Azt saját tapasztalatomból mondhatom, hogy 2021-hez képest jócskán megsokasodott a szervezetten barangolók száma: ők buszokon vagy autókon együtt haladnak a megadott útvonalon, s minden helyszínen színvonalas szlovák nyelvű művészettörténeti előadást hallhatnak az adott templom építészettörténetéről és ikonográfiájáról, a feltárás történetéről, esélyeiről…
Ezen az augusztusi hétvégén sokadik alkalommal indulnak útnak a gömöri gótikus templomok rajongói: a Gecelfalván megpillantott, az idős templomőr bácsi által vezetett statisztika szerint 5-6 országból érkeznek, bár a többség persze szlovák és magyar, illetve felvidéki magyar, erdélyi magyar és kárpátaljai magyar…
Azt saját tapasztalatomból mondhatom, hogy 2021-hez képest jócskán megsokasodott a szervezetten barangolók száma: ők buszokon vagy autókon együtt haladnak a megadott útvonalon, s minden helyszínen színvonalas szlovák nyelvű művészettörténeti előadást hallhatnak az adott templom építészettörténetéről és ikonográfiájáról, a feltárás történetéről, esélyeiről… Hárskúton az előző alkalommal kisebb csapatban álldogáltunk, most azonban nem lehetett beférni a szentélybe.
A gótikus út szervezői egy polgári társulás tagjai és önkéntesek. És éppen ez adja az egésznek a különleges hangulatát: a résztvevő szervezők olyan lelkesek, kedvesek, amit nem lehet fizetésért megvenni. Főként persze fiatalok, de korántsem csak ők. Vannak köztük szakemberek is, pl. a dobsinai templomban vezető, a Nagyszombaton művészettörténet szakos vágsellyei Dávid: tőle érdemes kérdezősködni is, mert alaposan utánanézett az olyan érdekes adatoknak, mint hogy hogyan kerülhetett Bingeni Szent Hildegárd a dobsinai templom diadalívének belső, szentély felőli oldalára?
Vannak azután egyszerűen lelkes segítők: ők becsülettel elolvasták, ami vonatkozást csak tudtak, s ha kérdésünk van, próbálnak segítséget szerezni: pl., hogy hova tűntek Henckó faláról a gránátalmák, van-e még a vakolat alatt bujkáló további freskó (szinte mindenütt van), hányan tartoznak templomok jelenlegi református (pl. Pelsőc, Zsíp), evangélikus (pl. Gecelfalva, Ochtina, Dobsina) és katolikus (pl. Krasznahorka, Rozsnyó, Hárskút) közösségéhez…, kik támogatják a feltárásokat, mi lesz a következő lépés…
De leginkább a helyiek lelkesek: hívtak vissza, jöjjünk máskor is…. Még a rozsnyói cukrászdában is. Különösen a pelsőci templomban volt magával ragadó a helyi vezető fiatal hölgy természetes és otthonos felkészültsége: nemcsak a „mi templomunk” restaurálásáról volt naprakész, de a helyi református közösség tagjaként a gyülekezetnek a felújítással kapcsolatos egyre elfogadóbb hangulatáról is mesélt, a további reményekről, a falkutatás esélyeiről.
Imponáló volt, hogy legtöbb vezető magyar, szlovák és angol nyelven is tudott mesélni, s ha mégsem, mint Ochtinán, azonnal betett egy magyar nyelvű összefoglalót a magnóba… vagy adott egy magyar nyelvű leírást Gecelfalván. A legtöbb helyszínen volt magyar és szlovák tájékoztató összefoglaló, Gótikus út térkép magyarul is.
A szervezettség és gondosság minden ponton működött: a templomnézések közben egy-egy keresztelő is történt, de mindig ügyesen megszervezve, hogy a látogatók ezt ne zavarják meg. A távolságok jól kimérve, az időt ügyesen tartották, s mindig volt utántöltés a kétnyelvű szórólapokból. A program is bölcsen épült fel: kis területet ölelt fel és változatos volt, különösen a romjaiban is impozáns Etelka hámor volt felderítő élmény a sok templombelső közt és a végső állomás, Dobsina temploma előtt a reneszánsz ruhás, hangulatos hagyományőrző csapat produkciója…
Arra gondoltam, hogy talán nem is tudják a szervezők, milyen nagy horderejű dolgot hoznak létre: nemcsak egy közösséget, aminek célja van és lépésről lépésre halad, egyre jelentősebb eredményeket elérve, hanem a kultúra, az értékek megismerésén keresztül egy esetleges utat egymás felé, akik e hagyomány örökösei vagyunk. És mindez olyan örömöt, nyitottságot és elfogadást sugároz, ami valóban hitelesítő jegye ennek az útnak.
Tornay Krisztina
https://gotickacesta.sk/
