Rovás Akadémia, Kassa, Kmeť utca 34.
Kinga képei inkább patchwork-szerű, eredeti technikával készített precíz alkotások keretbe foglalva. „Hozzáadott értéke” pedig a valódi bőr utánozhatatlan illata. Kinga 2015 júliusa óta foglalkozik bőrképekkel. Az sem véletlen, hogy épp ezt az alapanyagot választotta képei megalkotásához. Hiszen Kinga korábban bőrből minden elképzelhető dolgot, tárgyat, kiegészítő eszközt készített, ruházatot majd különleges bútorokat gyártott férjével.
Sok szeretettel köszöntök mindenkit a nyári szünet előtti, utolsó kiállítás megnyitónkon itt, a Rovás Akadémián. Egy régi ígéretünket teljesítjük most azzal, hogy Dienes Klára Kinga iparművész kiállításának adunk helyet. Nagy szeretettel üdvözlöm körünkben a művésznőt, Dienes Kingát, és szobrászművész férjét, Dienes Attilát, akinek egyébként a munkáival, a szobraival egy itt nyitott kiállítás alkalmával már korábban megismerkedhetett a kassai közönség.
Az erdélyi származású Dienes Kinga jelenlegi lakóhelyéről, a Veszprém megyei Magyarpollányból hozta el képkompozícióit. Valahol azt olvastam, hogy ebben az 1300 lelkes faluban kilenc művész és több iparművész él. Amint már jeleztem is, a férje, Dienes Attila Munkácsy-díjas szobrászművész, fiuk, Szilárd pedig a fémöntészettel foglalkozik, és kiállító művész. Nem csoda hát, hogy Kingát is magával ragadta a művészet. És mivel édesapja szobrászművész volt, így már gyermekkorától kapcsolatba került a művészettel. Kezdetben a ruhatervezés felé is kacsingatott, bőrből ruhakollekciót is tervezett.
Kinga 2015 júliusa óta foglalkozik bőrképekkel. Az sem véletlen, hogy épp ezt az alapanyagot választotta képei megalkotásához. Hiszen Kinga korábban bőrből minden elképzelhető dolgot, tárgyat, kiegészítő eszközt készített, ruházatot majd különleges bútorokat gyártott férjével, aki megtervezte a bútorokat, elkészítette azok vázát, Kinga pedig megvarrta rá a huzatot. Elképzelhető, mennyi bőrhulladék van otthon, amivel kezdeni kellett valamit. Kinga pedig kigondolta az újrahasznosításnak ezt a különleges, művészi módját – az egyik alkotásának a címe például Hulladékjáték.
A kompozícióit szabályos, geometrikus alakzatokból alkotja meg, ami – ha figyelembe vesszük, hogy az a fajta bőr, ami a bútorgyártáshoz alkalmas, egy viszonylag kemény anyag – nagy kihívás és a vele való munka ujjakat és körmöket nem kímélő eljárás. Mindenképpen jó varrógépre van szüksége hozzá. És természetesen türelemre, amíg a bőrképek elkészülnek.
Általában az emberek más eljárásra gondolnak, ha bőrképekről van szó. Kinga nem azt a bőrmegmunkáló módszert használja a képein, amit Zajácz Tamás bőrműves iparművész szabadalmaztatott Magyarországon, és aminek eredménye a meggyűrt, majd kimerevített, plasztikus képkompozíció.
Kinga képei inkább patchwork-szerű, eredeti technikával készített precíz alkotások keretbe foglalva. „Hozzáadott értéke” pedig a valódi bőr utánozhatatlan illata.
Nagyon beszédesek a képek címei és együtt az alkotással rendkívül kifejezők. Ilyen pl. a Szabadulás, Fekete Lyuk, „...és lőn világosság”, Bomlás, Káoszból rend, Láva, Fészek stb., a Szavak vagy a Napfelkelte pedig egyenesen konstruktivista érzést kelt bennünk. Ugye, milyen könnyű lenne odaírni cím gyanánt, hogy „Cím nélkül”. Ilyenkor mindig az az érzésem, hogy a művész vagy nem akart vagy nem tudott kifejezni semmit, éppen csak készített valamit, vagy nem volt semmiféle gondolata. Én mindig nagyra értékelem, ha egy művész címet ad alkotásainak, mert ezzel bár sugall is valamit, de egyben segíti a befogadót, hogy azonos hullámhosszra kerüljön az alkotóval.
Kedves Kinga! Biztos vagyok abban, hogy tovább viszed ezt az elgondolást, amibe belekezdtél. A Facebook oldaladon láttam például bőrtojásokat is bőrkosárban, amelyek szintén nagyon mutatósak, látványosak és eredetiek voltak.
A Rovás Akadémia nevében kívánunk neked ehhez a munkához töretlen alkotókedvet.
A kiállítást ezennel megnyitottnak nyilvánítom.
Kovács Ágnes
