Vadregényes tájak, álmok, lovak és tündérek, mindez egy harmonikus, olykor merész színvilágba ágyazva. A vonalak művészi finomságúak, törékenyek és szinte mindenki szívéig eljutnak, hogy egy kis nosztalgiával előhozzák gyermekkorunk legszebb meséit, amit az anyukánk mondott nekünk.
Kincses Margit 1975-ben született és Sajóbábonyban nőtt fel. Élt Pannonhalmán, Győrben, hosszú ideig Bükkszentkereszten és most épp Miskolcon.
„Mondanám, sosem tanultam festeni, de az általános iskolai rajztanárnőm most megcsóválná a fejét.
14 éves korom óta ismerkedek a festészet tudományával.
Hosszú évekig kerestem azt a festészeti stílust, amivel leginkább ki tudom fejezni magam. Diákkoromban testvéremmel Sajóbábonyban volt az első kiállításunk, majd Tiszaújvárosban. Mindeközben jótékonysági kiállításokat szerveztünk Bükkszentkereszten. Geesthachtban (Németország) 2018-ban, meghívott kiállítóként mutathattam meg a festményeimet. Melyet idén (2019) egy egynapos budapesti kiállítás követett.
Bejártam Hencidától Boncidáig a világot. Megszerettem Erdélyt, Szlovákiát, Németországot, Svájcot, Ausztriát, Olaszországot, Lengyelországot. Bárhová elutaztam, csak egyetlen kívánságom volt: a Hegyek ott legyenek!
Szeretek festeni. Befelé hallgatni, abba a nagy csöndességbe… apró hullámokat érezni, s hagyni, hogy a színek elővarázsolják a titkokat. Képeim megfogott érzéseket rejtenek. Őket követik a Napvilágra a versek és a sorokból összeálló mesék.
A valódi célom az, hogy a képeim világot lássanak. Eljussanak mindazon helyekre, ahonnan elhoztam hozzájuk a színeket … és még azon is túl.”
Visszhangok:
Dobi Barka (a festő lánya):
Sokat néztem ezeket a festményeket. Kiskoromban azt játszottuk, hogy meg kellett találnom a bennük elrejtett alakokat, madarakat, egyszarvút, és ki kellett találnom, mit mesélnek el. Sok év után még most sem ismertem ki őket egészen. Mikor ismét elém kerül egy-egy régebbi alkotás, mindig felfed magából valami újat, amit eddig nem vettem észre, én meg csak csodálom, hogy kúsznak egymásba a hullámzó színek, hogy bontogatják merészen határaikat a formák az apró ecsetvonások nyomán, egységre törekedve. Ezek a festmények nem kiabálnak, hanem mélyen suttogják lüktetve, áradva az életet. Csak figyelni kell.
Proksza Éva:
Margit egy csodálatos mesevilág. Az ő világából csöpögtet nekünk a festményei által, hogy mi is beléphessünk Mesevilág kapuján. Szeretek elvarázsolódni e csodás képek láttán, amit lehet, nem is kell felfogni, csak átadja magát az ember valami érzésnek, vagy gondolatnak, ami kinyílik a szívében, agyában, és utazik vele... És látom a mélységeket, amiket a hétköznapokban nem mutat, a mély érzéseket, sebeket, mert talán még maga sem tudja az ihletett pillanatokon kívül, hogy mi minden rejtőzik benne.
Berecz Flóra:
Vadregényes tájak, álmok, lovak és tündérek, mindez egy harmonikus, olykor merész színvilágba ágyazva. A vonalak művészi finomságúak, törékenyek és szinte mindenki szívéig eljutnak, hogy egy kis nosztalgiával előhozzák gyermekkorunk legszebb meséit, amit az anyukánk mondott nekünk. A legrejtettebb, legféltettebb titkainkat mesélik el, a legnagyobb csöndet, amibe a világ igazi szépsége bújt. Igazán irigylem a művészt. Mindenkinek olyan szemekre lenne szüksége a mai világban, mint Margitnak, hogy mi is ilyen színpompásnak, vidámnak és igaznak láthassuk a világ értékeit, akárcsak Ő.
Papp Adél:
Fogadd szeretettel, és tudd, hogy büszke vagyok a barátságodra, és mindent köszönök :)
A munkáidról:
Impulzív, pedig aprólékos műgonddal dolgozik.
A teremtés pillanatát képes láttatni az alkotás óráira nyújtva, ahogy ecsetvonásai mozdulatról mozdulatra követhetően építik fel a gondolatot.
Ez teszi számomra szerethetővé a képeit, hogy része lehetek ennek a folyamatnak, mintha leskelődhetnék a válla fölött alkotás közben.
Ez a részletgazdagság képes a gyanútlan szemlélődőt Margit személyiségének fraktálhatása alá vonni. Képeit nézve az egyre kisebb alkotóelemek elvezetnek belső világomba, képzelt párhuzamok mentén távolodom önmagam felé.
Johny:
Én nagyon úúútáltam az irodalmat, rajzot (fizika, kémia, technika, rajz, tesi érdekelt),
de azt megjegyeztem, hogy elemzéskor fényt derítettünk a forrásra, a szerzőt ért élményekre, ihletre. Mint amikor a bűvészt felfedik.
Te olyan bűvész vagy, aki nagyon ügyesen varázsol.
Hegedüs Péter:
Így maradsz meg bennem: makacsul leszegett fejjel.
Markodba szorított szerelmed egy cseppje sem csordul ki ujjaid közül.
Őrized büszkén, mint sziklába vájt álmot, hogy ha kell, egyedül legyőzd vele a világot.
Lábujjhegyen közeledek feléd, s bár megszelídített hátamon a korbács, mély barázdát szántva, és könnyet csal szemembe... eszembe jut hitem: győztes leszel.