a Rovás művészeti, kulturális
és művelődési lapja

 
 

Amikor november 25-én egy telefonhívás jött azzal a hírrel, hogy meghalt Kubička Kucsera Klára, előbb azt hittem, hogy tévedés. Hiszen előző nap beszéltem vele telefonon és terveket szőttünk. Még abban reménykedtem, hogy „vaklárma”. Nemsokára azonban jött a megerősítés, a hír, sajnos, igaz.

Amikor valakinek születésnapjára gratulálunk, oly jóhiszeműen mondjuk „Isten éltessen sokáig!” Bízunk benne, hogy az Ünnepelt sokáig marad velünk. Bízunk a jelenlétében, támogatásában, tanácsaiban… Amikor a Sors máshogy dönt, hihetetlennek tűnik, hogy akit szerettünk, eltávozott.

Amikor november 25-én egy telefonhívás jött azzal a hírrel, hogy meghalt Kubička Kucsera Klára, előbb azt hittem, hogy tévedés. Hiszen előző nap beszéltem vele telefonon és terveket szőttünk. Még abban reménykedtem, hogy „vaklárma”. Nemsokára azonban jött a megerősítés, a hír, sajnos, igaz.

Klára 1936-ban született Léván. Édesanyja zongoratanárnő, édesapja gyógyszerész volt. Az alapiskola első évfolyamait magyar iskolában végezhette, majd 1945 után szlovák iskolába kényszerült. A nyelvváltás nem csak neki okozott nehézségeket, hanem azoknak az osztálytársainak is, akik Magyarországról, mint szlovákok települtek át. A figyelmes kislány így már korán megkapta az első történelmi leckét. Gimnáziumi éveit az újonnan alakult komáromi magyar gimnáziumban töltötte. Itt nemcsak elsőrangú tanároktól tanulhatott, mint Turczell Lajos, hanem iskola- és osztálytársai is mind a későbbi felvidéki magyar elit képviselői: Nagy János, Koncsol László, Erdélyi Géza, és mások.

Szabad idejében a főtéri lakásuk ablakából megfigyelte és felrajzolta a hóban kitaposott ösvényeket. Néhány év után megállapíthatta, hogy az ösvények mindig egyformán alakulnak. Valahol itt gyökerezett az építészet iránti érdeklődése. A képzőművészet értékes, ízléses képek formájában volt jelen a lakásukban. A városban más lehetőség a festészettel ismerkedni a háború utáni években nem volt. Ennek ellenére bátran jelentkezett a pozsonyi Comenius Egyetemre, művészettörténet szakra. Kitűnő tanárai közül Günther Erzsébetet kell kiemelni, akitől nemcsak a szakmát lehetett megtanulni, hanem emberségből is példakép volt. Klára két szemesztert a prágai Károly Egyetemen végzett, mert Pozsonyban különböző átszervezési okoknál fogva évfolyamában egyedül maradt. A prágai egyetem lehetőségei és színvonala más volt, mint a nemrég alakult pozsonyi egyetemé és ott voltak a gazdag könyvtárak, a kiállítások és galériák, európai rangú gyűjteményeikkel. Mindezeket a lehetőségeket Klára maximálisan kihasználta. Vizsgázni viszont Pozsonyba járt és a diplomamunkáján már itt dolgozott. Témája a csallóközi árpád-kori templomok voltak. A cikkeiért, fordításaiért kapott honoráriumokból összespórolt egy robogóra-valót s ezzel járta be a Csallóközt. Közben megismerkedett a képzőművészeti főiskolán tanuló fiatal magyar művészekkel, akikkel Gombaszögön „sátorkiállítást” rendeztek, melyet azonban politikai okokból meg kellett szüntetni.

Az egyetem elvégzése után első munkahelye a bajmóci vár volt. Itt nemcsak a gyűjteménnyel kellett dolgoznia, hanem a történelmi épület állagának felmérésével és a műemléki feladatok megtervezésével is. Ekkor már férjnél volt és érkeztek a gyerekek. Férje, Jaroslav Kubička szobrász meghívást kapott a besztercebányai tanárképző főiskolára, ahová 1960-ban a család is követte. Klára is három évig tanított a besztercebányai iskolán, majd a kerületi műemlékvédő hivatalban helyezkedett el, ahol 1969-ig a lengyel és magyar határ közt ő volt az egyetlen szakavatott műemlékvédő. 1970-ben meghívást kapott a Területi Képtárba ahol a gyűjtemény kurátoraként helyezkedett el. Közben 1973-ban kandidátusi fokozatot szerzett. A képtár osztályvezetőjeként 1971-ben fölkereste Szabó Gyulát, hogy a mester 1972-ben esedékes jubileumi kiállításának előkészítését megbeszéljék. Gyula szabad kezet adott neki a válogatáshoz, az előkészítéshez. Örömmel vettem részt a munkában, melynek során sokat tanultam a tapasztalt szakembertől. Gyakorlatilag bevezetett a galériai munka alapjaiba. Magában a rendezésben már Gyula romló egészségi állapota miatt nem vehettem részt. Az ünnepélyes megnyitó február 19-én volt, mi meg 18-án repültünk Prágába abban a reményben, hogy ott még meggyógyíthatják Gyulát. A kiállítást már csak én láttam: arra a korra merész tett volt, mert Klára néhány absztrakt képet is kiállított.

Szabó Gyula három hónapi kórházi kezelés ellenére meghalt. Mialatt a hagyaték sorsáról tanakodtunk, született meg a losonci galéria létrehozásának gondolata. Kubička Klára nemcsak tanácsot adott, hanem – férjével együtt – tettekkel is segítette az új intézmény megalapítását. Közben pedig a galériai munka és a család mellett megírta és kiadta a Szabó Gyula kismonográfiát. 1975-ben jelent meg „Ecce Homo” címmel egy válogatás Szabó Gyula fametszeteiből. 1977-ben adta ki a MADÁCH Kiadó a „BETŰ és FORMA” c. vers- és rajzgyűjteményt, Klára válogatásában. Ekkor jelentek meg először nyomtatásban Gyula versei. Klára nagyon sok energiát fektetett a „Kisgaléria” című antológiába, amelyben azokat a szlovákiai művészeket mutatta be, akik merték vállalni magyar nemzetiségüket. 1983-ban jelent meg a Bacskai-monográfiája, 1995-ben Lipcsey Györgyről adott ki reprezentatív monográfiát, majd Szabó Gyula születésének 100. évfordulója alkalmából 2007-ben jelent meg a Szabó Gyuláról írt és szerkesztett nagymonográfia, amelybe hat szerző írta az egyes fejezeteket. Közben pedig közösen dolgoztunk a jubileumi év kiállításainak előkészítésén. Az 1980-ban megnyílt losonci „Nógrádi Galériában” hét kiállítást rendezett Szabó Gyula életművének egyes korszakaiból.

Mindezek a munkák a nemzetközi elismertségű építészettörténeti tevékenysége mellett születtek. Mint tagja a DOCOMOMO építészet-dokumentáló világszervezetnek, nemcsak részt vett a konferenciákon, hanem Szlovákiában is szervezett egyet. Részt vett és Szlovákiában is szervezett „Archikatúra” című architektúrával kapcsolatos karikatúra kiállítást – 1992, 1994 és 1996-ban. 1987-től Pozsonyban a Szlovák Nemzeti Galériában dolgozott, ahol megalapította a Szlovák Nemzeti Galéria építészeti osztályát. Ennek keretében kutatta és kiállításon mutatta be többek között a Losoncon élt funkcionalista építész, Winkler Oszkár munkásságát. Klárának oroszlánrésze volt a (Cseh)szlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága megalapításában 1989-ben, melynek évekig ügyvezetője és választmányi tagja volt. Minden tevékenységét az újító szándék, ha kellett, indokolt rebellisség ugyanakkor emberség és humor jellemezte.  1997-ben elsőként neki ítélte oda a Társaság a Nívódíját. Munkássága mind magyar, mind szlovák szakmai körökben tekintélyt és elismerést váltott ki.  1991-ben neki ítélték a művészettörténeti rangos Marián Váross Díjat.  2001-ben elnyerte a Szlovák Köztársaság Ezüstplakettjét, 2005-ben Martin Kusý Díjat kapott, majd 2011-ben a Magyar Köztársaság pozsonyi nagykövetségén méltatták tevékenységét.  2019-ben Emil Belluš Díj fémjelezte az architektúra terén végzett munkásságát, ugyanakkor a Magyar Művészeti Akadémia Építőművészeti Díját neki ítélték. Mint a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja, többször emelte föl szavát a szlovákiai magyar művészettörténészek képzése érdekében. 2020-ban Zuzana Čaputovától vehette át a Pribina-kereszt II. fokozatát művészetelméleti és a kultúrát gyarapító munkásságáért.

A Szabó Gyula Emlékház működését nemcsak tanácsadással, hanem konkrét tettekkel segítette. Ezek egyike volt Štefunkóné Szabó Erzsébet kiállítása.

A művészet- és építészettörténeti munka sok kutatással jár, amire Kubička Klára mindig nagy súlyt fektetett. Szeretném viszont hangsúlyozni, hogy sok szeretettel, odafigyeléssel törődött a családdal. Munka mellett áldozatosan ápolta saját és később férje édesanyját. Férjét is bevonta a magyar művészekkel épített, ápolt kapcsolatokba és a szlovák környezetben is mindhárom, szeretettel nevelt gyermekük megtanult magyarul. Hősiesen, figyelmesen ápolta fiatalabbik lányát, akit sajnos legyőzött a daganatos betegség. Lánya halála után szinte ideje se maradt a veszteség feldolgozására, mert vállalta a két kiskorú, anya nélkül maradt unokája nevelését.

Kubička Klára személyében áldozatkész, nagytudású sokoldalú szakembert és szeretetteljes asszonyt, barátot vesztettünk el. Emléke kitörülhetetlen marad a lelkünkben. Klári, nyugodj békében!

Szabó-Haltenberger Kinga