Január 7-én vettek örök búcsút Arpád Račko kassai szobrásztól és festőtől, aki öt nappal korábban hunyt el. Júliusban lett volna 85 éves.
A szolnoki születésű művész (1930. július 17.) Kassán érettségizett. A prágai Képzőművészeti Akadémián szerzett diplomát 1956-ban ls Jan Lauda professzornál dolgozott még egy évig. Majd Kassán telepedett le. 1959-ben Csehszlovákia Kommunista Pártja tagja lett, amivel szakmai karrierjét biztosította. Josef Václav Myslbek és Jan Štursa gyakorolt rá nagy hatást. A kassai művészek közül Bukovinszky Gyula, Máthé János és Feld Lajos volt mestere. A Szlovákiai Képzőművészek Szövetségének és a Csehszlovákiai Képzőművészek Központi Bizottságának tagja (1978) lett.
Ő is olyan alkotó volt, aki tehetségét a mindenkori ideológiai és esztétikai kívánalmaknak rendelte alá. Egy 1980-ban megjelent lexikon szerint, szobrai a szocialista embertípus környezetét egészítették ki.
Megfestette a partizán Ľudovít Kukorelly arcmását (1958), majd Leninét (1974), Klimkovics Ferencét, meg saját önarcképét. 1970 után a fém lehetőségeivel birkózott (Forrás /1973/, Meteor /1972/, Örök ferrum /1973/).
Amikor a 70-es évek derekán fölkerestem átriumos, medencével ellátott házában, közölte, nem tud már jól magyarul, mert Kassán nincs kivel ezen a nyelven beszélnie, miközben barátai Árpinak becézték. Az elvtársakkal aligha lehetett. Többet nem kerestem föl.
1968-ban elkészítette a kassai áldozatok emléktábláját, melyet később eltávolítottak. A fehér márványtábla 1989 után került vissza. A másolatot 1990. augusztus 21-én leplezték le, ám két hét múlva - egyesek állítása szerint – Peter Kalmus tüntette el, hogy az övé kerüljön a helyére. Az sem volt hosszú életű, mert ismét új került a helyére.
„A fasizmus áldozatainak” emléktáblája (1970) azt hazudja, hogy a Fő utca fáira annak ellenzőit akasztották föl. Például az egyik cigány zenész mennyiben volt Mussolini ellenzője, vagy éppen náciellenes. Egyik felüket partizántevékenységgel vádolták, a többiek katonaszökevények voltak, akiknek elegük volt a háborús vérengzésből.
Virtuális sétánk alkotásai nyomában, részben kirajzolódnak a mindenkori hatalmi elvárások. Ľudovit Kukorelly partizánvezér mellszobra (1958), a kommunista Janko Báčik budapesti egyetemista emléktáblája, Pavol Rokiczky görög katolikus püspöki helynök emléktáblája (1968), Karol Murgaš emléktáblája (1970), a premontrei szerzetes Hegedűs Anzelm nevet használta, majd miután kiugrott a rendből Karol Murgaš lett és a Matica slovenská kassai fiókjának elnöke. 1980-ban érdemes, majd 1988-ban nemzeti művész lett. A rendszerváltás után a kommunizmus áldozatainak emlékművét készítette el. 1997-ben leplezték le Štefan Moyzes besztercebányai püspök mellszobrát a róla elnevezett úton, aki Kassán sohasem működött, nem is járt itt. Pavel Jozef Šafárik mellszobra is az ő munkája. A színháztól északra található szökőkutat az állatöv jegyeivel látta el (1998). A „korral haladt” mindenkor, eleget tett egymásnak elelntmondó elvárásoknak.
Leghíresebb szobra a kassai Nemzetközi Békemaraton szimbólumát 1960-ban lepleztek le az egykori Báthori István téren. Modellje Viktor Porada (1942-) 17 éves kisportolt diák lett. Később Szlovákia Rendőrakadémiájának (Akadémia policajného zboru) alapító rektora lett. Leghírhedtebb szobra viszont Leninről készült. Az 5 m magas bronzszobor a Fehér Háznak becézett kommunista pártház előtt állt 1987. november 4-e óta. Azóta száműzték a Kelet-szlovákiai Múzeum saccai raktárába.
Az Angyal-szobor (2002) a város címerfejlődését mutatja be. Ezt Račko egyfajta vezekléseként értelmezem. A vele készült beszélgetések ehhez nem szolgának semmilyen támponttal. Jó lett volna erről elbeszélgetni. Nagy Lajos elsőként Európában állította ki a díszes okiratot Diósgyőrött 1369-ben.
Az egykori vármegyeházán, melyben a Kelet-szlovákiai Képtár működik, alá lehetett írni a részvétnyilatkozatot.
Balassa Zoltán