a Rovás művészeti, kulturális
és művelődési lapja

 
 

MaJel Rovás Központ, Kassa, Erzsébet utca 42.

A Mészáros utcai házon nem nyílt mód a portré és az emléktábla elhelyezésére, de otthonra lelt itt, a MaJel székházban Szabó Ottó szervező munkájának, segítségének köszönhetően. Jakoby Gyula is „kassaiul” festett, hűséges volt mindvégig városához, szűkebb hazájához, amit mi sem bizonyít jobban, mint az 1984-beli szerény budapesti katalógusában az egyéni kiállításainak a felsorolása 1923-tól: Kassa, Eperjes, Pozsony, Budapest, Kassa, Pozsony, Brno, Trencsén, Kassa, Alsó-Kubin, Komárom, Nyitra, Érsekújvár, Kassa…

Tisztelt Államtitkár Úr, tisztelt Főkonzul Úr!

Köszöntöm a megjelent elöljárókat, a Rovás vezetőségét és tagjait, valamint a vendégeket és nem utolsó sorban a Magyar Művészeti Akadémia küldöttségét!

Örömmel tölt el, hogy itt állhatok, ebben az új házban, amely nyitott kapukkal, Kassa belvárosában a magyar kultúra házaként megkezdheti tevékenységét.  A Magyar Művészeti Akadémia és a Rovás kapcsolatából megemlítem az elmúlt évek programjait: egyéni kiállítása volt a Löffler-házban Csáji Attilának, Haris Lászlónak, Kő Pálnak, Orosz Istvánnak, Prutkay Péternek és Stefanovits Péternek. Jelenleg Szurcsik József kiállítása látható ott. A korábbiakban sor került többek között Ács Margit irodalmi estjére és Jankovics Marcell előadására is.

Ezeket a bemutatókat az új épület kiváló adottságait használva, bővíteni szeretnénk a jövőben.

A másik jelentős esemény ami ide hozott bennünket, az a Jakoby Gyula-emléktábla felavatása.

Engedjék meg, hogy személyes emlékkel kezdjem. Négy évvel ezelőtt, az akkor 94 éves apámmal folytatott beszélgetés során arról kérdeztem, hogy gyerekkorában (1930 körül) mi volt a kedvenc helye a városban. Az Erzsébet teret említette, a Fő utca végén lévő piacteret, ahol mindig volt valami érdekes egy kisfiú számára. Arra a kérdésemre, hogy milyen nyelven beszéltek a piacon, azt válaszolta, hogy vegyesen, de a jellemző a „po kosicki” volt…

Jakoby Gyula is „kassaiul” festett, hűséges volt mindvégig városához, szűkebb hazájához, amit mi sem bizonyít jobban, mint az 1984-beli szerény budapesti katalógusában az egyéni kiállításainak a felsorolása 1923-tól: Kassa, Eperjes, Pozsony, Budapest, Kassa, Pozsony, Brno, Trencsén, Kassa, Alsó-Kubin, Komárom, Nyitra, Érsekújvár, Kassa…

A budapesti Műcsarnokbeli kiállítására már nem tudott elutazni, egészségi állapota nem engedte…

Ahogy Jakoby hű volt városához, Kassa is elismerte, műveit vásárolták múzeumok és magángyűjtők egyaránt. Gyula bácsi (akit egyszerűen Kóbynak szólítottunk a családban) színes egyénisége sokakat vonzott, jó volt a társaságában lenni. Így ismerkedtem meg nála Bartusz Györggyel is, aki egészalakos szobrot készített a Mesterről, amely a Dóm közelében áll, az Erzsébet utcában. Ezt az itteni kiváló portrét is neki köszönhetjük.

A Mészáros utcai házon nem nyílt mód a portré és az emléktábla elhelyezésére, de otthonra lelt itt, a MaJel székházban Szabó Ottó szervező munkájának, segítségének köszönhetően.

Körünkben lévő kassai rokonoktól hallottam a történetet, amelyet akár egy Krúdy-novellából is olvashatnék és amely megmutatja e ház és Jakoby Gyula kapcsolatát: ebben a házban volt a Gacsayék borpincéje, Gacsayné György-lány volt és fivére vette el Jakoby húgát…

Kérem Bartusz Györgyöt, hogy leplezzük le együtt az emléktáblát! 

Stefanovits Péter, a  Magyar Művészeti Akadémia Képzőművészeti Tagozatának vezetője

Elhangzott  Kassán, 2017. október 24-én a Magyar Jelenlét Háza (MaJel) ünnepélyes átadása alkalmával.