Roskoványi István festészete a kassai hagyományok folytatója. Jakobyhoz hasonlóan a városi élet apró jeleneteit örökíti meg, megértő iróniával, szeretettel. Figurális kompozícióin az alakok nem konkrét személyeket, hanem jellemeket, hangulatokat közvetítenek.

Kassa egyedülálló hangulata, atmoszférája immár évszázadok óta megmutatkozik a város kultúráján, a polgárok igényein, képességein. Ha csak a XIX. századtól nézzük, hány művész származott Kassáról, illetve hányan leltek itt otthonra, alkotásukat támogató közegre, jeles, legalább húsz nevet számláló gazdag névsor alakul ki. Ez a gazdag művészeti hagyomány befolyásolja a XX. századi és fiatalabb nemzedék tehetségeit. Egy ilyen tehetség született 1946-ban, Roskoványi István, aki a mostoha sors, a hányatott gyermekkor ellenére volt képes kiteljesíteni a benne szunnyadó nagyszerű tehetséget és méltó tagjává válni a kassai művészek jeles névsorának.

István, mint kisgyerek vesztette el három év leforgása alatt szüleit. Eleinte a nagybácsija nevelte, majd egy időre állami gondozásba került. Villanyszerelő szakmát tanult, de végül mégis eljutott a kassai magyar gimnáziumi érettségiig és1971-ben fölvételt nyert a pozsonyi Képzőművészeti Főiskolára. Csemicky László osztályában portréfestészetet tanult és Ján Želibskýnél tájfestészetet. 1976-tól 1984-ig egy iparművészeti középiskolában tanított Kassán. 1984-től mint szabadúszó művész vett részt a Művészek Szövetsége kiállításain, illetve 1977-től önálló tárlatai is nyíltak. Impulzív, színgazdag festészetét nemcsak a kiállítások közönsége fogadta szívesen, hanem a nemzetközi művészeti szemlék szervezői is Dániában, Lengyelországban, az NDK-ban. 1987-ben Martin Benka Díjjal tüntették ki.

Roskoványi István festészete a kassai hagyományok folytatója. Jakobyhoz hasonlóan a városi élet apró jeleneteit örökíti meg, megértő iróniával, szeretettel. Figurális kompozícióin az alakok nem konkrét személyeket, hanem jellemeket, hangulatokat közvetítenek.  Egyik nyilatkozatában kifejtette, hogy magát az „emberit“ szeretné megragadni. Szépítés nélkül, mintegy tükröt állítva modelljei elé. A csoportképeken szívesen helyezi előtérbe az asztalt, amely középpontja a társasági létnek.  A városlakók örömét, bánatát megörökítő kompozíciók mellett azonban van a figurális festészetének egy sokkal szelídebb, intimebb csoportja: a családi portrék. Feleségét, gyerekeit jellegzetes otthoni hangulatban, minden irónia nélkül, szeretettel örökítette meg. Városképein a névtelen járókelőket szinte siettükben tudjuk elképzelni. Szerette a várost, minden rezdülését kivetítette festményein. Tájképeivel a város környékét örökítette meg. Képeire jellemző a gazdag színvilág, ezen belül a sok piros árnyalat.

Húsz évvel ezelőtt, 2002. november 11-én jött a megrázó hír: meghalt Roskoványi István. 56 éves korában ért véget földi élete. Festményei azok számára is jellegzetes vallomások nemcsak kivételes tehetségéről, de a közegről és a korról, amelyben élt és alkotott, akik nem ismerték. Húsz év elmúltával is fájó vesztesége a kassai és a magyar festészetnek.

Szabó Haltenberger Kinga