a Rovás művészeti, kulturális
és művelődési lapja

 
 

Art Market 2020. október 22-25.

Millenáris Budapest

A kreativitás, a művészet erőt adó, pozitív hangulata jellemezte az idei vásárt, s talán a vírusos körülmények, talán a 30 éves magyar évforduló emelkedettsége miatt, talán természetes folyamat következtében: a vásár egészére döntően jellemző volt a derű, az építés, a remény, az érzékeny emlékezések, s a humor sok fajtája és játékosság. Sőt, egyfajta összefogás, együtt-működés, együtt-rezdülés, ami abban is kifejeződött, hogy pl. az egyik pozsonyi és több más külföldi galéria magyar művészek alkotásait is kiállította.

Idén a járványhelyzet miatt a fotók és a képzőművészeti munkák egyetlen térbe kerültek. Ez a helyzet érdekes egymásra hatást eredményezett: talán éppen ezért számomra azok a fotók emelkedtek ki, amelyek valamilyen formában felidézték a művészi kézművesség világát.

Piti Marcell képein a grafikus vonalhálók, finom, míves rajzos részletek gyönyörködtettek: egy faldarab, azon feltűnő régi festésminták, odatűzött régi nyomat, az eltelt idő rajzai az emberi terekben, de közben az emberi kéz munkája előtti tisztelet. Tihanyi Anna színes csendéletei patinás keretben és antik festményekre emlékeztető mély színekkel, erős fény-árnyék kontraszttal a komolyan tálalt, tragikus színezettől sem mentes humor és játékosság terei, pl. kockacukros kompozíciója, vagy a paradicsomkonzervekkel teli finoman megvilágított szalonban a fáradt méltósággal ülő dáma.

Nagyon erős volt a Lena Roselli Galéria képzőművészeti összeállítása: mester, tanítványok munkái együtt szerepeltek. Nagy Gábor, akinek épp most van Szegeden egy életmű-bemutató tárlata („Átkelés”) a RÖEK-ben -- Nádas Alexandra, Incze Mózes és Róza El-Hassan egymás mellett látható munkáit az egymásra hatás, vagy inkább: együtt-rezgés összhangja kapcsolta össze. Jó volt, otthonos, felszabadító és inspiráló a képek terében lenni, Boldi szobrai is jól érezték itt magukat. Incze Mózes nagyméretű képe uralta az egyik falat, Nagy Gábor két nagyobb festménye és kisebb munkái tanítványai alkotásaival közrefogva tűntek fel: a külön-külön is erős alkotások interferáltak: nekem úgy tűnt, az egyik központja, gyújtópontja volt közös standjuk a vásár egészének.

Külön is találkozni lehetett Nádas Alexandra munkáival, s nagyobb merítésben még inkább átjött képeinek biztonságot, egyensúlyt sugárzó szépsége. Reneszánsz madonnás sorozatából többet is láthattunk. Meglepett és meggyőzött a szemérmesen és békésen ránk függesztett szemek, rejtőző arcok-alakok harmonikus jelenléte a töredékes, köddel komponált épületszerkezetek, dekoratív mintatöredékek között: a maguk veretesen finom módján kapcsolódásra, párbeszédre hívtak, több szinten, amolyan belső lelki tájakon vándorolva.

Egyáltalán, a nők alkotásainak mintha most ezen a vásáron nagyobb ereje, útmutató jellege lenne. Igen erős anyaggal volt jelen Robitz Anikó és Koszorús Rita, talán kevésbé átütő, de mégis „behívó”, megállító volt Jánosi Kata anyaga, s a lett Galérija Bastejsben Sigita Daugule-é. Érdekes volt a japán-magyar Révész Anna gansai – meditációs technikával alkotott képe.

Klasszikus nagy művészek képei adtak egyfajta tőkesúlyt a térnek: Konok Tamás két helyen is ilyen eligazító, viszonyulási pont volt, de Udvardi Erzsébet, Gyarmati Tihamér, s mások is megjelentek, ahogy Lucien Hervé fotóinak is felemelő, (külső-belső) tér-tágító hatása volt. Korniss Péter egyetlen fotója a szinte a bejáratnál állított meg a Várfok Galéria kiállításában, egy szép szöveggel:

Minden évben nagy várakozással készülünk a vásárra. Igyekszünk úgy megtervezni a kiállításra kerülő műveket, hogy a standunkra lépve a látogatók a legmagasabb szintű esztétikai élményt kapják, hogy öröm legyen a műtárgyakkal való találkozás, legyen helye a személyes beszélgetéseknek, eszmecseréknek. Ez idén sajnos elmarad.

Mégis szerettünk volna egy olyan képpel jelen lenni, amely pozitív töltetű és erőt adó.

Korniss Péter 1989-ben készített fotográfiája egy olyan időszakban született, amikor a levegő telve volt optimizmussal és reményekkel teli jövőbe tekintéssel. Hittel, hogy a sok korlátozás, az elzártság és a fojtogató légkörű évek után valami új és jó világ jöhet. Hasonló bizalommal kell tekintenünk most is a jövő felé”.

 

Tornay Krisztina