Nymindegab

Első dániai szállásunk egy Nymindegab nevű kis település mellett volt, egy kempingben. Mivel már este tíz óra is elmúlt, senkit sem találtunk a recepción, a szobakulcsokat viszont az ajtókban hagyták. Első élményünk a hihetetlenül puha gyep volt, amely megőrizte a lábnyomainkat. A gyep telítve volt üde zöld mohával (amit mifelénk általában kiirtanak a fűszálak közül), ezért volt annyira puha, süppedős.

Másnap reggel sem találkoztunk az illetékessel, akinek ki tudtuk volna fizetni a szállásköltséget. Az ajtón lévő telefonszámot hívtuk, és megegyeztünk az álmos hangú recepcióssal, hogy elugrunk Nymindegabba, ahol megkávézunk és megreggelizünk, addig ő is összeszedheti magát. Ez így is volt.

A település közvetlenül az Északi-tenger partján fekszik, Dánia nyugati oldalán. Miután elköltöttük kiadós reggelinket (amely csak pár euróval volt drágább, mint a MackDonaldsos menü, ráadásul svédasztalos „ehetsz-amennyi-belédfér“ jellegű volt, bóklásztunk egy kicsit az extra finom homokkal borított tengerparton, szedegettük a csudaszép, sárga, vörös és zöld köveket. 

Útban Aarhus felé – aztán később mindenhol – azt állapítottuk meg, hogy az utak mentén hiányoznak a billboardok. Itt nem reklámoznak ilyen módon semmit, a politikusok sem törekednek választások idején ilyenfajta magamutogatásra. A billboardok nélkül viszont élvezhető a természet, s hogy vezetés közben is gyönyörködhessünk benne, csak 80-nal haladhattunk. Az úttestre felfestett, sávelválasztó vonalak redőzöttek voltak, hogy a bámészkodó sofőrök idejében észrevegyék, ha áttértek az ellensávba. Az igazán szép helyeken arra is ügyeltek, hogy a villanyvezetékeket a föld alá rejtsék, hogy a természet szépségét az se zavarja. S még valami: utunk során egyetlen közlekedési rendőrrel sem találkoztunk, pedig számtalan alkalmuk lenne a dűnék mögött lesben állva mérni a sebességet. Talán azért nincsenek, mert mindenki betartotta – kivéve minket. 

Rabul ejtettek bennünket a színes, csinos kis házak, amelyek a homokdűnék szélárnyékában bújtak meg, nem hivalkodnak, tipikusan dán sajátosságúak: vörös téglaborítás vagy kékre, okkerre, vörösre festett, sötétszürke fedelű, kötelezően fehér ablakkeretű házak. Alig akadt köztük emeletes. Sok zsúpfedeles családi házat is láttunk. Szinte minden majornál lovak legelésztek, és mindenütt ott lobogott a dán zászló, amelynek nagyon dekoratív hatása volt. 

Kovács Ágnes

Fotó: Szilvássy Péter, Kovács Oszkár

Még több kép Nymindegabról itt: https://www.rovart.com/hu/nymindegabi-idill_3458

Kapcsolódó cikkek:

https://www.rovart.com/hu/a-rovasvoyage-daniaban-1-resz_3443

https://www.rovart.com/hu/a-rovasvoyage-daniaban-2-resz_3450