FiguratiF Galéria, MaJel Rovás Központ, Kassa, Erzsébet utca 42.
„Megszínesített napfény”
Róth Miksa (1865. december 26. – 1944. június 14.) a megújuló magyar üvegablak- és mozaik-művészet legkiemelkedőbb és legtermékenyebb magyar műhelyének alapítója és vezetője volt. Pesten, Roth Zsigmond üveges, vállalkozó és Duller Mária házasságából született. Egyik testvére, Emánuel (Manó) szintén üvegfestőként tevékenykedett, néha együtt is dolgoztak. A kor kiemelkedő építészeivel és festőivel dolgozott együtt, mint például Steindl Imre, Lechner Ödön.
A 19. és 20. század fordulóján az üvegablak- és a mozaik-művészet reneszánszát élte. A kiegyezéssel, az Osztrák-Magyar Monarchia létrejöttével új gazdasági és közigazgatás funkciókat betöltő épületekre volt szükség, amelyeket, ahogy templomokat, valamint a kulturális és szórakoztatási célokat szolgáló együtteseket, kiállítási termeket, fürdőket és kávéházakat az épület funkcióját és jelentőségét reprezentáló szobrokkal, falképekkel, kerámiával valamint színes ólombetétes üvegablakokkal és mozaikokkal díszítették. A középkori virágzása után jórészt elfeledett, majd a 19. században újra felfedezett műfaj közkedveltsége kiterjedt a magánélet szférájára is, bérpalotákban és a tehetős polgárok lakásaiban is alkalmazták.
Róth Miksa első megbízásait műemléki helyreállításoknak köszönhette, majd egymást követték az önálló tervezést követelő feladatok. Kiemelkedő munkái közé tartozott többek közt Budapesten az Országház, a királyi palota Szent Jobb kápolnája, a Zeneakadémia, a Nemzeti Bank, az egykori Gresham Biztosító székháza, a lipótmezei kápolna, a Fiumei úti Nemzeti Sírkert és a Kozma utcai temető számos sírboltja, mauzóleuma. Magyarország velencei Állandó Műcsarnokát valamint a marosvásárhelyi és szabadkai városházát is Róth kivitelezte mozaikok és üvegablakok díszítik.
A műhelyében dolgozó tervezők és kivitelezők az épülethez, a megrendelő kívánságaihoz alkalmazkodva számos stílusban dolgoztak; román, gótikus, reneszánsz, barokk motívumokat használtak, a századfordulótól pedig gyakran szecessziós ornamentikát. Róth a 19. század végén kikísérletezett, sokszínű, irizáló új üvegfajtát, a Tiffany-féle üveget egyéni módon alkalmazta, s a mozaikművészetet is meghonosította Magyarországon. Vegyes technikájú munkáival sorozatban nyerte el a hazai és nemzetközi kiállítások érmeit.
A kor kiemelkedő építészeivel és festőivel dolgozott együtt: Steindl Imre, Alpár Ignác, Lechner Ödön, Maróti Géza, Petz Samu építészekkel, ugyanígy a festőkkel, tervezőkkel, közülük elsősorban a magyar szecesszió legjelentősebb műhelyének alkotóival, Körösfői-Kriesch Aladárral, Nagy Sándorral és Thoroczkai Wigand Edével. Terveik nyomán készült a magyar szecesszió európai rangú összművészeti együttese, a marosvásárhelyi Kultúrpalota üvegablak- és mozaikdísze. Számos külföldi megbízatása is volt, így Maróti Géza terve nyomán a mexikói Teatro Nacional üvegmennyezetét is műhelyében kivitelezték.
Szabadkán a Komor Marcell és Jakab Dezső tervezte Városháza dísztermének üvegablakait, jeles magyar történelmi személyiségek portréit és a Szabadkát szabad királyi városi rangra emelő Mária Teréziát és Ferenc Józsefet ábrázoló kompozíciókat készítette. A díszteremben láthatók még a Nagy Sándor kartonjai után kivitelezett, magyar királyokat megjelenítő ólmozott üvegablakai. A város szintén Komor és Jakab által tervezett, most restaurált, hagyományos vallási szimbólumokkal és stilizált virágmotívumokkal díszített zsinagógájának ablakai is Róth műhelyének kiemelkedő alkotásai.
Gellér Katalin
