), az egyesületünk új utakat keresve eljutott Bódvavendégibe és Hidvégardóba, ahol a debrődi mellett további alkotótáborok szervezésébe kezdünk.
• a MaJel Rovás Központ (Erzsébet utca 42.): itt található az Egyesület multifunkcionális galériája, a B!stRovás néven immár közismert művészétterem és kávéház, műtermek és apartmanok
• Debrődön működik a Rovás Művésztelepe (045 01 Debraď 147) a helyi önkormányzattal együttműködve, alkotótáborok szervezése céljából

A Present program

fókuszában az egyesület FiguratiF képtárában megvalósuló kiállítói tevékenység áll, ahol a kortárs képzőművészeti kiállításokon kívül szalonok, művészeti és művelődési előadások, valamint szemináriumok is megvalósulásra kerültek.

Kiállítások szervezése:

Mi intézzük és kivitelezzük az általunk meghívott művészek meghívóit, a plakátokat, mi szerkesztjük és küldjük szét a sajtóhírt, szervezzük a propagációt az interneten, iskolákban és intézményekben, a képek ideszállítása és visszaszállítása viszont az ő dolguk; de: biztosítjuk a kiállítás felrakását, a szakmai megnyitót, a megnyitó szövegének és fotóanyagának közzétételét, a megvendégelést, a kiállítás őrzését, nyitva tartását, leszedését..., továbbá ingyenes szállást és étkezést a kiállítónak és egy vendégének.

Kiállítások szervezése (ha kiállításra jelentkezik valaki) 

- meg kell pályáznia a kiállítást

- sikeres pályázata jelentheti azt, hogy a kiállítás költségeinek bizonyos tételeit egyesületünk felvállalja

- sikeres pályázata jelentheti azt is, hogy meghívjuk

- közös megegyezés (együttműködés v reciprocitás).

A Világablak program

célja a kortárs művészet bemutatása, a Rovás Akadémia tevékenységének publikálása a Rovás háromnyelvű internetes folyóirata, a RovArt által: www.rovart.art  – ISSN 1337-7167 


A Tudomány órája 

program a Szlovák Tudományos Akadémiával és a Magyar Tudományos Akadémiával közös szervezésben valósul meg, célja a tudományos világ különböző, kevésbé ismert szakterületeit képviselő magyar kutatók bemutatása, világképük, értékrendjük dialektikus konfrontációja.

Az Esti Iskola program

tehetséggondozással és továbbképzéssel foglalkozik, festészeti, grafikai, szobrászati, intermediális és számítógépes képzésekkel, többnapos alkotótáborokkal és szimpóziumokkal. Célközönségét középiskolás és egyetemista fiatalok jelentik. A program keretén belül került kidolgozásra egy művészeti általános iskoláról szóló projekt.

eNRA  a Nemzetközi Rovás Alkotóközösség (tagjai nem feltétlenül tagjai a Rovás Egyesületnek), a szabad művészetet és a független kreativitást preferálja, amelyet nem befolyásolhatnak az éppen divatos trendek vagy a szaktudás hiánya. Tagjai olyan képzőművészek, akik az ihletettség és az elhivatottság mellett a magas szakmai tudás elengedhetetlen fontosságát vallják, akik a konceptuális és intermediális tendenciákat egy útnak ismerik el a sok közül, de ezek akademizálását és abszolút értékként való feltüntetését nem látják indokoltnak. A Rovás Polgári Társulás képzőművészeti szekciójába építészek, szobrászok, grafikusok, festőművészek, iparművészek, kézművesek és teoretikusok tartoznak, magyarok, szlovákok, lengyelek, ukránok, erdélyi, kárpátaljai, felvidéki magyarok és más nemzetiségek vegyesen.

A Művészet-logisztikai program 

lényegében művészeti menedzsmenttel foglalkozik: eljuttatja a megfelelő művészt és a megfelelő műalkotást a megfelelő időben a megfelelő helyre, megfelelő feltételek mellett. A program valójában a szellemi és materiális értékek optimális összehangolását tűzte ki célul, megfelelő koordinációja mellett a szükséges eszközök bebiztosítását, a rendelkezésre álló intellektuális tőke optimális befektetését, felhasználását és kamatoztatását tartja fontosnak.

RovasVoyage

exkurziókra és kirándulásokra szakosodó program, az Egyesület utazási programja, amelynek keretében Európa legnagyszerűbb helyeire szervezünk utazásokat

Végül álljék itt a jelmondatunk, amely 30 éven át igazodási szabályként kísér bennünket:

Mi soha sem valami ellen harcolunk, hanem mindig valamiért!

Szabó Ottó, a Rovás elnöke