A Színház rovatunk elsősorban kortárs színházzal foglalkozik.
Thália Táncestek
Büchner Woyzeck című drámájának szabad adaptációja. „Mi marad a Woyzeckből? Semmi – semmi, kivéve Büchner művének rejtélyét, amelyet Nagy csodálatos módon megőriz: a látomás, a gyötrelem, a gyilkosság. A természet alantas parancsai, amelyek az embert egy fájdalmas bábuvá alacsonyítják le. A balsors atavizmusa. A végzetszerű szakadék.”
Kálmán Imre – Julius Brammer – Alfred Grünwald: A Montmartre-i ibolya
Thália Színház, Kassa
Egy szende leányzó, egy szívtipró bestia, három ágrólszakadt művész – ez a kvintett képezi Kálmán Imre A Montmartre-i ibolya című operettjének alapját. A palettát kiegészíti még egy csalafinta végrehajtó, egy undok mostohaanya, egy fukar mecénás, egy fölényes színházigazgató és egy hiszékeny hadügyminiszter.
A Komáromi Jókai Színház internetes műsora
Pataki Éva Edith és Marlene című zenés játékát Méhes László állítja színpadra a Komáromi Jókai Színházban. Az ötvenkilencedik Lábjegyzetben a két főszereplő – Holocsy Krisztina (Edith Piaf) és Holocsy Katalin (Marlene Dietrich) nyilatkoznak figuráikról, illetve maga a rendező mesél átfogóan a készülő produkcióról.
Telihold. A változás játéka
A Pokerface Produkció előadása
Telihold. A változás játéka. A hold női princípium: visszatükrözi a napot, a folytonos megújulás és belső tudás szimbóluma. Ez az előadás pedig szertartás – a folytonos megújulást és belső tudást odaajándékozza a nézőknek. Holdsugárba állítja a nőt, a nőiséget. Ettől lesz az egész olyan titokzatos, megfejthetetlen és semmi máshoz nem fogható élmény.
Mika Myllyaho: Káosz
Thália Színház, Kassa
A Thália Színház új darabja, a kortárs finn szerző, Mika Myllyaho Káosz című kompozíciója nagyon találó címet visel. Három nő sorsa fonódik itt egybe, mindhármuknak megvan a maga krízise, kilábalási stratégiája, konfliktusai, váratlan reagálásai.
Thália Táncestek
Egyszerre komoly és kicsinyes, megmutatja a harcoló felek közötti hatalmi viszonyok egyenlőtlenségét, ugyanakkor a kijátszhatóság lehetőségeit is. De hol ér véget a harc és hol kezdődik a játék? Mindeközben megőrizhető-e valamiféle tudatosság, vagy mindannyian a gépezet gombnyomásra illeszkedő alkatrészei lennénk?