Csernus Tibor a modern figurális festészet magyar képviselője, akinek őszinte festészete megragadja a nézőt és egy életen keresztül elkíséri. Csernus kísérletező típus volt, szerette újra értelmezni a klasszikus képzőművészetet és újszerű technikákat alkalmazott képein – az olajat például papírra kente, majd visszatörölte és könnyed profizmussal alakította ki figurális, vagy éppen absztrakt illusztrációit. A modern figurális festészet magyar képviselője, akinek őszinte festészete megragadja a nézőt és egy életen keresztül elkíséri.
„Csernus és a Montmartre – egy műterem titkai” címmel nyílt kiállítás tavaly októberben a Várkert Bazár Testőrpalotájában. Csernus Tibor életművének válogatás darabjait egy következetesen komponált háromszintes tárlaton tekinthette meg a nagyközönség.
Csernus Tibor (1927, Kondoros – 2007, Párizs) egy kis magyar faluból származott, majd Párizsba emigrált 1964-ben és a Bateau-Lavoir műteremházban bontakozott ki igazán festészete. Ebben a műteremházban dolgozott korábban többek között Picasso és Braque is, fél kilométeres körzetében pedig Degas, Manet, Toulouse-Lautrec és Van Gogh. Csernus Tibor munkássága nagyon változatos, több korszakra bontható egészen a szürnaturalista és hiperrealista élményektől kezdve, a neobarokk aktokon át az önábrázolás harsányabb, expresszívebb, de tudatosan felépített darabjáig.
Csernus kísérletező típus volt, szerette újra értelmezni a klasszikus képzőművészetet és újszerű technikákat alkalmazott képein – az olajat például papírra kente, majd visszatörölte és könnyed profizmussal alakította ki figurális, vagy éppen absztrakt illusztrációit. Nagyobb olajvásznain, aktjain és alakjain bravúrosan mozdul a festék, néhány vonal és kirajzolódik egy kéz, a színfoltok egymás mellett pedig olyan merészséggel kiáltják a művészet szabadságát és lehetőségeit, mely összetéveszthetetlenül Csernus sajátja. A caravaggio-i ihletettségű mélységek, a modern világ atmoszférája rikító és hivalkodó neonfényekkel, a technikai vívmányok (mint fényképészet, filmezés és filmforgatás elemei) mind megférnek a festő palettáján. Nála a szürreális világ megfogható, a hiperreál pedig elvont tartalmat közvetít. A modern figurális festészet magyar képviselője, akinek őszinte festészete megragadja a nézőt és egy életen keresztül elkíséri.
Későbbi képein a festék bátor gesztusként jelenik meg, önmaga vetülete pedig különféle alakzatokban: egy kameraman Colombo társaságában, vagy éppen egy hétköznapi, bárpulton könyökölő, a nézőnek hátat fordító „ismeretlen” képében. Rengeteg vázlatrajzot és fényképet készített, melyet fölhasznált képeihez, legtöbbször saját maga volt a modell, s egy-egy jelenetet több fényképrészletből állított össze. A kiállításon ezeket a darabokat is megcsodálhatta a látogató – érdekes volt belehelyezkedni egy-egy alkotás keletkezésébe. A szemlélődő ámult és bámult a képek szuggesztív bűvkörében, s ha jártasabb a képzőművészetben, akkor párhuzamokat is felfedezhetett: akaratlanul is Kondor Bélát juttatta az ember eszébe a repülőgép makett és a tengeralattjáróval kapcsolatos mértani rajzok, akárcsak a szürreális hatású illusztrációk, melyek Gyulai Líviusz varázslatos világát idézték meg bennem. Pasztellkréta aktjainál Edgar Degas-t, akvarell aktjainál pedig Egon Schiele-t éreztem felcsillanni – halála előtti képeinek absztrakt foltjai és vonalvezetése Ámos Imre világát juttatták eszembe.
A KOGART Házban megrendezett 2006-os retrospektív Csernus Tibor kiállítást számomra nem múlta fölül a tárlat, de kiválóan érzékeltette Csernus sokszínűségét, festészetének útját és alakulását a három szinten megrendezett kiállítás. A legfelső szinten Csernus hűen berendezett műtermében sétálhatott a látogató, átérezhette azt a közeget, ahol a festő nap mint nap tevékenykedett. A „műterem” melletti kis helyiségben pedig a festő életéről készült dokumentumfilmet nézhette meg az érdeklődő. (Csernus Tibor - Az idő festője, 60 perc, 2006)
A kiállítás 2019. január végén finisszázzsal zárul: felnőtteknek szóló workshoppal, Harcsa Veronika és Razvaljajeva Anasztázia Debussy-estjével, valamint Winkler Nóra és Topor Tünde tárlatvezetésével ért véget.
Nagyon jó volt újra látni és átélni azt, amit Csernus Tibor képein keresztül az utókorra hagyott: valódi művészet az övé, ami magába szippantja a kóborlót és újult erővel vértezi fel a hite fogyottat.
Kolmont Enikő
Olvasnivaló a kiállításról:
Mandiner.hu: https://bit.ly/2MPqYZ9
Egyéb olvasnivaló Csernus Tibor kiállításairól:
Kogart.hu: https://bit.ly/2S8eXnz
„Csernus Tibor – Az idő festője” c. dokumentumfilm ingyenesen megtekinthető: https://bit.ly/2D7E1Ru
