a Rovás művészeti, kulturális
és művelődési lapja

 
 

FiguratiF Galéria, MaJel Rovás Központ, Kassa, Erzsébet utca 42.

2019. január 24. - 2019. február 15.

Szabó Ottó művészetére jellemző, hogy nem arról szólnak a képei, amely legelőször szembetűnik, nem arról, amire hirtelen odafigyel az ember. A mondanivaló mélyebben van, sokszor a háttérben, vagy az előtér és a háttér között lebeg.

Tisztelt Hölgyeim és uraim, kedves barátaim!

A Rovás nevében sok szeretettel köszöntök mindenkit a mai kiállítás megnyitónkon. A művész, aki kiállít, egy ismeretlen ismerős - mint azt az egyik kiállításának a címe is jelezte - Szabó Ottó, a Rovás elnöke. Köszöntöm körünkben.

A most megnyíló kiállításának címe Üvöltés. De semmi köze Allan Ginsberg híres könyvéhez, bár olvasta valamikor és a hatása biztosan valahol mélyen hozzájárult az énje kialakulásához. Ahhoz van inkább köze, ami József Attilának fájt nagyon, azzal a kínnal rokon, amely Adyban egy elbocsátó szép üzenetté formálta a tehetetlen dühöt, benne üvöltéssé a béna kétségbeesést.

Szabó Ottó művészetére jellemző, hogy nem arról szólnak a képei, amely legelőször szembetűnik, nem arról, amire hirtelen odafigyel az ember. A mondanivaló mélyebben van, sokszor a háttérben, vagy az előtér és a háttér között lebeg.

Jellemző rá, hogy az érzéseit, értelmezéseit dolgozza fel, nyitott kompozícióit bármikor tovább gondolja, képeibe minden kiállítása előtt belefest, a nézőt pedig közös elmélkedésre invitálja. Teljesen új alkotásait onnan lehet felismerni, hogy imprimatúrákként állítja ki azokat, régebbi képein már több a réteg, az általa öregnek nevezett festmények pedig már sokat próbált, vastagabb festékrétegű, vonalakkal sűrűbben barázdált hátterű világok.

A kínai írásjegyekhez hasonlóan Szabó Ottó képeinek kompozíciói is két (néha több) elemből állnak: van a fonetikus elem, ami azt mutatja, hogyan olvassuk az írásjegyet és van a jelentés. A fonetikus elem nála vizuálisan olvasható, ez az, amit legelőször felfedez az ember, ez az, ami miatt a néző megáll a festménye, rajza, szobra, térinstallációja, egyszóval az alkotása előtt.

A jelentés-elem mélyebben van, a hozzá vezető értelmezést sokszor egy középső, egy vonal-erezetekből álló, rajz-szerű, a művész által utaló-elemnek nevezett mező segíti. Az alkotás előtt megállított néző, amikor mindezeket felfedezi, akkor válik befogadóvá. Gyakran előfordul, hogy egy-egy alkotás jelentés-elemét csak évek elteltével képes felfedezni az ember. Leragad a látványnál, hiszen Szabó Ottónál a fonetikus elem esztétikai értékkel is bír.

A fonetikus elem figuratív, egy szempillantás alatt képes hatást kiváltani. A művészt az olajfestés technikájának abszolút ismerete jellemzi, a sötét színekből a világosabbak felé haladva építi fel képeit, sohasem dolgozza ki a tökéletes befejezettségig a fonetikus rész komponenseit, ezek a néző agyában állnak össze, a részletek kidolgozásába vizuálisan bevonja a nézőt is.

A jelentés elem filozofikus elmélkedésekre hívja a befogadót, erről a tartalomról a nézőnek nincs tudomása, meglétét csak sejtheti, ide már befogadó kell. A jelentés-elem egyfajta “Update” eredménye: a Heidegger-i létbevetettséget, a Kierkegaard-i örök szorongást és bűntudatot elemzi és dolgozza fel sajátosan, akik filozófiája a ma viszonyai, történései, ok és okozati összefüggései által újra aktualizálódott.

Update…, talán ez a megfelelő szó. Kierkegaard és Heidegger viszont csak programok a művész belső számítógépén, ezen programok oly módon segítenek neki az észleletek és a beleérzések feldolgozásában, mint az Adobe Creative Suite segíti a formatervezők elképzeléseit.

Szabó Ottó észrevételeket és tanulságokat ír le a képzőművészet nyelvén, művészetének formanyelve a shu fa tanulmányozása által alakult olyanná, amely ma csak őt jellemzi. Amely által saját stílusa lett és kézjegyét azonnal felismeri már az is, aki csak nézőként egyszer-kétszer találkozott vele.

Kovács Ágnes