Gustav Vigeland a Nobel-békedíj medáljának tervezője, aki produktivitását és kreatív képzelőerejét tekintve egyaránt az egyik legkiemelkedőbb norvég szobrásznak tekinthető. Fő életműve az oszlói Vigeland-installáció a Frogner parkban, mely Norvégia egyik leghíresebb attrakciója.
Gustav Vigeland (1869–1943) a Nobel-békedíj medáljának tervezője, aki produktivitását és kreatív képzelőerejét tekintve egyaránt az egyik legkiemelkedőbb norvég szobrásznak tekinthető. Fő életműve az oszlói Vigeland-installáció a Frogner parkban, mely Norvégia egyik leghíresebb attrakciója évente több mint 1 millió látogatóval.
Vigeland a századforduló előtti időszakban éveket töltött külföldön, többek között megismerkedett az olasz reneszánsz műalkotásokkal, de dolgozott Auguste Rodin párizsi műhelyében is. Ebben az időben kezdett a halál, valamint a férfi és nő közötti kapcsolat megjelenítésével foglalkozni, mely irányvonal a későbbiekben is megmaradt fő témaválasztása alapjául.
A Frogner parkban helyet kapott installáció egy állandó, több mint 30 hektáron elterülő szoborkiállítás. A művész húsz éven át dolgozott a park elrendezésén, valamint az összességében 212 bronz, öntöttvas és gránitszoborból álló együttes megvalósításán.
A leghosszabb története a szökőkútnak van. Vigelandot már a századelőtől kezdve foglalkoztatta egy monumentális bronz szökőkút elkészítésének a gondolata. A jelenlegi kút 1906-ban kiállított gipsz elődjét igen nagy lelkesedéssel fogadta a közönség. Először a Parlament, majd a Királyi Palota előtt akarták felállítani, de a projekt a világháború kitörése miatt elhúzódott. Vigeland eközben nagy gránitcsoportokkal egészítette ki az eredeti elképzelését. A projekt megvalósítása végül 1924-ben vette kezdetét, mikor a Frogner területét átadták Vigelandnak az életmű megvalósítására.
A szökőkutat körülölelő 20 bronz facsoport 1906 és 1914 között került megmodellezésre. Ezek a szoborcsoportok az ember életének fázisait követik végig a bölcsőtől a sírig. Életünk a Földön egy kezdet és vég nélküli örök körforgás, melynek szimbolizálására Vigeland egy, a természettel épp újra egyesülő, csontvázakkal körülölelt facsoportot alkotott. Az ezt követő jelenetben a halálból új élet születik: a fa apró gyermekektől hemzseg.
A medence külső peremén sorakozó összesen 60 dombormű az emberiség örök körforgását jeleníti meg. A szökőkút 1947-re nyerte el végleges formáját.
A szökőkutat a főkapuval 100 méter hosszú, 15 méter széles híd köti össze, melynek két oldalán 58, mozdulatlan és dinamikus bronz alkotás található, főképp a férfi és nő, gyermek és felnőtt kapcsolatának megjelenítésére.
A főkaputól a hídon át majd a szökőkutat érintve, lépcsősoron át juthatunk el a fő attrakcióhoz a Monolith Platóra, melyet nyolc kovácsoltvas kapun keresztül közelíthetünk meg. Tetején maga a Monolith totemoszlop található, melyet a teljes mű csúcsalkotásának tartanak. A totemet körülvevő lépcsős emelvényen 36 szoborcsoport kapott helyet, melyek a szökőkúthoz hasonlóan ismét az élet körforgásának üzenetét hordozzák.
A monolit munkálatai 1924-ben kezdődtek. Vigeland pár 1919-es vázlat alapján 10 hónapon át készítette az agyagmodellt, melyet később gipszből kiöntött. 1927-ben egy több száz tonnás gránittömböt hoztak a parkba. Vigeland gipsz alkotását a tömb mellé helyezték hogy segítsék a 3 szobrász munkáját, akik 14 éven át dolgoztak a tömb faragásán.
A Monolith 14,12 méter magas, 121 ég felé törekvő emberi alakot ábrázol, mellyel Vigeland a spirituális és isteni felé való emberi törekvést jeleníti meg. Az emberi egységet ábrázolja, ahogy az alakok egymást ölelve a megváltás felé törekszenek.
Ponyiczki Szilvia
Forrás:
RovArt archívum
http://www.vigeland.museum.no
http://en.wikipedia.org/wiki/Gustav_Vigeland
