A székely szabadság napja a Székely Nemzeti Tanács 2012-i határozata alapján minden év március 10-én megtartott emléknap, amely a székelység összetartozásának napja lett.

Azért ezt a napot választották, mert 1854. március 10-én végezték ki a marosvásárhelyi Postaréten Bágyi Török János kollégiumi tanárt, Martonosi Gálffy Mihály ügyvédet és Nagyváradi Horváth Károly földbirtokost, a székely vértanúkat. Ők a Makk-féle összeesküvés tagjaiként az elbukott magyar forradalom és szabadságharc lángját szerették volna újra fellobbantani. Életüket adták a nemzeti önrendelkezésért, ezzel a bátorság és hűség példaképeivé váltak.

Rájuk egy obeliszk emlékeztet Marosvásárhelyen, amely 21 láb magas, gúla-alakú porosz gránit s talpkövén egy dombormű: átnyilazott fekvő oroszlánt ábrázol, mely, bár sebezve, első lábai közt szorosan tartja a nemzeti lobogót. Alatta keresztbe tett két kardon a magyar címer áll. A szobor felirata a következő:

Bágyi Török János 46,

Martonosi Gálfi Mihály 37,

Nagyváradi Horváth Károly 25

éves korukban

Magyarország alkotmányos szabadságáért

M.-Vásárhelytt 1854. márcz. 10-én együtt kivégzett

Székely vértanuk emlékének

Szentelte a kegyeletes nemzedék.

Ezen a napon az erdélyi magyar szervezetek Marosvásárhelyen megemlékezést és felvonulást tartanak, melyre Erdély magyarlakta településeiről érkeznek résztvevők. Több magyarországi városban szolidaritási megmozdulást szerveznek, 2014 óta pedig Kassán is megemlékeznek erről a Bocskai Keresztyén Társaság szervezésében. Idén a járványhelyzet miatt online megemlékezést tartottak, amely során Sógor Csaba erdélyi református lelkész, egykori EP képviselő mondott beszédet.

Fura dolog a vereséget ünnepelni, írja Ottlik Géza írónk:

„Megszoktuk hát, hogy egyedül ünnepelgessük vesztett nagy csatáinkat, melyeket túléltünk. Talán azt is megszoktuk, hogy a vereséget izgalmasabb, sűrűbb anyagból való és fontosabb dolognak tartsuk a győzelemnél”.

A székely felkelések, de szabadságharcaink is nagyrészt mindig elbuktak. De szabadságvágyunkat, szabadságszeretetünket senki és semmi nem tudja elvenni tőlünk. Sem a határok, sem a mindenkori államhatalom, de még a vírus sem!

A Székely Nemzeti Tanács által indított polgári kezdeményezes aláírásgyűjtési sikere is ezt igazolja.

Ma támogató aláírásunkkal, másokat is biztató szavainkkal lehetünk méltóak azokhoz, akik az életüket is készek voltak feláldozni a szabadságért, a nemzet függetlenségéért!

A marosvásárhelyi síremlék ma is őrzi Jókai sorait:

„Szent hely ez, oh vándor!
egy nemzet tette e jelt itt
Leghűbb gyermekei végzetei sírja fölé.
Élni szabadságban, vagy azért meghalni merészen:
Ezt hitték; vallák s haltak érette híven.
Törvényes, szabad és független nemzeti állás
Intő szobra legyen, honfi, e drága jel itt!”

Ezzel a biztatással emlékezzünk, dolgozzunk és vigyázzunk egymásra!

A kassaiak a székely zászlót már hagyományosan „Márai kezébe adták”. A Székely Szabadság Napja mellett emlékeztek a börtönbe zárt katalánokra is, akik szintén a szabadságjogaikért küzdenek.