A Beporzók napja a természetvédelmi jeles napok sorába 2018-ban került. A javaslat mögött a rovarvilág és a beporzást végző rovarok világszerte tapasztalt pusztulása, tehát konkrét természetvédelmi probléma és annak orvoslása állt. Emellett a lakossági cselekvésből származó környezeti nevelésnek a lehetősége is megjelenik.

A pusztulás legfőbb okai a nagyüzemi, iparosodott mezőgazdaság (élőhelyek eltűnése, feldarabolódása, vegyszerhasználat) és a klímaváltozás, tehát globális és ipari léptékű változások. Mégis, ilyen körülmények közepette is egyszerű, lakossági módszerekkel a beporzó rovarok védelmében, életlehetőségeinek javításában jelentős lépések tehetők. Nem utolsósorban a sok ember számára kellemetlen rovarok hasznosságát a beporzók példáján keresztül szemléletesen és hatékonyan lehet ismertetni, elfogadottá tenni.

A beporzók napjának szellemisége annyiban különbözik a méhek napjától (április 30.) és a méhek világnapjától (május 20.), hogy a mérsékelt égövben sem csak a háziméhre, a méhalkatúakra koncentrál, hanem minden beporzó szervezetre, elsősorban rovarokra. A világon azonban sok madár és denevér által megporzott virág, illetve növény létezik, őrájuk is kiterjed a figyelem. Ezeknek is szerepe van abban, hogy nálunk trópusi dísznövények, déligyümölcsök, egzotikus fűszerek kaphatók. Általánosságban a termesztett növények kétharmadát, élelmiszereink egyharmadát köszönhetjük nekik. Aki szeretné nyomon követni a témát, az látogasson el a beporzók napja Facebook oldalára:

https://www.facebook.com/beporzoknapja/

Forrás: Wikipédia

 

Mi a továbbiakban mégis csak a méhekkel foglalkozunk. A Rovásban Kassán az elmúlt években több ízben is rendeztünk előadást a méhekről, a méhészetről a pár hónapja elhunyt Kovács Jenő jabloncai méhész jóvoltából. Több írása is megjelent a témában nemcsak a RovArt felületén, de a Ma7 vagy a Vasárnap hetilapok hasábjain is. Feladatának tekintette és nagy lelkesedéssel adta át ismereteit a méhészetről, a 80-as-90-es években pedig a szádalmási alapiskolásoknak méhész szakkört is vezetett.  Sajnálatos tény, hogy méhészeink átlagéletkora 70 év, ami több okra vezethető vissza, de ebbe most ne menjünk bele. Nagy tisztelet illeti a méhészeket, akik szabadidőt és fáradságot nem kímélve folytatják ezt a cseppet sem megbecsült szakmát.

Most Kovács Jenő írásainak átszerkesztett változata következik.

 

A méhek titokzatos világa

Amit idáig ezekről a szorgos rovarokról és a mezőgazdaság poéziséről nem tudtunk, azt ömlesztve kaptuk az előadótól, aki több mint 30 évig foglalkozott a mezőgazdaságnak ezzel a különösen lírai ágazatával. Azt tartják, hogy a méhészet a mezőgazdaság poézise, a méhészek szerint a méhészet poézise pedig a méhanyanevelés.

Ki gondolta volna, hogy a méhészet, mint ősi mesterség, csaknem egyidős az emberiséggel. Ha nem is tudatos termelés révén, de a természetből nyerve mézhez jutott már az ősember is. Ezt bizonyítja a cromagnoni ősember által készített barlangrajz is, ahol egy lány éppen a méhek lakóhelyét fosztja ki. A tudósok szerint több mint 16 000 éves rajzok ezek. De az egyiptomi fáraók 4000 évvel ezelőtti lakomáikról sem hiányozhatott a méz. Ám azt, hogy a méz több mint élelmiszer, tudták a kínai és indiai gyógyítók is már 3500 évvel ezelőtt, mert olyan receptek maradtak ránk, amelyeket a természetgyógyászok még ma is használnak.

Lenyűgöző a röpnyílás előtt szorgoskodó méhek látványa. Minden méhész kedvenc időtöltése és pihenése a tavasszal rohamosan fejlődő méhcsaládok megfigyelése. Teszik a dolgukat a méhek és a méhészek is.

Pedig a méheknek is lenne okuk a zúgolódásra, nem csak a hazai méhészeknek, amiért ilyen áldatlan helyzetben vannak. Ők sokkal régebbi lakói a Földnek, mint az ember. Jól megvoltak az ember nélkül, de még együtt is sokáig meg tudták őrizni függetlenségüket, csak a legutóbbi évtizedekben alakult ki az a függőségi viszony, hogy az ember segítsége nélkül nem tudnak megélni. Mert az ember túlzottan beavatkozott a méhek életébe. Vajon jóvá tehető lesz-e ez az állapot, senki sem tudja megmondani, de érdemes odafigyelni Einstein kijelentésére, aki azt mondta:

„Ha a méhek kipusztulnának, az az emberiség végét is jelentené”.

Nem tudom, van-e még a méhekhez hasonló haszonállat, amely egymástól teljesen eltérő és maradéktalanul hasznosítható terméket produkál. Teszi ezt oly módon, hogy ezen termékek összértéke csak a tizedrésze annak a haszonnak, amelyet a természetben végez ezen termékek gyűjtésével és előállításával.

 

Történelmi kitekintés

Hogy mióta tart az együttélés, nehéz lenne hitelesen megállapítani. Az a barlangrajz, amelyet a cromagnoni ősember készített a Cuevas de la arona barlang falán, ahol egy lány éppen a méhek lakását fosztja ki, tudósok szerint 16 000 éves lehet. Az azonban bizonyított, hogy 4 000 évvel ezelőtt III. Ramszesz fáraó a mézet lakomái részévé tette. Az ember mindig igényelte az édességet. A répa és a nádcukor előállítása előtt azonban a méz volt az egyedüli édesítőszer, amelyet az uralkodók be is hajtottak az alattvalóikon. Európai történelmünkben Mária Terézia királynő 1775-ben törölte el végleg a méztizedet.

A mi vidékünk is jó adottságokkal rendelkezik a méhészet korszerű műveléséhez. Erre nagyon szépen utal báró Ambrózy Béla, A méh című könyvének előszavában:

„Ha a kedvező helyi viszonyok tekintetbevételével valamely nemzet jogosítva érzi magát, hogy e kis rovart teljes odaadással pártolja, szeretettel nevelje, buzgalommal terjessze, úgy ezt hazánk népe tehetné a legtöbb jogosultsággal, mert az elért eredmények után ítélve kimondhatjuk, a Teremtő a méhet Magyarország számára alkotta.”

Báró Ambrózy Béláról tudni kell, hogy az egyik legnagyobb magyar méhész volt, aki már 1872-ben 1 280 családot gondozott. A méhészethez alapos, ezirányú, nyugat-európai tanulmányi útjai után kezdett. Katonai pályája és terjedelmes birtoka irányítása mellett tekintélyes méhészetet hozott létre, ahol mindig katonás rend volt. Tudását állandóan gyarapítva vált a méhek és a gyakorlati méhészkedés elismert tudósává. Temesgyarmaton Európa-hírű mintaméhészetet alakított ki. A magyar méhtenyésztés fejlesztése érdekében A méh című könyvében foglalta össze a bámulatosan gazdag méhészeti ismereteit, amely 1896-ban jelent meg.

Okkal lehetünk hát büszkék nagy méhész elődeinkre, akik közül sokan tekintélyes nemzetközi elismerést értek el. Ilyen például Tessedik Sámuel, aki már 1794-ben a családok leölése nélkül méhészkedik, vagy a közelmúltból Örösi Pál Zoltán, akit a világ legjobb szakemberei közt tartanak számon. De nekünk, felvidéki méhészeknek is van okunk a büszkeségre. Hiszen Sőtér Kálmánt Ambrózy Béla is a legnagyobb magyar méhésznek nevezte. Munkásságával és A méhek világa című kiadott könyvével halhatatlanságot biztosított magának a magyar méhészettörténetben. Egy kortársa, Bacskay Sámuel igen találóan a méhészet bibliájának nevezte a könyvet, olyan munkának melyhez hasonlót a világirodalom nem tud felmutatni.
Sőtér Kálmán a nagykürtösi járáshoz tartozó Inámban telepedett le, ahol 1874-ben országos hírűvé vált méhest alapított. Az ő emlékére itt kerül megrendezésre a már hagyományos szlovákiai mézfesztivál. Nagy elismerést érdemel ez a kis község, amely hűen ápolja nagy szülöttjének emlékét.

 

A méz folyékony arany 

A méhészet legismertebb terméke a méz. Sajnos, még a mai ismeretek birtokában sem foglalja el a köztudatban az értékét megillető helyet. Ez különösen érvényes Szlovákiára, mert európai uniós viszonylatban a legalacsonyabb az egy személyre eső átlagfogyasztás, a legfejlettebb országokhoz képest szinte elenyésző. Az okot nem csak az anyagiakban kell keresni, de az ismeretek hiányában is. A többség még mindig nincs tudatában annak, hogy mit is jelent számukra a méz és a méhtermékek rendszeres fogyasztása. Sajnálatos tény, hogy a hazai üzlethálózatokba bekerülhetnek - enyhén szólva - kétes értékű készítmények is, főleg behozatalból. A legtöbb kereskedőt nem érdekli, mit hoz forgalomba, a nagyobb nyereség mindennél előbbre való. Tapasztalatunk szerint ez érvényesül uniós szinten is, mert az erős lobbival szemben a méhészek nem tudják megvédeni érdekeiket. Még a hazai, jó minőségű termékből is a kereskedelem viszi el a hasznot, mivel a felvásárlási árnak gyakran a dupláján, vagy még ennél is magasabb áron hozza forgalomba.

A méz olyan termék, amely úgy fogyasztható, ahogy azt a méhek előállítják, mindenféle úgynevezett feldolgozás csak rontja a minőségét. Ezért a fent említett okokból a méhészek azt ajánlják, hogy a mézfogyasztók lehetőleg közvetlenül a méhészektől vásárolják a mézet. Ezzel a hazai méhészek támogatása is növekszik, és a kereskedelem kénytelen csökkenteni a sokszor kifogásolható minőségű külföldi mézbehozatalt, amely mellesleg a hazai méz eladhatóságának is árt. A vevő mindenképpen jól jár az ár tekintetében is, a minőséget pedig egyenesen a méhész garantálja, akinek a méhészetét is ajánlatos megismerni, vajon milyen szinten végzi. Ma már a vándorméheseket is el lehet látni korszerű, jól tisztán tartható kellékekkel. A méhészek általában barátságos emberek, és örülnek, ha a megrendelők meglátogatják őket a méhésztanyán. Ha kialakul egy-egy kölcsönös bizalom, egy vásárló még a szezon ideje alatt be tudja biztosítani az egész évi mézszükségletét.

Fontos tudni, hogy a jó minőségű méz természetes tulajdonsága a kristályosodás. Sokan idegenkednek az ilyen állagú méztől, pedig nem kell félni a kristályosodástól, mert ezáltal a méz semmiféle károsodást nem szenved. Ha kell, újra folyékonnyá tehetjük minőségi romlás nélkül, lassú felmelegítés által, nem túllépve a 40 °C hőfokot, mert ezen túl már károsodik. Ezt ajánlatos figyelembe venni akkor is, ha a teánkat édesítjük vele.

 

Néhány érdekes adat a méhekről

- a méhek repülési sebessége 25-40 km/h, attól függően, mennyire leterheltek az összegyűjtött nektárral

- a méhek 8 méter magasságig tudnak felrepülni, de az anya és a herék ennél jóval magasabbra, akár 30 méterig is felrepülhetnek

- a kaptárban lévő anyaméh csak egyetlen egyszer repül ki a kaptárból

- az anyaméh a méhészt soha nem szúrja meg, de a riválisát, egy másik anyaméhet szúrásával megölhet

- a méhkirálynő 16 nap alatt fejlődik ki, ami a szuperdús tápanyaggal ellátott álca eredménye

- minden méhcsaládnak - kaptárnak - megvan a saját, jellegzetes illata, amit a méhek az illat mirigyükkel produkálnak.  Az anyát 100 méterről is megérzik az adott kaptár dolgozói.

- a méhek csápjában 600 szaglóideg-végződés található

- egy méhcsalád egy anyából, 24 ezer heréből, és 50-60 ezer dolgozó méhből áll. Mindenkinek megvan a maga feladata: az anyának, hogy gondoskodjon az ivadékokról petézés formájában, ami produktív időszakban akár 2000 pete is lehet. A heréknek mindössze az a feladatuk, hogy megtermékenyítsék a kikelt új anyát. A munkások teendője generációként oszlik meg. A 2-6 napja frissen kikelt méhek tisztogatnak, a 3-5 napos méh idősebb álcákat etet, az 5-6 napos a fiatal, 3-5 naposnál nem idősebb lárvákat táplálja, a 10-12 napos méhek feladata a viasztermelés, lép építés, a 10-18 napos méhek munkája a nektársűrítés, virágpor-raktározás, a 10-21 napos méhek végzik az őrszolgálatot, a 21 napnál idősebbek a kijáró méhek.

- 1 kg mézhez (7 dcl-es kompótos üveg) 50-100 ezer kirepülés szükséges, attól függően, mennyire mézelő növényről hordják a nektárt

- 1 kg mézhez több mint 2 millió jól mézelő virágot kell meglátogatniuk, kevésbé mézelőből akár 5 milliót is

- 1 kg méz tápértéke egyenértékű 20 db tojással, 25 db közepes nagyságú banánnal, 40 db naranccsal vagy 1,6 kg marhahússal

- a méhek legfőbb szerepe a természetben a hasznos beporzás 

- a dolgozó méhek vércukorszintje 2-2,6%, ami nagy erőfeszítéskor akár 11%-ra is felugrik. Ha azonban 1%-ra csökken, a méh röpképtelen lesz.

- a dolgozók által a kaptárakba hordott nektárt a fiatal méhek besűrítik

- 1 gramm méz 3 sejtben fér el

- a méz 19-21 százalék vizet tartalmazhat, szárazanyag-tartalma 85-95 százalék szőlőcukor és gyümölcscukor, 18 féle aminosav és sokféle más, természetes anyag

- a méheknek öt szemük van, három egyszerű és két összetett, ezért mindenfelé látnak

- a méhek legföljebb 4-5 km távolságra repülnek ki a kaptártól

- a legideálisabb az, ha 1 km távolságon belül van a mézelő hely – ilyen feltétel mellett is 500-1300 ha-t képesek berepülni

- a méhek súlya kikeléskor 100 milligramm, 100-80 milligramm dolgozó korában, élete vége felé pedig 70 milligramm

- a méhek életkora 40-50 nap

- a méhek egyszeri terhe, szállítmánya 40-60 milligramm

- a dolgozó méhnek 1 órás repüléshez 10 mg cukorra van szüksége, a herének 30 mg cukorra, ám ő csak párzik 

- a mézharmat, vagy más nevén az erdei méz a legsötétebb színű. Leggyakrabban júliusban és augusztusban képződik, ám nem nektár eredetű. Kolóniákban élő levéltetvek produktuma, amelyet a méhek összegyűjtenek, és mézzé alakítanak át. 

- télen a méhek csökkentett életritmusban élnek, 10 naponként táplálkoznak

- egy méhcsalád évi mézfogyasztása 60-70 kg

- a jó méz kristályosodik (leghamarabb a repceméz), de ettől még semmit sem veszít a minőségéből

- csak iható hőmérsékletű (40°C) teát szabad mézzel édesíteni, különben a mézben lévő vitaminok és aminosavak károsodnak

A végére pedig egy fontos tanács: ahogy a családnak családi orvosa van, úgy ajánlatos családi méhészt is keresni, akit ismerünk és akitől garantáltan minőségi mézet vásárolhatunk.

Kovács Jenő

Forrás: RovArt archívum