a Rovás művészeti, kulturális
és művelődési lapja

 
 

Michal Tomasy kortárs szlovák drámaíró darabja, az „Imádlak bakker!” napjainkban, egy városi lakótelep panellakásában játszódik. Ettől már ismerős, közeli. Hogy igazán a miénk legyen, Dudás Péter rendező és Forgács Miklós dramaturg néhány olyan trükköt alkalmazott, amely már máskor is bevált a Tháliában színpadra állított daraboknál, és amelytől az itteni közönség a magára ismerés élményében részesül.

Michal Tomasy: Imádlak bakker! (Kassai Thália Színház)

Ha valamit a magunkénak érzünk, az kétszeresen kedves a számunkra. Ez nemcsak amatőr műsorokra érvényes, hanem a profi színtársulatok előadásaira is. Ha látunk egy műkedvelők által előadott színdarabot, megörülünk a színpadra lépő szomszédasszonyunknak, ugyanúgy, ahogy az óvodások anyák napi műsorán is melengeti a szívünket a saját gyerekünk.

Egy profi színtársulat előadása már más mérce, ott elvárjuk a színvonalat, a minőséget, ott nem elég, ha a „mi színészeink” vannak a színpadon, ott teljesíteni is kell. És nem kell, hogy a magunkénak érezzünk egy-egy darabot csak azért, mert a kassai Thália Színház adta elő a kassai közönségnek. Akkor érezzük magunkénak, ha valamilyen módon megszólít, valamit felébreszt bennünk a látott produkció. És általában akkor szólít meg, ha tartalmaz valami szokatlant, sajátságosat, ütőset, vagy valamit, amitől kialakul bennünk az otthonosság érzése.

Michal Tomasy kortárs szlovák drámaíró darabja, az „Imádlak bakker!” (eredeti címe: Neznášam ťa!) napjainkban, egy városi lakótelep panellakásában játszódik. Ettől már ismerős, közeli. Hogy igazán a miénk legyen, Dudás Péter rendező és Forgács Miklós dramaturg néhány olyan trükköt alkalmazott, amely már máskor is bevált a Tháliában színpadra állított daraboknál, és amelytől az itteni közönség a magára ismerés élményében részesül. A Thália-adaptációban a szilveszteri buli egy kassai panellakásban játszódik, a fiatal házaspár Géresből vár bulizni vágyó barátokat (akik a darab elején „már a Jazeron vannak”).

A szilveszteri vidámkodásra összegyűlt tömegben van olyan, aki csak töri a magyart, van olyan, aki hamisítatlan keleti „tájszóulásban” beszél, és felvetődik olyan ötlet, hogy játsszanak „cslovecsét vagy pexeszót”. Ha valakinek ezen sorok olvasásakor a Portugál vagy a Rükverc ugrik be (amelyet szintén hazaivá varázsoltak annak idején), azon nincs mit csodálkozni. Akkor is bejött az efféle aktualizálás, és bejön most is.

Különösen üde érzést kelt, hogy ez a mű – minden ránkszabottsága ellenére – nem foglalkozik nehéz témákkal, nem reagál a járványhelyzetre, sem a közélet visszásságaira, egyszerűen csak szórakoztat. A néző leül a (kötelezően csak félig megtöltött) nézőtérre, és másfél órára belefeledkezik az évzáró-újévköszöntő vigalomba. Az előadás olyan jó ritmusú és pörgős, hogy a kilencven perc fel sem tűnik, a nézőtéren minduntalan nevetés csattan fel, mert a színpadon minden kiválóan működik. Magas szintű színészi játék, jól megformált karakterek, aprólékosan kidolgozott jelenetek, és mindehhez az a bizonyos jóleső „miénk-érzet”. Igazi bravúr a társulattól, ahogy végig vezet minket egy feszélyezetten induló este fázisain, az összemelegedéseken, a komoly és komolytalan beszélgetéseken, ugratásokon, társasjátékokon, táncon és éneklésen, fokozatos lerészegedésen és kijózanodáson, miközben valahol a felszín alatt vannak komoly kapcsolati válságok, problémák, megoldatlan konfliktusok, ám a csillogó „bécsi utca-hangulat” jótékonyan fátylat borít ezekre. Hiszen szilveszter van, ne problémázzunk, mulassunk.

És valóban, a közönség szinte észre sem veszi, mi mindent söpörtek a szőnyeg alá ezek a kassai bulizók. Remekül szórakozik viszont azon, ahogy Laura (Latócky Katalin) „oudalra néz és kacsint”, ahogy ezt Moncsi (Varga Anikó) sikertelenül próbálja utánozni, ahogy Sanyi (Michal Soltész) konfliktust kezel, ahogy Patrik (Rubóczki Márkó) szokatlan helyen ébred...

És ne felejtsük el a rendkívül hatásos díszletet sem, mellyel Őry Katalin díszlet- és jelmeztervező hamisítatlan panelhangulatot varázsolt a Thália nem túl terjedelmes, de maximálisan kihasznált színpadára.

Remélem, ez a kellemes darab sokaknak nyújt majd felüdülést, sokan érzik majd magukénak, sokan feledkeznek bele a minőségi időtöltésbe; a Thália társulatának pedig sok sikeres próbafolyamatot és korlátozásoktól mentes előadásokat kívánok.

Kozsár Zsuzsanna 

Fotók: Thália Színház