Június 3-tól 12-ig tartott a Rovás Alkotóközösség immár 20. alkalommal megrendezett Nemzetközi Képzőművészeti Szimpóziuma a Tihanyi Művésztelepen. A rendezvény a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával valósult meg.
Már tavaly is, de idén még inkább meghatározó volt a lengyel jelenlét (egyetemi oktatók, művésztanárok és független alkotók, összesen 12-en), 8 magyarországi és 15 szlovákiai képzőművész volt jelen, köztük a szervező, az idén 30 éves Rovás Alkotóközösség művészei, és Diák Klubjának 6 tagja.
Az alkotótevékenység témája: “Elveszve”.
Összezavarodva, elbizonytalanodva.
Elveszve a világban, az események forgatagában, az információ-özönben.
Erre a témára kellett a meghívott művészeknek reagálniuk, ezt boncolgatva elemezték a körülöttünk zajló eseményeket a festészet, a grafika, és a szobrászat segítségével. Maga a táborozás és a Balaton közelsége volt az, ami feltöltötte kreatív energiával a résztvevőket és pozitív hatással volt az alkotói folyamatokra.
A Magyar Képzőművészeti Egyetem Tihanyi Művésztelepén megszervezett alkotótábor és szimpózium a Rovás Nemzetközi Szabadegyetemének 1. felvonása volt. A 2. szín Tállyán, a 3. Debrődön, a 4. Gombaszögön és az 5. ismét a Kassához közeli Debrődön zajlik; mindegyik ugyanazt a témát dolgozza fel, majd az összesített végeredményt nagyszabású vándorkiállításokon mutatjuk be Lengyelországban, a Tyczynie-i Centrum Dziedzictwa Kulturowego galériájában, a debicai Városi Galériában, Kassán, a Rovás FiguratiF Galériájában, Tihanyban, az apátsági altemplom galériájában, valamint kiállítanánk a komáromi Limes Galériában is, és a dunaszerdahelyi Vermes-villában (e két hely még bizonytalan).
A Rovás Nyári Szabadegyetem 1. felvonása a csodás Tihanyi Művésztelepen zajlott - Közép-Európa és egyben Magyarország legnagyobb tavának legszebb részén került megrendezésre. A Balaton Budapest után Magyarország legjelentősebb turisztikai központja, fő turisztikai vonzereje a vízpart, amely fürdőzési, szörfözési és vitorlázási lehetőségek sokaságát kínálja, de a lovaglás, a sárkányrepülés és ma már a kerékpározás egyik fő központja is. Az alkotótevékenység mellett a szabad szórakozás és a képzőművészek számára olyan fontos feltöltődés, barátkozás, nézeteik konfrontációja is biztosított volt; minden este prezentációk és beszélgetések, minden nap fakultatív kirándulások gazdagították a maga nemében is pazar élményt. Voltak, akik ki sem mozdultak a Belső-tó partjára épült, hajdan az apátság gazdasági épületeinek számító, középkori romok közül. Csodás atmoszférája van a telepnek, csak reménykedünk abban, hogy az egyetem nem szándékozik modernizálni vagy átépíteni azt, sem pedig eladni, hogy a helyén luxusüdülő épüljön.
A Balaton északi partjának nevezetességét művészeti, történelmi és természeti értékei jelentik. Itt egyaránt találhatók műemlékekben gazdag történelmi települések (pl. Tihany, Keszthely), különleges természeti értékek (tapolcai tavasbarlang, badacsontomaji arborétum), romantikus kastélyok és várromok (Szigliget, Nagyvázsony), amelyeket fakultatív kirándulások keretében igyekeztünk felkeresni. A déli part is számos látnivalót tartogat az ideutazó számára. Nem szabad kihagyni Somogyvár települést, melynek fő látnivalója a bencés monostor és Koppány vára. Kihagyhatatlan program a hajózás, amelyre remek lehetőséget kínálnak a menetrend szerint közlekedő hajók, vagy a sétahajók is. A leginkább népszerű kikötőnek Badacsony és Tihany számítanak.
A program egy nem változó alapszerkezetre épült: 9 óra körül reggeli, utána szabad alkotótevékenység, 13 órakor ebéd, szabad alkotótevékenység a 18 óra körüli vacsoráig, 20 órakor portfóliók prezentációja, majd beszélgetések, zenés szórakozás sokszor reggelig.
Minden nap lehetett fürödni a szabadstrandon, sétáltunk Tihanyban, megtekintettük az apátsági templomot. A Tihanyi-félsziget jelképének számító Szent Ányos és Szűz Mária bencés apátsági templom a magyar történelem egyik legkiemelkedőbb emléke.
Tihany-szigetet I. András királyunk választotta sírhelyéül maga és családja számára. Az I. András által 1055-ben alapított monostor középkori templomának altemploma az egyetlen, Árpád-korból épségben fennmaradt olyan királyi temetkezőhely, amely az 1060-ban itt eltemetett alapító uralkodó csontmaradványait őrzi. A Tihanyi Apátság Alapítólevele a magyar nyelv első írásos emléke.
A monostor földszinti folyosóján és pincéjében található a Bencés Apátsági Múzeum, amelynek galériájában ez év decemberében elképzelhetőleg bemutathatjuk a Nyári Szabadegyetemünk 5 helyszínének válogatott anyagát.
Megnéztük a Levendula Ház interaktív kiállítását a Tihanyi-félsziget kialakulásáról és a levendula-termesztésről, kisfilmet a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkról, majd sétáltunk a Belső-tó partján.
Sétahajóval mentünk Balatonfüredre, a Tagore-sétányra. A Balaton parti sétány nevét egy Nobel-díjas indiai költőről kapta, Rabindranath Tagore-ról, aki – miután 1926-ban az Állami Szívkórházban meggyógyították – elültette a sétány első fáját. Egy hindu legenda szerint ugyanis, ha az ember idős korában fát ültet, megéli annak lombba borulását. A sétány platánfái alatt fagylaltozók, kifőzdék, kézműves standok, kávézók egész sora található, valamint rengeteg sétáló turista.
Kirándultunk a Veszprémbe, amely tavaly Európa Kulturális Fővárosa volt: a város Géza fejedelem, majd fia, I. István király és felesége, Gizella kedvenc tartózkodási helye volt és az ezredik év környékén az első királyi pár idején élte fénykorát. Püspökséget alapítottak, támogatásukkal épült a Szent Mihály Székesegyház és a veszprémvölgyi apácakolostor – ahol a legenda szerint a magyar királyok koronázási palástja készült. A város a magyar királynék városa.
Voltunk a fonyódi piacon is: a kisváros a déli part egyik legnagyobb vásárát tudhatja magáénak. Nyugat-Európában is ismert, és közkedvelt turisztikai látványosság, amely mint „lengyel piac” tört be a köztudatba.
Voltunk Keszthelyen is. A Festetics-kastély a 18. század közepétől 200 éven keresztül Magyarország egyik legjelentősebb grófi, majd hercegi családjának, a Festetics családnak az otthona volt. Ma Helikon Kastély néven muzeális intézményként működik. A kastély öt épületében hat állandó kiállítás látogatható, a kastélypark pedig természetvédelmi terület, a közelmúltban befejezett rekonstrukciót követően újra a Henry Ernest Milner angol kerttervező által az 1880-as években tervezett látványt nyújtja a felújított tóval, az Oroszlános kúttal és a szökőkutakkal, valamint a hercegnői kamarakerttel.
Megmártóztunk Hévíz gyógyító vizében, voltunk Tihany bencéseinek barlanglakásaiban, sétáltunk a levendula mezőkön, élveztük egymás társaságát és megállapították lengyelek, szlovákok, magyarok, hogy értjük egymást! Valóban: Rozumieme si – Rozumiemy się – Розуміємо
Állandó programunk volt az Esti Portfolió (15-20 perc / alkotó), amelyen megismertük egymást, amelyen bemutatkozhatott Anna Biela, Nika Paczkowska Marcin Pecka, Piotr Barszczowski, Alicję Jeziorecka, Iza Kostiukow, Ewa Sudół, Katarzyna Tereszkiewicz, Paulina Dębosz, Małgorzata Sarnecka, Szabó Ottó, Borisza József, Makray János, Tanay Mercedes, Dalmadi Sándor, Gerhard Varga, Diénes Attila, Bódi Barbara, Bódis Barnabás, Elekes Károly, Nagy Judit, Antal Malvina, Ján Bačík, Koreň Bandi, Tornay Kriszta.
A fiataljaink is aktívan bekapcsolódtak a tábor életébe, mi segítettünk nekik látni, nemcsak nézni, ők pedig nekünk, főleg a számítástechika és az angol fordítás terén: Szabó Hanga, Szalacsy Erik, André Virág, Gyüre Kiara, Balázs Barbara, Bráz Zoé, Szabó Matyi (aki szimultán fordította angolra a bonyolult arspoeticákat, sőt, angolból magyarra is).
Az esti szabad szórakozás Kováts Marcival és Balogh Zsókával volt igazán teljes. A kirándulások és túrák biztosítója, a szögek beverője, a vésők élezője Szalay Karcsi volt, új barátunk, a kisbuszunk sofőrje.
Június 11-én, kedden került sor a táborzáró kipakoló kiállításra, amelyen, immár hagyományosan, az összes táborlakó és vendégeink csoportosan megálltunk minden egyes alkotó standja előtt, aki elmondta, mit szeretett volna és mit sikerült alkotnia. Ez a több órás "búcsú" igazi megkoronázása a táborainknak, nagyszerű élmény, boldogság, vidám hangulat. Ilyenkor nagyon szeretjük egymást! Mindig!
A rendezvény a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával valósult meg.
Szabó Ottó, a Rovás elnöke