Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet,

elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat...

Drága Barátom!

Nem találom a szavakat...

Mindig annyira örültem a találkozásnak, amikor a nyári alkotótáboraink előtt számoltam a napokat... Aztán, amikor összeölelkeztünk, amikor kezet szorítottunk, amikor megszólaltál: rég láttalak, mi újság veletek?...

Gyuri, velünk minden rendben, de veled?

Gyuri, veled vajon most mi van? Mi lehet, az Örökkévalóságban? Az Örök Világosságban?

Mindig a fény-árnyék játékát figyelted, képeid fényhatását mindannyian irigyeltük tőled. A színeidet, a kontrasztjaidat, az ötleteidet…

A fényt most megtaláltad. A tiszta színeket, az árnyékok és keverés nélküli tiszta szépet, a feltétlen jót, és az abszolút igazságot.

Úgy élsz, ahogy mások szívében élsz – mondta Konfucius: nem tudom elképzelni, hogy valaki haragudna rád, ahogyan azt sem, hogy csak neheztelne… Nem lehetett téged nem szeretni.

A covid-mizéria miatt tavaly nem találkoztunk – és most már nem is fogunk. Elszorult a szívem, könnyeimmel küszködök...

- Apa, mi van veled?!

- Gyuri bácsi elment…

- Elment? Hogyhogy elment?

Nehéz ilyenkor az élet értelméről beszélni, meg, hogy milyen szép ez a világ. Meg, hogy igazságos és jó jónak lenni… Nehéz arról beszélni, hogy ez az egész egy olyan kártyajáték, amelynél a halál is benne van a pakliban.

Nehéz…

Hogy az élet örök és nem hal meg, aki levetkőzi ezt a földi testet.

A képeidben élsz tovább, barátom, nagyszerű festményeidben, a szívünkben, emlékeinkben, gyermekeidben, unokáidban…

- Tudod, kislányom, elment, de mégsem ment el.

Olyan sok közös emlékünk van, Istennek hála, hogy nyugodt szívvel mondhatom:

- Barátom, sohasem feledünk!

Szabó Ottó

 

Ezzel a pár sorral búcsúzom tőle:

A csend beszél tovább, helyettem ő mondja el,

a csend beszél tovább, helyettem ő énekel.

Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet,

elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat...

A csend beszél tovább, helyettem ő mondja el,

a csend beszél tovább, helyettem ő énekel.

Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet,

elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat...

Akkor is hallod a hangomat, hogyha fáj, hogyha nem szabad,

mindig itt vagy, és ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet...

Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet,

elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat...