"Méltóságától megrablott Nihil, / jogfosztott, csupasz lény vagyok: halott."Mécs László a Katakombák magyarja című, bujdosása idején, 1948-ban született versében mintha a pokol legmélyebb bugyrából szólna hozzánk. Nem tudta, nem tudhatta: ekkor még a szakadék szélén sem állt. Az ide vezető út egy-egy ügynökjelentéssel volt
kikövezve. 

A folyamatos menekülésre kényszerítő, rémálmaiban újra és újra megjelenő eljövendő »vég« 1953. augusztus 22-ei letartóztatásakor, kihallgatásaikor, majd elítélésekor vált igazzá. S ha azt hitte, börtönből szabadulásával a figyelő tekinteteknek is búcsút vehet: tévedett. Utolsó útjáról, temetéséről is szólt ügynökjelentés.

Czapáry-Martincsevics András könyvéből nyomon követhető az, hogyan hálózták be az állambiztonsági szervek ügynökei polipként a magyar társadalmat. Miért számított a pártállami rendszerre veszélyes »klerikális reakciós elemnek« Mécs László, »Isten szavának trombitája, s mint költő, élő lelkiismeret.« Azért, amit Szent János apostol első levele így határoz meg:

"Az Isten szeretet, és aki kitart a szeretetben, az az Istenben marad, s az Isten is benne marad.« (1Jn 4,16)”

(Részlet Balogh P. Piusz O. Praem. gödöllői apát ajánlásából.)

A 277 oldalas mű összesen 57, vizsgálati, objektum és ügynöki munkadosszié ismertetésével mutatja be a szerzetes-költő megfigyelését. A tények befogadását és a
tájékozódást 609 lábjegyzet, 50 melléklet és névmutató segíti.

A könyvbemutatót Mihályi Molnár László költő vezette, amelyről hangfelvétel készült. A hanganyagot a hivatkozásra kattintva hallgathatják meg:

Czapáry-Martincsevics András: Katakombák magyarja. Mécs László megfigyelési dokumentumai (1945–1978)