Művészettörténészek számára nagyon jól ismert, a közvélemény számára ismeretlen. A Femme nue couchée című festmény a 2. világháború végén tűnt el nyomtalanul. Csak hatvan év elmúltával került vissza jogi tulajdonosaihoz. A történetét olvasva detektívregényben érezhetjük magunkat.

 

 A festmény a háború előtt a híres műgyűjtő, Hatvany Ferenc báró, az egyik leghíresebb magyar zsidó család leszármazottjának tulajdonába tartozott. A XIX. században a Hatvany család cukorfőzdék üzemeltetésével hirtelen meggazdagodott, ennek köszönhetően Ferenc József császártól főnemesi rangot kapott. A XIX. század végétől a XX. század elejéig a család egyes tagjai jelentős szerepet játszottak a magyar kulturális életben.

 

Az 1881-ben született Hatvany Ferenc tehetséges festő volt, a párizsi Julien egyetemen szerzett diplomát. Jobban érdekelte őt a művészet, mint a cukor vagy a pénz. 1908-tól bővítette gyűjteményét, mely 2500 művet, ebből 800 festményt tartalmazott. Gyűjteményében fellelhetőek voltak Tintoretto, Tiziano és El Greco művei, kiemelkedő magyar alkotások, továbbá perzsa szőnyegek a 16. századból, gobelinek, értékes ékszerek, de az igazi szenvedélyét a XIX. századi francia festészet jelentette. Fényűző villáját a budai hegyen, a Hunyadi János út 26. szám alatt Ingres, Delacroix, Chassériau, Carot, Manet, Monet, Degas, Pissarro, Cézanne és Renoir alkotások díszítették. Courbet számára különleges helyet talált. A művészettörténet egyik leghíresebb festménye Hatvanyé volt: L’Origine du monde – A világ eredete. A női nemi szerv részletes megfestését 1866-ban egy oszmán diplomata, Chalil Bej rendelte meg, akit azonban pusztító játékszenvedélye arra késztette, hogy bocsássa aukcióba gyűjteményét a párizsi Drouot hotelben. A L’Origine du monde azonban nem volt eladó. 44 évre eltűnt, míg 1912-ben madam Viale eladta Courbet egy másik festményét a Bernheim – Jeune galériának. A szerződés egy “tájra, tengerpartra, erődre utal”, melyet a festmény valóban ábrázol, de ez a tájkép csak álca volt a L’Origine du monde eladására. Hatvany mindkét festményt megvette 1913 júniusában. Az álcának használt tájképet (Le lac de Neuchâtel) egy másik híres magyar gyűjtőnek, sógorának Herczog Mór Lipótnak adta el. Ez ma a budapesti Szépművészeti Múzeumban található.

 

Ugyanebben az évben Hatvany egy újabb erotikus Courbet művet szerzett meg egy berlini műkereskedőtől, Paul Cassiertől. A Femme nue couchée – Meztelen nő fekve – a XIX. század 80- as éveiből származó aktsorozat, a maga idejében ellentmondásosnak, sőt botrányosnak tekintett egyik festményét, amely ennek ellenére segített az akkori mesterségességnek és akadémizmusnak természetesebbé válni. A kép valamikor Wagram hercegé volt, majd a legendás magyar gyűjtő, Nemes Marcell jutott hozzá.

 

Hatvany gyűjteményében több Courbet festmény is helyet talált: a Birkózók (jelenleg a budapesti Szépművészeti Múzeumban található), A fürdőző nők, Julies Bordet portréja, A hullám. Kétségtelen, hogy Hatvany volt az egyik legjelentősebb Courbet-gyűjtő a világon.

 

A forradalmi kormány által 1919-ben elkobzott Hatvany-kincsek újra visszatértek jogos tulajdonosukhoz, Hatvany Ferenchez. A kultúrával színig megtömött villa a két háború közti időszakban szakértők, művészek és jeles vendégek centruma volt. Thomas Mann is megfordult itt. A Meztelen nő fekve az egyik nagy szalon falát díszítette, A világ eredete a báró magánfürdőjében kapott helyet. Pár festményét kiállította 1940-ben Budapesten Almásy–Teleki Éva Művészeti Intézetében, köztük a Femme nue couchée-t is. Hosszú évekig ez volt az utolsó nyilvános kiállítás, ahol a művek megjelentek. Magyarország belépése a háborúba mindent megváltoztatott, Hatvany 350 főbb művét két nem zsidó alkalmazottjára íratta és három budapesti trezorba rejtette. A terjedelmes méretű Birkózók című festmény a villában maradt, mivel egy budapesti széf sem volt elég nagy ahhoz, hogy beleférjen a festmény. Két év múlva a villát SS tisztek foglalták el. 1944-45 telén százezer budapesti zsidót deportáltak Auschwitzba a többieket a nyilasok gyilkolták le. Hatvany a holokauszt végét egy menedékben várta ki. A képek a trezorokból eltűntek, a villát először az SS, majd a nyilasok rabolták ki, ezután egy bombarobbanás tette tönkre.

 

A művek sorsa rejtély maradt a hidegháború végéig. Csak a Peresztrojka időszakában derült ki, hogy néhány kincset a nizsnij novgorodi múzeum őriz. A festményeket állítólag a Vörös Hadsereg egy Reinberg nevezetű faluban találta meg, onnan vitte Oroszországba.

 

Budapest elfoglalása után a banki trezorokat mind kiürítették, a művek állítólag magánkézbe kerültek. Genthon István művészettörténész szerint a vár környékén egy szovjet háborús jármű suhant el a keretéből kivágott Femme nue couchée-val. Egy másik forrás alapján L’Origine du monde egy szovjet nyitott autóból integetett. Hatvany és más tisztviselők a szovjet katonai közigazgatástól próbálták visszaszerezni az ellopott műveket. Sikertelenül.

 

1946-ban Hatvanyt megszólította egy valószínűleg magyar származású szovjet tiszt és felajánlotta neki a művek kiadását, persze elfogadható jutalomért. Így Hatvany megvásárolt 10 vászonképet, melyeket a szovjet szakasz „kiszabadított” a banktrezorokból, köztük Courbet műveit: L’Origine du monde-t és Jules Bordet portréját, Ingres Kis fürdőzőjét és nem utolsó sorban Delacroix, Daumier, Manet műveit. 

 

Egy évvel később Hatvany elhagyta az országot. Hivatalos engedéllyel egy festményt is kivihetett a gyűjteményéből, melyet a kulturális szemek értéktelennek tartottak. Érthetően ez a mű a L’Origine du monde volt. A többi megmentett művet a kiutazása után vitték ki.

 

Az utolsó éveit Párizsban és Svájcban töltötte, és hogy a családját képes legyen bebiztosítani, eladta megmaradt műveit. Courbet Jules Bordet portréja és Ingres Kis fürdőzője a New Yorki Knoedler Galleries-be kerültek. A portré napjainkban a stockholmi Nemzeti Múzeumban található. Ingres művét Laughlin Phillips vette meg és most az egyik legjelentősebb kiállított mű washingtoni múzeumában. L’Origine du monde-t 1955-ben 1,5 millió frankért árverezték el. Az új tulajdonosa a híres pszichoanalitikus Jacques Lacan lett. Napjainkban a Musée d’Orsay-ben található.

 

Hatvany villájának falai a továbbiakban üresen álltak. Haláláig próbált rátalálni elveszett értékeire, de csak az egész gyűjtemény 5 százalékát sikerült felderítenie. Ezért gyakran látogatta a Louvret és csodálta a képekkel teli helyiségeket. 1958-ban hunyt el. /Folytatjuk/