- Részletek
- Szabó Ottó
- 0
Az Én és a Transzcendencia viszonya, az Én és a Közösség viszonya foglalkoztat, a társadalom hozzáállása az értékekhez, a szubjeketív és az objektív nézőpontok... Az, hogy miként állok a világhoz én, a festő, a tanár, én az apa, én a felelős, én a felelőtlen, az erkölcseten, én az erkölcsös, a becsületes, a lavírozó, az igazságos, az igazságtalan, én, a hős, a gyáva, a rejtőzködő, a pellengérre állított..., - és hogy miként áll a világ hozzám. Hogyan viszonyulok a nőhöz, a szerelemhez, az áldozathozatalhoz, a bennem megfogalmazódott igazság kimondásához... Mit jelent számomra a barátság, hogy viselem az árulást, a csalást, a hazugságot, a kétszínűséget, hogyan reagálom le mindezeket... Nem objektív kérdésekre keresek általános érvényű válaszokat, hanem szubjektív útkeresés az én átkom. Nincsenek képletek, nincsenek szabályok sem törvényszerűségek, más emberek útja lehet ugyan példaértékű, de az én világomban nem feltétlenül érvényes... Az egyéni reakciók ugyanazokra a hatásokra másfélék, az én világom és a te világod hasonlíthat több vagy kevesebb ponton, de nem azonosak. Lehetnek ellentétei egymásnak, de több vagy kevesebb ponton mégis akár rokonok. Világok találkoznak, ha két ember találkozik.
Sorozatokban gondolkodom, egy-egy megfogalmazódott választ többféle megközelítésben is bemutatok; két állomás közé végtelen számú magyarázat elfér... Olyan ez, mint amikor a tanító felhoz egy példát, majd még egyet, hogy érthetőbb legyen... Aztán még jópár más megoldást is, hogy az igazságot közelebb hozza.
szabad alkotótevékenységgel, szakrális és monumentális festészettel, szobrászattal, interiér és exteriér tervezéssel, klasszikus és számítógépes grafikával, könyvillusztrációkkal, tipográfiával és nyomdai előkészítéssel, művészeti és kulturális szervezőmunkával, valamint tehetséggondozással foglalkozik.
1965. március 29-én született Rozsnyón, jelenleg Bódvavendégiben él családjával.
1983-ban érettségizett Szepsiben. 1988–1994 között a Pozsonyi Képzőművészeti Akadémia Szabad grafika szakán tanult, ahol Magister Artis titulussal végzett.
Több képes riport és interjú is megjelent alkotótevékenységével és személyével kapcsolatban. 1990-től van jelen a hazai képzőművészeti életben – rendszeresen új anyaggal jelentkező, önálló kiállításokkal és csoportos tárlatokkal.
2003-ban, a Budapesti Ünnepi Könyvhétre jelent meg STÁCIÓK című könyve a Méry Ratio gondozásában, amelyhez az előszót a magyar képzőművészeti élet kiemelkedő alakja, Jankovics Marcell írta. A könyv a diósförgepatonyi keresztút nagysikerű képeit dolgozza fel és magyarázza. Könyvillusztrációval is foglalkozik, rajzai és képei gyakran jelennek meg a hazai sajtóban.
2004 őszén a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának (SzMKT) nívódíjában részesült.
2005-ben az egyik iniciátora volt az első felvidéki művészeti portál, a háromnyelvű RovArt létrehozásának és működtetésének, amelynek művészeti vezetője és kiadója.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Törtem a fejem, hogyan mutathatnám be a legtalálóbban Szabó Ottó festőművészt, úgy, hogy az ne tűnjön személyeskedésnek. Nem titok, hogy egy ideje már ismerem őt, sőt, amikor az egyik könyvemet illusztrálta, együtt is dolgoztam vele. Mindig okoz valami meglepetést nekem. Nem volt ez másképp néhány napja sem, amikor telefonon közölte velem, hogy a ma kiállított képeket még átfestette, mert nem igazán volt velük megelégedve.
A szentély és a sekrestye átépítésének a filozófiája
Az oltár, az Úr Asztala, carrarai márványból készült. Egy monolit kőtömb, szabályos kubusz, gyönyörűen erezett, csiszolt felületekkel.