A Magyar Művészeti Akadémia tagjainak munkáiból nyílt kiállítás Kassán a hajdan Felső-Magyarországi, ma Kelet-Szlovákiai Múzeumban.
A találó című seregszemle (Comenius jelentette meg képes tankönyvét Orbis pictus, azaz Festett világ címen 1654-ben) az intézmény első olyan bemutatkozása külföldön, amelyre nem hívtak meg vendégművészeket, az Akadémia több mint negyven művésze szerepel rajta 70 művet meghaladó számú munkájával, sőt a képzőművészek mellett iparművészek, fotóművészek és népi iparművésze alkotásaival is találkozhatunk, valamint Makovecz Imre három (terv)rajzát is láthatja a tárlatlátogató.
Az átfogó kép alkotásakor a legcélravezetőbb megoldásnak az tűnik, ha műfajok szerint vesszük szemügyre a kollekciót.
A szobrászokkal kezdve, Bohus Zoltán két konstruktív, zölden derengő belső teret elénk táró plasztikája (Enigma, Titok kristály) hívja fel magára a figyelmet.
Farkas Ádámnak az örök visszatérést jelképező szalaggubanca falapocskákból összefűzött lánctalpakra emlékeztet (Végtelen visszatérés 5), csipkézett körvitorlájú Möbiusz hajója pedig elvontabb formavilágú, mégis játékos márványszobor.
A kassai illetőségű Bartusz György avantgárd gyökerű csillogó alumínium hengerplasztika-párja emberi torzót és gépalkatrészt egyaránt megidéz.
Csíkszentmihályi Róbert hosszú évek óta készít groteszk ember-állat szobrokat, az itt szereplő megmosolyogtató darabja a Kotkot című kisbronz.
Schrammel Imre két samott domborműve és Fekete György síkplasztikája a műfaj sokszínűségének bizonyítékai.
A térplasztikák között kell megemlítenem az objekteket is. Prutkay Péter dobozképe, tárgymontázsa az I. világháborúra emlékezik. Kelecsényi Csilla Mária rádióján a két keresőgomb fölötti előlapot mini gobelinre cserélte.
Barabás Márton objektje a címének megfelelően (Forgatókönyv) tengelyre szerelt forgatható könyv.
A népi iparművészek mini szuszékot, ütőgardont, illetve filckompozíciókat állítanak ki.
A fotóművészek közül is sokan képviseltetik magukat. Moser Zoltán kolozsvári falfirkafotóval, Olasz Ferenc szakrális munkákkal (Jesse fája, Gyöngyöspata), Kunkovács László Korpusszal, Tóth György portréval, Haris László pedig, aki a vizsolyi bibliából nagyított ki szövegrészeket, konceptuális szemléletű fényképpel.
Az iparművészek – Háger Ritta és Katona Szabó Erzsébet – gobelinekkel és bőrből készült térplasztikával teszik még változatosabbá az anyagot.
A grafikák között válogatva nem mehetünk el szó nélkül Gyulai Líviusz egyszerre nosztalgikus és erotikus Sárkányt legeltetője, Hauser Beáta és Kókay Krisztina minimalos vonalkás rajzai mellett.
A tudósításom végére hagytam a legszámosabb festészeti anyagot. A hiperrealizmust is megidézi Jovián György Bontás sorozatának két darabja.
Csáji Attila plasztikus, Lantos Ferenc szerkezetes és Szabados Árpád lírai nonfiguratív kompozíciója mellett láthatjuk Véssey Gábor színes, expresszív képeit is.
A leglátványosabbak talán a hatalmas méretű szabadvásznas alkotások, melyeknek jellemzője, hogy nincsenek keretre feszítve, függönyszerűen lebegnek a kiállítóterem fala előtt. A szabadvásznas grafikát Kovács Péter vonalgubanc figurarajzai és Szurcsik József egyszerre szürreális és metafizikus kőfejei képviselik.
M. Novák András hatalmas, kollázs technikával készült munkája, a Budapesti lepel a XXI. századi nagyváros lakóinak lenyomata, egy profán torinói lepel.
Stefanovits Péter 5 méter hosszú alkotása, melyre a Miatyánk magyar és szlovák szövege van ráírva, a két nép egymásra utaltságát demonstrálja.
Rövid írásomban sajnos nem tudtam a kassai tárlat minden résztvevőjéről szólni, így csak az anyag változatosságának érzékeltetésére szorítkoztam. Végezetül, de nem utolsó sorban, meg kell említenem a múzeum igazgatójának, Pollák Róbertnek a nevét, akinek kitartó munkája, konstruktív hozzáállása, segítőkészsége nélkül nem valósulhatott volna meg a tárlat.
Az Orbis pictus - Tükrök a világnak c. kiállítás 2014. október 28-a és 2015. január 25-e között tekinthető meg Kassán a Kelet-szlovákiai Múzeumban.
Lóska Lajos
