a Rovás művészeti, kulturális
és művelődési lapja

 
 

 

Dánia felé...

Ismét útra kelt a RovásVoyage csapata, hogy már hagyományosan, kihasználva a húsvéti ünnepkört, szétnézzünk Európa valamelyik országában. Dániára esett a választás, mert a szervezetünk egyik tagjának a fia, Olivér, Aarhus városában tanul. Tízen úgy gondoltuk, visszakísérjük őt a kollégiumba. 

Krakkóban

Utunk Lengyelországon keresztül vezetett. Útban Krakkó felé csodaszép modern templomokat láttunk, amelyek a történelmi régmúlt építészeti stílusjegyeiből táplálkozva modernségükben is középkori jellegűeknek hatottak. Azt láttuk, hogy Lengyelországnak az általunk látott déli része rendezett, amely különösen feltűnt Szlovákia elhanyagolt helyeinek ismeretében. 

Napos, de szeles időjárás fogadott bennünket a krakkói Wawel tövében. A Wawel-domb a Visztula bal partján található, amelyen a királyi palota, bástyák és a katedrális foglal helyet. A lengyel királyok és több híres lengyel temetkezési helye. 

Az épületek, építmények többsége a középkorban, illetve a reneszánsz korban épült. A középkorban a Wawelből irányították a lengyel államot. A Lengyel–litván unió megalakítása után a Wawel lett Európa egyik legnagyobb államalakulatának a központja. Ezt a státuszát csak a 17. században veszítette el, amikor Lengyelország fővárosává Varsó vált. Lengyelország feldarabolása után a Wawel az elveszett lengyel állam szimbólumává vált, demonstrációk, politikai akciók és találkozók állandó helyszíne lett.

1795-ben, Lengyelország harmadik felosztásakor a Wawel osztrák fennhatóság alá került. Az osztrák hadsereg a Wawelt laktanyává alakította át, ami egy sor átépítéssel és pusztítással járt: befalazták az árkádokat, a vár belső tereit átalakították, az épületek egy részét lebontották. 1905-ben Ferenc József császár engedélyt adott arra, hogy az osztrák katonaság elhagyja a Wawelt. Ezután megindultak a helyreállítási munkák. Az újjáépítési munkák költségeit részben közadakozásból fedezték. Az adakozók nevét a várba vezető északi kapu melletti falba épített téglákon örökítették meg.

A második világháború alatt sok értékes műtárgyat elszállítottak, melyek máig nem tértek vissza Lengyelországba. 1978-ban a Wawel a krakkói óvárossal és a Kazimerz városrész műemlékeivel felkerült az UNESCO világörökség listájára. 

A Wawel-domb tetején áll a waweli székesegyház (Szent Szaniszló és Szent Vencel-székesegyház), amely legnagyobb sajnálatunkra szintén zárva volt. A főhajóját több kis kápolna veszi körül, amelyek már kupolás tetejűek. Olyan így a székesegyház látványa, mint egy montázsolt fotó, amelyre az összes nevezetességet rákomponálták. Ebben a templomban koronázták a lengyel királyokat és itt van végső nyughelyük is. A katedrálist Szent Szaniszlónak,  a lengyelek legfontosabb nemzeti szentjének szentelték, aki a templomban nyugszik. Ide temetkezett I. Ulászlótól Erős Ágostig  19 lengyel király, de a mai napig ide temetik a krakkói püspököket is. Az 1900-as években a katedrális két újabb síremlékkel gazdagodott: Hedvig lengyel királynő síremlékével 1902-ben és I. Ulászló magyar király (III. Ulászló lengyel király) jelképes síremlékével 1906-ban (sajnos, ez utóbbiakat nem láthattuk, mivel a katedrális zöld csütörtökön, számunkra érthetetlen okból zárva volt). Itt nyugszik immár a tragikusan elhunyt lengyel államfő, Lech Kaczyński és felesége is. 

A Pod Wawelem étteremben megkóstoltuk a zsurek nevű levest, amely répából készül, tipikusan lengyel – és nagyon finom.

Kovács Ágnes

Fotó: Kovács Oszkár, Szilvássy Péter

Még több képért kattintson ide: https://www.rovart.com/hu/krakkoi-idill_3444